Eltűnt egy magyar alpinista

Lavinabaleset érte hétfőn a kéttagú Dreher 24 Everest expedíciót – derült ki tegnap. A 8850 méter magas Mount Everest megmászására készülő Várkonyi László eltűnt, Klein Dávid megsérült.

A csapat főszponzorának tegnap sikerült elérnie Kleint, aki így nyilatkozott: „Tegnap délben az északi nyeregből (7000 méter) tartottunk lefelé az előretolt alaptáborba (6400 méter), amikor félúton, viszonylag könnyű terepen jégomlás történt, ami annyit jelent, hogy a felettünk lévő jégfal leszakadt. Engem is és Konyit (Várkonyi – a szerk.) is elsodort a jég. Engem a jég ledobott egy jégfalra, át egy peremen, és a függőleges falon lógva álltam meg, a rögzített kötélen. Nem tudtam, Konyival mi történt, ő mögöttem volt. Reméltem, hogy őt elkerülte a lavina.”
*
Kleint később felülről, kötél segítségével kiemelték, ekkor tudta meg, hogy Várkonyi eltűnt. Hétfőn és tegnap is nagy erőkkel keresték, de nem került elő a teste. Szemtanúk szerint amíg Kleint sodorta a lavina, a 15-20 méterrel mögötte haladó Várkonyira közvetlenül rázuhant a jég. A főszponzor képviselői felvették a kapcsolatot a helyi hatóságokkal és a tibeti hegymászószövetséggel, amely a kutatást vezeti. Egyelőre nem tudni, meddig folytatják a keresést.
Ismeretes, Klein és Várkonyi László arra vállalkoztak, hogy oxigénpalack és magashegyi teherhordók segítsége nélkül jutnak fel a Mount Everest csúcsára. Eddig ez alig 150 embernek sikerült a világon. Klein Dávid a mostanival együtt 6., míg Várkonyi László 8. alkalommal próbálkozott a világ legmagasabb hegyével.
Erőss Zsolt – az első magyar állampolgárságú alpinista, aki (az utolsó métereken oxigénpalackokat használva) 2002-ben feljutott a Mount Everestre – szerint nincs sok remény arra, hogy Várkonyi László túlélje a balesetet. Az, hogy egy vagy akár két nap is eltelhetett a szerencsétlenség óta és Várkonyit nem találják, „elég egyértelművé teszi egy hegymászó számára, hogy nincs sok remény” – nyilatkozta Erőss a távirati irodának.
A barátai által csak Konyiként nevezett Várkonyi László 1956-ban született Szolnokon. Villamos üzemmérnök végzettsége van, nős, két gyermek édesapja. Tizenöt évesen, 1971-ben kezdett el hegyet mászni. Bejárta a Magas-Tátrát, a Kaukázust, a Pamír-hegységet, az Andokat és a Tien Shant, mielőtt figyelme a nyolcezresek világa felé fordult. Három nyolcezres megmászásában vett részt és kettőnek a csúcsára fel is jutott. Az oxigénpalack nélküli hegymászás magyar magassági rekordere. (2002 tavaszán az Everest nepáli normál útvonalán 8770 méterig jutott.) Tagja a Megszállottak Klubjának, amelynek internetes oldalán így vall magáról: „Szeretem a küzdelmet a hatalmas természet csodás erőivel, mert az ilyen küzdelemben büszkébbé és nemesebbé válik a lélek. A tiszta boldogság érzése fog el ott a napfényes hegytetőkön, távol a világ forgatagának nyomasztó légkörétől, ahol a remek természet ölén feledhetem az emberi kicsinyességet és átengedhetem magam teljesen annak a végtelen varázsnak, amit tudásunk fejlesztése kelt bennünk, s aminek az emléke is oly felemelő.”
Ismeretes, tavaly tavasszal szintén a Himalájában, a 8156 méter magas Manaslu megmászása közben, 7800 méterről visszaindulva életét vesztette Szabó Levente, erdélyi születésű hegymászó. A civilben traumatológus sportember a 6800 méteren álló 3-as táborba igyekezett, amikor egy rossz lépés után kicsúszott, nem tudta megfogni magát jégcsákányával és leesett a hegy északnyugati falán. Ötszáz métert zuhant, holttestét másnap találtak meg társai. Alpinista szokás szerint a hegyen temették el.
Január 2-án a szlovákiai Magas-Tátrában, a Kopki hegygerincen lavina sodort el három magyar hegymászót, Erőss Zsoltot, Hajdú Pétert és Kamlusz Marcellt. Kiásták magukat a hó alól, de súlyos végtag- és gerincsérüléseket szenvedtek. Néhány nappal később Erőss Zsolt jobb lábát térdtől lefelé amputálták.