Árvíz, segítség, összetartozás

Az árvízkárok anyagi, de nem utolsósorban mentális enyhítésére különleges intézkedésekre lenne szükség. A legkönnyebben kivitelezhető volna:
1. A Szerencsejáték Zrt., – amennyiben többségi magyar tulajdon – felajánlhatna a több mint kétmilliárdos álomszerű ötöslottó-nyereményből egymilliárdot az árvízkárosultak lakásainak felépítésére. A megmaradt összeg így is bőséges egy ötöshöz; a nyereményből elvont egymilliárdot össznépi hozzájárulásnak lehetne tekinteni, amire minden lottózó és nem lottózó egyaránt büszke lehetne.
2. Sürgősen meg kellene szervezni az árvíz sújtotta területeken élő gyermekek nyaraltatását országosan, családoknál. Akiknek olyan, megfelelő (nem éppen luxus) körülményeik vannak, a nyári szünetben egy-két hétre befogadhatnának lakásukba nyaralni 6–14 éves gyermekeket az érintett településekről. Ezt meghirdetni és megszervezni esetleg interneten lehetne vagy a Máltai Szeretetszolgálat segítségével. Ezeknek a gyerekeknek először is el kellene jutniuk a befogadó családokhoz vidékről, hosszú vonatozással, autóbusz-átszállásokkal, nehéz utakon, minden pénz nélkül, akár egy kis gatyában, mert sok helyen ennyi maradt az életükből.
Ez megoldható lenne, csak akarat és elhatározás kérdése. A probléma szemléltetésére egy példa: ha Újpestről kimegyek a szentendrei skanzenba két alsó tagozatos unokámmal, oda-vissza BKV-val 4800 forintért közlekedünk, pedig 75 évesen ingyen utazom, és még ki kellene fizetni a belépőjegyeket is.
Ezért el kellene látni az érintett gyermekeket valamilyen, az árvízkárosultságukról szóló igazolással (számítógépes korunkban ez pár nap alatt megoldható, akár arcképpel is), lehetőleg ingyenes vagy minimum 90 százalékos (nekik ez is rengeteg pénz!) országos utazási kedvezménnyel minden járművön. És kísérhesse őket belépődíj nélkül egy vendéglátó személy múzeum- és rendezvénylátogatáson, mert úgy gondolom, a legtöbb befogadó család kevés pénzű lenne. Ez lenne az igazi összetartozás.
Nem kell szocializmus, de ezt a vadkapitalizmust egy nyáron át el lehetne felejteni.
Zsebeházy György
Budapest

Akadozó adományok. Az árvízkárosultak érdekében fájóan kevés szó esett eddig. Nem értem, hogy most, amikor özönvízszerű esőzések és áradások sújtották az ország egyébként is leszakadó térségeit, a tőkeerős multicégek és bankok miért nem siettek segíteni. Egy-két millió forint adakozás egy sok milliárd forintos éves profitot termelő pénzintézménynek vagy egy vagyonos nagyvállalkozónak nem hinném, hogy komolyabb gondot okozna. Nem olvastam híreket arról sem, hogy közismert és jómódú offshore-bajnokok adakoztak-e egyáltalán. Mindez sokat elárul az ország kulturális szintjéről.
Szabó Gergely
Budapest