Homályban az izzócsere előnyei

Körte helyett ufó címmel fogalmaztam meg aggályaimat a hagyományos – amúgy tényleg nem energiatakarékos – villanykörték kampányszerű és, mondjuk úgy, szelíd erőszakkal kikényszerített cseréje kapcsán (Magyar Nemzet, 2009. november 11.). Kétségem főleg az Európai Unió tavaly szeptember elsején hatályba lépett rendelkezése ellen támadt a brüsszeli jogszabályművekben gyártott, ostoba és mihaszna „termékeket” illetően. Ugyanis az eurobürokratáknak sem hiszem el, amit Rákosi Mátyás mondott 1952-ben, hogy tudniillik „a jó adminisztratív megoldás nem rossz”. Arról a döntésről van szó, miszerint az EU-ban 2009 év végéig ki kellett vonni a kereskedelmi forgalomból a 100 wattos égőket, az idén el kell búcsúznunk a 75-ös, a jövő év utolsó napjáig pedig minden régifajta izzótól. Helyettük az energiatakarékos, sokkal tartósabbnak ígért, és tényszerűen sokkal drágábban kapható fényforrásokkal kell világítanunk. Kaptam hideget-meleget az írásom megjelenése után. Zöld barátaim még csak csóválták a fejüket a jó öreg villanykörték iránti vonzalmam miatt, de volt olyan levélíróm is, egy idős villamosmérnök, aki színes fotót küldött az íróasztalán fénylő, általam ufó típusúnak titulált reformvillanykörtéjéről, mondván: legyen világosság a sötét fejemben.
Nem lőn. Az a terv ugyanis, amely szerint ha 2020-ig megvalósul az unió területén a teljes izzócsere, annyi energiát fogunk megspórolni, amennyi Belgium áramfogyasztása, stílusosan szólva nem villanyoz fel. Ugyanis ez két százalékát teszi ki az egésznek, annyit hoz, aminél biztosan többet visz el az egész projekt 12 év alatt az átállással, szállítással és megsemmisítéssel. Nem beszélve arról, mennyi kárt és többletkiadást okoz a hagyományos gyártók tönkremenése az ázsiai termék behozatala miatt – bár sejtésem szerint éppen ebben van az ötlet veleje: a biznisz, az importőrök és kereskedők mindenkor várható, jogszabály garantálta haszna.
Gyanúmat máris igazolni látszanak az újabb hírek az izzócserefrontról. Mintha máris azoknak a németeknek lenne igazuk, akik tavaly az első fél évben felvásárolták a teljes 100-as villanykörtekészletet, Hamburgban és környékén négyszer annyit, mint korábban. Az idén megejtett vizsgálatok eredménye ezzel szemben érzékeny csalódást okozott az új lámpák „kedves fogyasztóinak”, miután kiderült róluk, hogy egyáltalán nem takarékosak. A vásárlók védelmét szolgáló országos árutesztelő alapítvány – Warentest Stiftung – minap közzétett megállapításai szerint az újfajta égők fényereje tartós használat esetén gyors ütemben csökken, miközben az áramfogyasztásuk nem kevesebb a hagyományosnál (MTI, 2010. március 28.). A berlini tudományos intézmény összesen 28 féle energiatakarékos izzót vizsgált meg, amelyek közül csupán három bizonyult jónak. A nagyja legfeljebb megfelelő minősítést ért el, hat lámpát alkalmatlannak minősítettek a szakemberek. Az izzók fényerejét általában gyengének ítélték – amint magam is, a saját tapasztalatomból –, a kompakt fénycsövekről megállapították, hogy azok nem adják vissza híven a valóságos színeket. A gyártó cégek szerinti teszteken a régi nagy nevű és műszaki hagyományú vállalatok reformtermékei még mindig jobban szerepelnek, mint az ázsiaiak, a „kínai szemétnek” nevezett importcikkek az első néhány fel-lekapcsolás után egyszerűen tönkremennek. Ráadásul a gyenge minőséget produkáló márkák közt találták a legdrágábbakat, amíg például a nálunk gyártott GE 15 wattos izzó ára ezer forint alatt van, egyes keleti vacakokat jóval kétezer forint felett árulnak.
Pontosan fél év telt el azóta, hogy ugyanezen a helyen az EU „grossactionja” miatt sopánkodtam, és – éppen a német fogyasztóvédőknek köszönhetően – máris az aggályokat igazoló hírekről számolhatunk be. Egy szemernyit sem örülök neki. A muníciónak felvásárolt villanykörtéim egy ideig még kitartanak.