Vásárfia a sérültektől

Nincs marketinges, nincs menedzser és mindent mindenáron eladó kereskedő, van helyettük szégyenlősen hallgatag sérült, aki heteken át készült arra, hogy egy igazi vásáron kínálhatja majd a maga készítette dísz- és használati tárgyakat. Budapesten, a Váci utca 62–64.-ben szombatig tart a fogyatékos emberek által készített, egyedi kézművestermékek bemutatója és vására.

Olyan vásár, mint bármelyik más; asztalokon kínált, szépen elrendezett portékákkal, toporgó árusokkal, a pavilonok körül nézelődő vevőkkel. Sült kolbász helyett az udvar közepén felhúzott pavilonban igazi sósperec, bukta, kenyér, pékáru – mindet az Emberbarát Egyesület szenvedélybeteg tagjai készítették.
Megtelt tegnap a belvárosi Szent Mihály-templomtól néhány lépésre lévő Közép-magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatalának udvara a Váci utcában. Összesen tizenhat fővárosi és Pest megyei, felnőtt értelmi sérülteket foglalkoztató szervezet kínálja saját készítésű kézművesáruit itt szombat délután két óráig. A virágosstandnál egy hölgy az Otthon 16 alapítvány saját kertészetéből származó virágok közt bogarászik, végül két verbénával távozik. Odébb a Biatorbágyi Kerámiaműhely asztalán az ibrikek között sosem látott színes kerámiavirágok díszlenek. Odabent, a műemlék épület boltíves előcsarnokában a XV. kerületi Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonának Figura tánccsoportja fejezte be kosztümös produkcióját. Tíz-tizenkét reneszánsz kori dáma és úr élvezi az ünneplést, egy bozontos hajú fiatalember boldogan fogadja a gratulációkat. Rövid fotózkodás után a művészeket, akiknek repertoárjában máris sokféle tánc szerepel, a svédasztalnál üdítővel, kávéval, harapnivalóval kínálják.
Az udvarra megérkeztek az első óvatos érdeklődők, az egyik asztalnál franciául kérdezi valaki, hogyan készültek a dekupázstechnikával díszített ékszeresdobozok, végül egy magyar vásárló megszerzi az aprócska virágdézsát. Jó vásár.
Odébb szomorkás mosollyal két nő figyeli az eseményeket, az Értelmes Életért Alapítványt és az általa működtetett bentlakásos otthont képviselik. Egyikük pedagógusaszszisztens, a másik beteg gyermeket nevelő édesanya, most éppen a vak és értelmi sérült Surányi Robit és Bogdán Attilát kísérték a kirakodóvásárra. Gyorstalpaló tanfolyam következik a szőnyegkészítésről, a ketliről, a hurkolásról, a vetélőről. Kiderül, hogy az otthonban 23 értelmi fogyatékos fiatal nő és férfi él, szőnyeget szőnek. Mindegyikük azt teszi, amire képes: van, aki a vetélőt forgatja, aki csak hurkolni tud, az hurkol. Rengeteg különleges szőnyeg született már a kezük alatt, de nem létezik olyan állandó fórum, ahol bemutathatnák és kedvet csinálhatnának termékeikhez.
Ugyanerről számolnak be a kerámiások, a papírmasét, a szemüvegtokokat, a párnát, a bizsukat vagy éppen a babaruhákat készítők. Kedvük, tehetségük van a munkához, az egyedi darabokhoz, csak éppen eladni nincs hol az árujukat.