Ígérni jó, betartani úgysem kell

Horváth Csaba ötleteivel most még repked kicsit a fővárosban. Álmában a villamos csönget egy picit, a jegykezelő automaták pedig pénzbedobás nélkül, érintésre kidobják a jegy háromszoros árát hálából annak, aki a tömegközlekedést igénybe veszi

Negédes, talányos kis levelet írt a fővárosiaknak Horváth Csaba szocialista főpolgármester-jelölt. Meglepetést ígért nekik, ha elmennek a majálisra. Nemcsak abban a gyönyörűségben lehet részük, hogy látják és hallják őt, ahogyan szónokol, hanem visz nekik néhány madárlátta lódítást.
Horváth Csaba már április végén elkezdte a kampányát az őszi helyhatósági választásokra. Nem tudni, ki kérte rá, nem érti senki, miért kezdte el retusált önmagát főpolgármester-jelöltként hirdetni méretes plakátokon már az országgyűlési választások utáni napon, de ő biztos, ami biztos, elindította a saját kis kampányát. Hátha pártja meggondolja magát, s mégsem őt jelöli. A kocka így mégiscsak el van vetve. Horváth Csaba alighanem egy megújult Demszkyvé szeretne válni, s ennek nem mond ellent az sem, hogy harsányan kijelentette a majálison, hogy a Demszky-korszaknak vége. (Kár, hogy a főváros irányításában együtt dolgoznak.) De hát mind az SZDSZ, mind az MSZP oly sokat tett a fővárosért, munkájukat annyi felelősséggel végezték (lásd: BKV-ügy, végkielégítések, korrupciós szerződések a haveroknak), hogy a szocialista főpolgármester-helyettes úgy érzi, az emberek bíznak benne. Pártja, igaz, hatalmasat bukott a választásokon, de Horváth Csaba egy külön kis sziget ebben a pártban. Semmi köze a főváros vezetéséhez, azonkívül, hogy ő Demszky helyettese. A BKV-ügyekhez sincs köze. Ő egyébként is megígérte, hogy ott akkora rendet teremt, amilyet még nem látott a világ. Ez nem történt ugyan meg, de megtörténhetett volna.
A választások elvesztését az ambiciózus ember bizonyára apró malőrnek érezte, másfél millió szavazó elpártolása pedig hogyan is változtatna az MSZP végtelenül és egyedülállóan demokratikus karakterén. Ennek jegyében Horváth Csaba a majálison rövid bevezető után azonnal rátért a Fidesz pocskondiázására, s mivel igazi gondolatát („a szemetek kétharmaddal győztek”) mégsem mondhatta ki pőrén, hát hasonlatokba csomagolta frusztráltságát és rosszindulatát. Egy meteorológiai szakkifejezéssel élt: „narancssárga riasztás”-nak nevezik azt, amikor az időjárásban „megszaporodnak a szélsőséges jelenségek”, és „óriási károkat okozhat a vihar”. Ez a viharokozó démon természetesen a Fidesz. Nem tudjuk, a volt MSZP-s kancelláriaminiszter testvére által működtetett kormányzati jósdát igénybe vette-e Horváth Csaba e nagy ívű gondolat kifejtésénél, de hogy a „narancssárga riasztás”-sal a félelemkeltést megint balról indították el, az ismét bebizonyosodott ezen a békeharcos majálison.
Nemcsak ígérte Horváth Csaba a meglepetést, hanem be is tartotta a szavát. Úgy meglepett mindenkit, hogy a hallgatósága csak úgy kapkodta a levegőt. Fokozatosan bevezetendő ingyenes tömegközlekedést ígért 2013-ig. Mondhatta volna azt is, hogy 2012-ig vagy 2014-ig, annak sem lett volna sem értelme, sem hitele, de neki a 13-as szám jobban tetszett. Olyan jól áll a BKV, hogy csak na! Egy kis Kánaán. Három év alatt miért ne válhatna ingyenessé a közlekedés?
