Robert C. Castel: Így sodródhat bele az orosz-ukrán háborúba a Baltikum + videó

Robert C. Castel szerint az orosz–ukrán háború egyre veszélyesebb szakaszba léphet, és a balti térségben történt drónincidensek egy Európára is kiterjedő konfliktus rémét vetítik előre. A biztonságpolitikai szakértő úgy véli, Oroszország belső gyengeségei láthatóvá váltak, de a Nyugatnak sem szabad alábecsülnie Moszkva alkalmazkodóképességét és társadalmi teherbírását. Castel az iráni–amerikai konfliktus kapcsán arra is figyelmeztetett, hogy a Hormuzi-szoros körüli válság globális gazdasági következményekkel járhat, amelynek egyik legnagyobb vesztese Kína lehet.

A beszélgetés elején a május 9-i orosz győzelem napi katonai parádé került szóba. 

Castel szerint ezek az ünnepségek hagyományosan politikai és katonai barométerként működnek Oroszországban, és nemcsak a katonai erőt, hanem a politikai stabilitást és a hatalmi viszonyokat is tükrözik.

Úgy vélte, a szerényebb idei parádé részben az ukrán drónfenyegetés következménye, amelyre Oroszországnak nincs teljes körű válasza. Hozzátette ugyanakkor, hogy a drónok elleni védekezés problémája világszerte jelen van, és más államok – köztük Ukrajna vagy Izrael – sem képesek minden támadást kivédeni.

Castel szerint Oroszország belső gyengeségei is érzékelhetők.

Az ultranacionalista körök nyomást gyakorolnak a Kremlre, és szerinte a putyini rendszerre elsősorban jobboldalról érkezik kihívás. Példaként említette a Prigozsin-féle zendülést, illetve azokat a híreket, amelyek szerint Putyin egy esetleges belső puccstól tart. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy Ukrajnában is hasonló problémák figyelhetők meg a hátország védelmében és az állami képességek terén.

A lettországi drónincidenssel kapcsolatban úgy fogalmazott: a balti államok azzal, hogy teret engednek az ukrán drónműveleteknek, fokozatosan belesodródhatnak a konfliktusba.

Castel szerint egy államnak minden esetben meg kell védenie a légterét, különben a háború örvénye magával ragadhatja. Úgy vélte, fennáll a veszélye annak, hogy a támadások és az ellentámadások spirálja kiterjed a Baltikumra is.

Az orosz gazdaság állapotáról szólva a szakértő szkeptikusan beszélt a hivatalos gazdasági mutatókról. Szerinte Oroszország és Kína gazdasági rendszere eltér a nyugati modellektől, ezért a nyugati elemzések gyakran pontatlanok lehetnek. Úgy vélte, inkább a gyakorlati jelekből – például az energiafelhasználási korlátozásokból – lehet következtetni a gazdasági helyzetre. Emellett kiemelte, hogy Oroszország társadalmi fájdalomtűrő küszöbe magasabb lehet, mint a nyugati országoké.

A NATO és az amerikai csapatkivonások kérdésében Castel arról beszélt, hogy az Egyesült Államok várhatóan nem felszámolja, hanem átalakítja európai jelenlétét. 

A katonai logika szerinte régóta indokolná az amerikai erők átcsoportosítását keletebbre, például Lengyelországba vagy a Baltikumba. Úgy vélekedett, hogy Washington egyre inkább a kétoldalú biztonsági kapcsolatokra támaszkodhat, miközben a NATO politikai szerepe átalakulhat.
Az örmény–európai közeledés kapcsán Castel azt mondta, hogy Örményország geopolitikailag rendkívül kiszolgáltatott helyzetben van Törökország, Oroszország, Irán és Azerbajdzsán között. 

Szerinte Oroszország nem fogja eltűrni a nyugati befolyás jelentős növekedését a Kaukázusban.

A Közel-Keletről szólva úgy értékelt, hogy az Egyesült Államok Iránnal szemben egyszerre alkalmaz gazdasági nyomást, katonai akciókat és diplomáciai eszközöket. Szerinte Washington célja részben Irán provokálása lehet annak érdekében, hogy legitimálja a konfliktus további eszkalációját. Úgy vélte, Trump nyilatkozatai elsősorban az energiaárak és a közvélemény befolyásolását szolgálják.

Az iráni belpolitikai helyzetről Castel két lehetséges értelmezést vázolt fel: az egyik szerint az iráni vezetés tudatos jó zsaru–rossz zsaru játékot folytat a Nyugattal szemben, a másik szerint valódi belső káosz alakult ki az izraeli támadások következtében, amelyek meggyengítették az iráni hatalmi struktúrát.

A Hormuzi-szoros körüli konfliktus globális hatásairól szólva hangsúlyozta, hogy a legnagyobb vesztes Kína lehet, amely jelentős mértékben függ a térségből érkező energiaszállításoktól. Castel szerint a konfliktus nemcsak az olajpiacot érintheti, hanem a műtrágya- és félvezetőipart is, ami hosszabb távon világgazdasági következményekkel járhat.

               

       

       
       

            További játékainkhoz kattintson ide!