(kit figyelmeztessek )

Én nem tudom, miként tehetném némiképp hasznossá magam most, hogy rövidesen azok kerülnek kormányra, akiknek elveivel és politikai szándékaival egyetértek. Gondoljam-e úgy, hogy a hatalom birtokosait támogatni nem mindig szégyen, és támadni nem óhatatlan kötelesség? A liberális-baloldali (?) magyar értelmiség, ha elvtársaik voltak hatalmon, úgy tett, mintha másképp gondolná, de következetesen és a hazugságtól sem visszariadva, így cselekedett. Hogy most, a közeli és távolabbi jövőben miként fog eljárni, az eddigi viselkedése alapján kiszámítható: támadni és gyalázni fogja a kormányt, tegyen az bármit, bárhogyan.
A demokratikus közhelygyűjtemény alapján száznapos türelmi időről szokás beszélni, ez nevetségesen hangzik akkor, amikor a nekihevült MSZP közeli sajtómunkások a Fidesznek még ellenzékként sem adtak egy lélegzetvételnyi időt. Ha most, teszem azt, én az ő gyakorlatukkal ellentétben, haladék nélkül beszüntetem a gyurcsányizmust és a bukott szocialisták bírálatát, és nem ironizálok többé felettük, lelkiismeretem ugyan tiszta marad, de értelmem felettébb elhomályosul. Félő, hogy a most ellenzékké válóknak, természetük ismeretében, nem száz nap türelmi idő, hanem legalább száznapos korholás jár, hisz nincs sok remény rá, hogy önszántukból penitenciát gyakorolnak. Egyébként is, a jogos felelősségre vonástól eltekinteni felettébb káros volna, és a változás kudarcát vetítené elő. Így minimum száz napig, elnézést kérve ugyan, de időnként kénytelen leszek felhánytorgatni a gyurcsányi éra bűneit, különösen akkor, ha túl sok csontváz találna kipotyogni a kormányzati szekrényből, olyannyira, hogy nap nap után helyszínelőkre volna szükség a teljes igazság kiderítése érdekében.
Megvallom, és ezt ne vegyék mameluk hízelgésnek, ha nem is teljes mértékben, de bízom a Fidesz szellemi és erkölcsi erejében. Ez a bizalom hosszabb távra szól. Nem várok azonnali, látványos, a teljes populációt jó kedvre derítő sikereket, de okos, átgondolt és határozott döntéseket annál inkább. Remélem, hogy a határozottság nem csap át önfejűségbe és a magabiztos értelem önhittségbe. Bízom abban: négyévnyi kormányzás és nyolcévnyi várakozás után a Fidesz megértette, hogy a vele rokonszenvező értelmiséget és a hozzá közelebb került népességet a hatalmi helyzet helytelen értelmezésével, a tévedhetetlenség aurájával nem szabad elriasztani. Hűséget várok tehát az eddig hangoztatottakhoz: az országot csak lakóinak támogatásával és egyetértésével lehet jól kormányozni. Ennyi a száz napon belüli figyelmeztetésből, talán elég is.
A népet, a választópolgárt nem szokták meginteni, legfeljebb ahogy ez a diktatúrákban és alkalmasint a Gyurcsány-féle köztársaságban szokás, büntetni és a döntésekből kirekeszteni. Én most, bár annyi hatalmam sincs, mint egy őszi légynek, és jogom sincs erre, mégis figyelmeztetem mindazokat, akik szavazatukkal sürgették és sürgetik a változást, hogy éljenek mértékkel. Hivatkoznék itt egy történelmi példára, amikor úgymond 1990-ben, tavasszal a nép leváltotta a kommunistákat, és Antall Józsefet a miniszterelnöki székbe emelte, októberben már teljes gyűlölettel fordult az általa megválasztottak ellen. Ebben persze nagy szerepe volt az akkori médiának, de ki gondolhatná, hogy az elkövetkező időkben nem lesz hasonló a szerep? Az MSZP és a Jobbik jól működő harapófogóvá válhat, ha nem őrzik és szolgálják a változás hitét és ígéretét, a türelmes és jóindulatú emberek milliói. Hogy illett-e figyelmeztetnem az eddig kissé hebrencsnek mutatkozó népet, én nem tudom…