Akik bizalmatlanul megjegyzik, hogy Horváth Csaba, ahányszor csak tehette, megszavazta a BKV tarifaemelését, azok mind rosszindulatú Fidesz-bérencek. Megszavazta, nem is egyszer, amint azt bizonyították a megveszekedetten jobboldali televíziós csatornák által az archívumból kikeresett híradófelvételek. De az MSZP és Horváth Csaba bízik abban, hogy a lakosság zöme nem az ő hazudozásait figyeli a hírcsatornákon, hanem nyálát nyelve nézi a Vacsoracsatákat a kereskedelmi tévéken. S akkor talán elfelejtődik, hogy bizony, minden alkalommal a bérletek és jegyek árának újabb emelésére voksolt Horváth Csaba. De MSZP-s logikával nézve nincs ebben semmi ellentmondás. Az ember hol erre szavaz, hol meg arra. Hol az a véleménye, hol meg az ellenkezője. Van ez így. Az a fontos, hogy az ember ilyenkor ki is fejtse bátran, felelősségteljesen, gyurcsányosan, hogy nagy bajban van a BKV, és még több állami támogatás kellene, még nagyobb jegyáremelés. Másnap meg csettint egyet, s kijelenti (szintén bátran és felelősségteljesen), hogy semmiség az a bérlet- és jegyeladásból befolyó néhány tíz milliárd. A BKV éves költségvetésének 130 milliárdjából 68 milliárd esne ki, ha Horváth Csaba fantáziadús ötletét megvalósítanák. S akkor hol van még a hiányzó 62 milliárd?
De azért mégis tele lehet kürtölni felelőtlenül a világot ilyen kapitális ostobaságokkal, hogy ingyenes lesz az utazás, ha az MSZP-s jelöltet választják meg. Erre Horváth Csaba személyes hitele a garancia. (Ez a baj.) Utoljára Horn Gyula volt ilyen gáláns, aki a nyugdíjasoknak ingyenes repülőjegyet ígért. Igaz, abból sem lett semmi, de milyen jól hangzott! Horváth Csaba tulajdonképpen nagyon szerény volt megálmodott főpolgármesteri ígéreteiben. Megígérhette volna az ötödik kerületieknek a Parlamentet, a hatodik kerületieknek odaadhatta volna az Operát, a kilencedik kerületiek megkapták volna ingyen a Nemzeti Színházat meg a Művészetek Palotáját. De ő meglepő önmérsékletet tanúsított, s csak az ingyenes utazást ígérte meg a „narancssárga veszélyzónában” az embereknek. Mert Horváth nem populista. Csak azt szeretné, „ha nőne azok száma, akik a tömegközlekedést veszik igénybe, de ehhez nem elég a díjmentesség”. Körültekintő MSZP-s, aki tudja, mire vágynak az emberek. S elegük van a bliccelésből. Rossz tőle a lelkiismeretük. Ezen akart segíteni, amikor bejelentette a „jó hírt a budapestieknek”.
Tarlós István Óbuda polgármestereként legalább bizonyított, hogy érti a kerületének gondjait, nem véletlenül jelölte őt a Fidesz főpolgármesternek. De Horváth Csaba mit bizonyított? Korábban a második kerületet boldogította. Ott is ígért hetet-havat, uszodát a Szabadság utcában, átalakítási terveket készíttetett sok-sok pénzért a Hidegkúti út és Máriaremetei út kereszteződésénél lévő, rémületesen lepusztult megállóhelyen, ahol hajléktalanok tanyáznak a megállókban ma is. Horváth Csaba idején a legdrágább kerület hidegkúti „kapujában” düledező kocsmákban, omladozó bódékban mérték vígan a vizezett pálinkát. Már azt sem tudjuk, mit ígért nekünk: kaszinót, Semiramis függőkertjét vagy csak egy egyszerű bevásárlóközpontot? Pazar terveket nyomatott, színes prospektusokat osztogatott a második kerületieknek, akik hálátlanoknak bizonyultak. Nem kellett nekik Semiramis függőkertje, sem bevásárlóközpont, és zokon vették, hogy Horváth a színes ígéreteken kívül alig váltott valóra valamit ígéreteiből. Meghagyta a lepusztult megállóhely eltakarítását, a kis üzletek tulajdonosaival való tárgyalást, a telkek kifizetését, a romos épületek elbontását fideszes utódjának, Láng Zsoltnak. Ma már legalább annyit látunk, hogy valóban munka folyik, egyelőre a bontásé. Horváth elegánsan utódjára hagyott mindent, ami munka, kiadás, tárgyalások. Igaz, Láng Zsolt szerény és nem túl nagy költségigényű terveket készíttetett, de elképzeléseit a kerületiekkel egyetértésben alakította ki. Nem lesz kaszinó, sem Semiramis függőkertje. Park lesz, játszótér. (A polgárok sosem tudtak úgy szárnyalni, mint a posztkommunisták.) Horváth Csaba ötleteivel most még repked kicsit a fővárosban. Álmában a villamos csönget egy picit, a jegykezelő automaták pedig pénzbedobás nélkül, érintésre kidobják a jegy háromszoros árát hálából annak, aki a tömegközlekedést igénybe veszi. Ez lesz az MSZP-s főpolgármester megválasztása után.
Aki nem hiszi, járjon utána.