Természetesen ennek az élsportban amúgy messze nem egyedi konfliktusnak a szereplői sem oszthatók ördögökre és angyalokra. Az edzőnek szíve joga, hogy eldöntse, ki az első számú kapusa, különösen, ha az már számos alkalommal megszolgálta a bizalmát. A második kapusnak, különösen, ha nem akárki, hanem nemzetközi szinten jegyzett tekintély, szíve joga, hogy ezt nehezen élje meg, ezen változtatni akarjon. A közönségnek szíve joga, hogy második kapusát kórusban éltesse és a pályára követelje, különösen, ha a régi, közös múltból adódóan saját fiaként szereti, és az első számú, a kedvezményezett éppen nem brillírozik. Akinek ugyancsak szíve joga, hogy ezen megbántódjon, különösen, ha úgy érzi, hogy ő bizony testét, lelkét adja a sikerért.
Külön-külön senki sem ítélhető el a fentiekért. Összességében mégis működési zavar lépett fel az amúgy professzionálisan felépített rendszerben. Hogy egészen pontosan mikor, azt legfeljebb a közvetlenül érintettek diagnosztizálhatták. A két rivális korábban sem ölelkezett látványosan, de kívülről úgy tűnt, korrekt munkakapcsolatban állnak egymással. Persze lehet, hogy ez így volt, akár még mindig így is van.
A Barcelona elleni, szombati Bajnokok Ligája-negyeddöntő visszavágó második félidejének elején, 24-22-es részeredménynél azonban nyilvánvalóvá vált a baj. Dejan Perics kapott néhány háríthatónak tűnő gólt, a publikum legalábbis így ítélte meg, ezért felzúgott a „Nándi, Nándi!” rigmus, mire a délszláv kapus kifutott az oldalvonalhoz, és önként cserét kért.
A kézi.hu internetes szakportál e momentum apropóján ásta bele magát a témába, és arra az értesülésre jutott, hogy miközben Fazekas a kevés játéklehetőség miatt felbontaná 2012-ig szóló szerződését, és kivásárlási árának megállapítását kéri, Perics a történtek hatására leszámolt azzal a lehetőséggel, mely szerint Veszprémben képzelte volna el pályafutása utáni jövőjét, kapusedzőként.
Mocsai Lajos a fentiek dacára továbbra is támogatja a közös munkát, és bízik a helyzet rendeződésében, Magyarády Péter operatív elnök pedig kijelentette, hogy az egyesület egyik játékostól sem kíván megválni. Érthető szándékok. A klub vezetősége azonban nem állhat meg itt: a problémát fel, annak létét el kell ismernie, nem áltathatja magát azzal, hogy mindez a kézi.hu és a média ármánykodásának eredménye, hanem tudnia kell, hogy inkább egy előzetesen jelentőségében talán fel nem mért versenyhelyzeté.
Hiszen Perics tavaly lubickolt abban a szituációban, hogy egy ifjonc ül mögötte a padon, aki nem konkurenciájának, hanem példaképének tekinti, Fazekas pedig annak idején azért hagyta ott Veszprémet, mert nem érte be a Sterbik Árpád tartalékja szereppel.
Hogy mire jutnak magukkal a veszprémiek, az tényleg belügy. Legyenek úrrá az ügyön, és verjék meg a Szegedet a vasárnap kezdődő bajnoki döntőben, vagy ne legyenek úrrá rajta, és kapjanak ki; „össznemzeti” kézilabdás nézőpontból édes mindegy. Mocsai Lajos és Fazekas Nándor azonban a válogatottal sorsdöntő vb-selejtezőkre készül júniusban a szlovének ellen, és az a két meccs tiszta fejeket, tiszta szíveket, tiszta viszonyokat kíván. Mert ha ott alulmaradunk, és fuccs a jövő évi vb-nek, majd az olimpiának is, akkor aztán évekig bőven ráérünk arra, hogy Perics lelkét ápolgassuk.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
