Rövidség. Ha lényegre törően és tömören akarunk fogalmazni, ez jellemezte leginkább a Magyar Balett Színház és a South Bohemian Theatre négy koreográfiából álló Bumm! című estjét. A táncosok a lehető legtöbbet hozták ki mindegyik darabból. Professzionális, magas kvalitású művészekről van szó, akiket szívesen néztünk volna még órákig, de sajnos több koreográfia nem engedte ezt meg. Négyből háromszor ugyanis időnek előtte vége szakadt a daraboknak.
A lengyel származású Lidia Wos koreográfusnő Smile (Mosoly) című, két párosra íródott, erős klasszikus alapokra épült etűdje szerelemről, féltésről, kapcsolati négyszögekről szól egyszerűen, (rendkívül) kiszámíthatóan, mélyebb gondolati struktúráktól mentesen. És, hogy a kiszámíthatóságnál maradjunk: Nat King Cole slágere, a Smile kellett ahhoz, hogy az ember átérezze, mi is az, amit táncban ki akart fejezni a koreográfusnő. A mondanivalót már itt rohamtempóban tálalták.
Mário Radacovsky tiszta, kifinomult formavilága mindenki számára szerethető. Nem csoda, hogy a Jiri Kylián által felfedezett táncos-koreográfus munkáit mindig műsorra tűzi a Magyar Balett Színház. A Vacsora, amely az egyetlen összeszedett, megfontolt és kiforrott munka volt ezen az estén, egy asztaltársaság tagjai közötti bonyolult kapcsolati rendszert, az elhallgatott titkokat, a női-férfi kapcsolat mélységeit, magasságait festi meg. Néhol humoros, sokszor fájdalmas, olykor abszurd a vonalvezetés, de Yann Tiersen és Pierre Lapointe lélekmelengető dallamai még inkább szerethetővé teszik ezt az előadást.
A második rész a belga Samuel Delvaux Nincs kiút című koreográfiájával indult. A háromszereplős táncszöveg kemény, ütős mozdulatszekvenciái, a táncosok magával ragadó munkája felrázta a nézők lankadó figyelmét. De csak tíz percig tartott, sokan nem is értették, miért is kell már tapsolni. A záró darab, Egerházi Attila legújabb koreográfiája, a Rohanás is ugyanilyen ívet járt be. Ahogy az a mű szinopszisában is olvasható: átrohanunk az életen. A koreográfia is átrohant saját mondanivalóján. A Rohanás témája a gyorsan múló élet, amelyben szempillantás alatt lépünk túl a gyermekkoron, hogy megvívjuk felnőttkori harcainkat, azért, hogy eljussunk öreg énünkhöz, ahonnan visszatekinthetünk régvolt napjainkra. Egerházi persze darabjával reflektál a mai felgyorsult világ problematikájára is. A mű alaptézise azonban pont az idő rövidsége miatt szétaprózódott, felszínessé vált, és ugyanúgy, ahogy az előző darabnál, itt is váratlanul szakadtak meg az események. Mintha „intellektuális fast foodokat” akartak volna a torkunkon lenyomni. Mintha az alkotók elfeledték volna, hogy a fogyaszthatóság mércéje nem a gyorsaság vagy a rövidség.
(South Bohemian Ballet: Bumm! Művészetek Palotája, április 25.)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
