Vasárnap elvileg megnőtt az esélye, hogy Pécsett marad. Rátgéber László isztambuli szerződésével ugyanis megszűnt a fenyegetettség, hogy bármikor leválthatják – vetettük fel Fűzynek.
– Ebből az következik, hogy maradnom kellett volna, ugye? Ebből is kitűnik, a döntésem nincs kapcsolatban azzal, miként alakul Rátgéber László sorsa.
– Miért jutott arra az elhatározásra, hogy távozik?
– Nem azért mondtam már korábban is, hogy megkerestek Győrből, mert kéretni akartam magam. Megkérdeztek, és válaszoltam, mellébeszélés nélkül. Az elmúlt két hétben többször tárgyaltunk a pécsi vezetőkkel, és nem éreztem a változást, ami azt sugallta volna, mindenképpen szükség van rám.
– Nem marasztalták?
– Ez így nem igaz, sőt talán azt is kijelenthetem, most már bíznak bennem. Ám az én bizalmam nagyon megingott, amit, mondjuk így, nem sikerült helyreállítani.
– Korábban arra is utalt, a pécsi szerződéshosszabbításának az is feltétele, hogy a klub egyenlítse ki a tartozását. Ez megtörtént?
– Ígéretet kaptam rá, hogy a nyár folyamán rendezik a kérdést. Ám senki se gondolja, hogy bajnokcsapat edzőjeként telhetetlen lettem. Nem csak az anyagiak miatt távozom, bár nem tagadom, a pénz is szerepet játszott a döntésemben, hiszen a családomra is gondolnom kell. A bizalomvesztés a legfontosabb. Győrben minden tekintetben kiszámíthatóbb lesz az életem.
– Aranyérmes, az Euroligában szereplő csapattól a negyedik helyezetthez szerződik, ami komoly visszalépés. Egyetért ezzel?
– Igen. De a győri jövőkép ígéretes. Jövőre már szeretnénk dobogós helyre befutni a bajnokságban, a második évre pedig az a cél, hogy Euroliga-indulásra jogosító helyen végezzünk.
– Pécsről követik játékosok Győrbe?
– Nem csábítok senkit, nem is lenne egészséges.
– Ki lehet az utódja Pécsett?
– Bár már nincs felhatalmazásom, hogy beleszóljak bármibe is, remélem, az eddigi segítőm, Zseljko Djokics.
origo.hu
„Amíg tart a háború és folytatódnak a szankciók, addig Európa és benne Magyarország fizeti meg a háború árát!”
