Legyen szó akár doppingról, akár bundáról, a vétkesek szinte mindig magányos bűnösök. Nemhogy tettestársak vagy felbujtók, még cinkosok sincsenek. Különösebben azon sem lepődtem volna meg, ha a pekingi olimpián teljesítményfokozó szer használatán kapott lóról is hitelt érdemlően kiderül, hogy egyes egyedül tervelte ki és hajtotta végre a szemérmetlen csalást.
Így aztán az is teljességgel érthető, hogy miközben pontosan nem tudni még, történt-e egyáltalán bármi törvénybe vagy erkölcsbe ütköző a Tatabánya–Gyirmót NB II-es bajnoki mérkőzés kapcsán, a hazaiak három labdarúgója által vesztegetési kísérlettel megvádolt vendégek máris siettek leszögezni: klubként, csapatként nemcsak feddhetetlenek, hanem mindent meg is tesznek az ügy alapos kivizsgálása érdekében. Sőt, ha valaki megtévedt, azt menten kirekesztik maguk közül.
Ki is kell. Mert eszerint legrosszabb esetben is egy-két srác partizánakciója az egész. Valaki bizonyára úgy döntött, meglepi egy kis feljutással a többieket. Ezért anélkül, hogy bárkit beavatott volna a tervébe, eladta a családi ékszert, vagy kivette a régen összekuporgatott pénzét a szamárfüles iskolai takarékbetétkönyvéből, mert ő egymaga, titokban szeretett volna úgy örömet szerezni a társainak, hogy azok hadd
higgyék, saját erejüknek, tehetségüknek köszönhetően kerültek fel az NB I-be. Hát nem megér ez a kedves, hasznos, de nem kivagyiskodó, szerény gesztus egy húsz év körüli, másodosztályú magyar focistának pár huncut milliócskát?
Ugye, milyen életszerű?
Nekem valahogy nem az. Ezért is remélem, hogy végül megdől a bundavád. Nem mintha tudnám, miféle futballista és miféle ember az ellenfelet félreérthető, suta tréfából megkörnyékező Kiprich Dániel. Az édesapját és az edzőjét, Kiprich Józsefet viszont ismerem. Ifjonc szurkolóként még csodáltam mint játékost, például huszonöt éve, a 3-0-s osztrák verés alkalmából lőtt két gólját Bécsben, a Hanappiban, aztán már újságíróként alkalmam nyílt egyszer Rotterdamban beszélgetni Willem van Hanegemmel, a Feyenoord akkori edzőjével és Regi Blinkerrel, a csapat sztárjával, akik egymással vetekedve magasztalták a klub történetének szerintük legpéldamutatóbb légiósát. Hogy ez a nem is olyan régen még világklasszisokat elkápráztatott Kiprich Józsi akár csak hallgatólagosan is részese lenne bármiféle háztáji, gyirmóti sandaságnak? Ezt nem tudom elképzelni. Akkor már inkább a magányos bűnös verziója, akár a ló esetében is.
Mert ha mégsem, úgy nem csak a magyar futball jelenét kellene átértékelni. Hanem a múltját is.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
