„Békét és együttműködést kínálunk”

Misét és ökumenikus imaórát tartottak tegnap a zsúfolásig megtelt Szent István-bazilikában a trianoni békeszerződés aláírásának 90. évfordulóján. Előtte a parlamentben Sólyom László köztársasági elnök, Schmitt Pál házelnök és Német László nagybecskereki megyés püspök beszélt az Országgyűlés emlékülésén.

Külön emlékeztek. Az MSZP – Szili Katalin volt házelnököt leszámítva – nem vett részt a Ház megemlékezésén. Helyette a Liszt Ferenc téri Ady Endre-szobornál gyűltek össze. Itt beszédet mondott Hiller István elnökségi tag, aki szerint a trianoni béke rossz béke volt, (…) nem megnyugvást hozott, hanem konfliktust rejtett magában. A Jobbik tagjai és szimpatizánsai a Szabadság téren tartottak megemlékezést. Itt Vona Gábor pártelnök kritizálta Schmitt Pált és Sólyom Lászlót, mert nem mondták el, hogy mit éltünk át kilencven évvel ezelőtt. – Nincs szükség nyámnyila külpolitikára – közölet. Kiss Róbert, a feloszlatott Magyar Gárda Mozgalom vezetője jelezte, megalakult a Nemzet, Haza, Család Egyesület, amelynek berkein belül létrejött a Magyar Nemzeti Gárda Mozgalom. (MN)

Ideje volt már, hogy ha a magyar nemzet egészéről és sorsáról beszélünk, ne fájdalommal teljen meg a lélek, hanem az együttlét örömével – emelte ki Sólyom László az 1920-as trianoni békediktátum aláírásának 90. évfordulója alkalmából rendezett parlamenti emlékülésen. A köztársasági elnök elemezte azt a korszerű politikai felfogást, amely szerint a politikai és a kulturális nemzet egymást kiegészítő, erősítő fogalmak. Mára ezek a határok légiesedése, az uniós integráció korában szinte szükségszerűen nem mindig esnek egybe. Mindezek miatt a szomszéd népek magyarsággal kapcsolatos értékrendjének is változásokon kell keresztülmennie, enélkül nincsen, nem lehet megnyugtató megoldás az államfő szerint. Addig egyes jogok megadása, a jó kormányzati kapcsolatok sem jelenthetnek garanciát az ellen, hogy a magyarellenes doktrína bármikor visszaálljon. Sólyom László úgy látja, Magyarországnak használnia kell a nemzetközi jog minden eszközét a határon túli kisebbségek védelmében. Pozitív fordulatként értelmezi, hogy a parlament által elfogadott nemzeti összetartozásról szóló törvény nem a magyar államról szól, hanem a magyar nemzetre s annak egységére helyezi a hangsúlyt. S hogy mit kíván a magyar nemzet határon túli része? Az államfő szerint a követelések közé tartozik a magyar nyelv hivatalossá tétele helyi és regionális szinten, az oktatási és kulturális intézményrendszer kiépítésének joga, a magyarlakta területek infrastrukturális és gazdasági fejlesztése, a magyar nemzeti szimbólumok hivatalos elismerése, a politikai képviselet biztosítása minden szinten, de az is, hogy nemzettársainkat ne idegen állampolgárként kezeljék Magyarországon.
– Nem revíziót, hanem békét és gyümölcsöt hozó együttműködést kínálunk szomszédainknak és Európának – jelentette ki Schmitt Pál. Az Országgyűlés elnöke főként azt tartja fontos fejleménynek, hogy az állampolgárságról elfogadott törvénnyel minden magyar ember számára lehetővé válik, hogy a nemzet alkotó részévé váljék szabad akarata szerint. „A múlt hatalmunkból elesett, a jövendőnek viszont urai vagyunk” – idézte Széchenyi Istvánt. Mint mondta, kötelességünk, hogy előretekintsünk és a megváltozott körülmények közepette minden lehetőséget megragadjunk a sebek gyógyítására. Úgy vélte, Trianon századik évfordulójára a magyarok által lakott térség teljes integrációja végbemehet. A nemzetet elválasztó határok eltűnnek, az európai szabadságjogok is érvényesülhetnek az egész Kárpát-medencében.
Az igazság szabaddá tesz – idézte János evangéliumát Német László. A nagybecskereki megyés püspök arra emlékeztetett, hogy a keresztény értékekkel átszőtt kultúrájú Magyarországot darabolták föl Trianonban, ám mégsem tudták megtörni a magyarság hitét saját jövőjében. Szerinte a trianoni trauma feldolgozása mérhetetlen pozitív energiákat szabadíthat fel a magyarságban. Ahogy a kereszténység is hisz abban, hogy élt közöttünk egy ember, akit keresztre feszítettek és föltámadott, éppúgy a kereszténység igazságát tükrözi a magyarság első világháborút követő sorsa. Hiszen volt egy ország, egy nemzet, utána bekövetkezett a tragédia, a fölosztás, mára mégis valósággá válik a határokon átívelő egyesítés. Német arra is figyelmeztetett, hogy a megemlékezés keresztény hit- és közösségmegtartó ceremóniájának van egy másik dimenziója. Mégpedig az, hogy tanítani kell és továbbadni az igazságot.
Az emlékülés után a képviselők és a kormánytagok átvonultak a Szent István-bazilikába. Elsőként Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek mutatott be szentmisét. „Imádkozzunk együtt egész nemzetünkért, annak minden tagjáért határainkon innen és túl, szerte a nagyvilágban. Kérjük Isten oltalmát, a megmaradást, az új és új időknek megfelelő megújulást, fejlődést, a külső és belső megbékélés ajándékát” – fohászkodott Magyarország prímása. Szentbeszédében hangsúlyozta: Isten meg akarja áldani a népeket; szeretete nemzetek sokféleségében bontakoztatja ki az emberiség egyetlen nagy közös hivatását. Rámutatott: felelős állami tényezőknek kötelessége, hogy biztosítsák a területükön élő emberek alapvető jogait, beleértve a közösségalkotásra való jogot is. Végül arra szólította fel a bazilikában és a székesegyház előtti téren megjelent ezreket: „Reménytelenség helyett bízzunk az isteni gondviselésben!”
A szentmise után a történelmi felekezetek közös imaórájára került sor. Bóna Zoltán református lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, Feldmájer Péter, a zsidó hitközségek szövetsége elnöke, majd D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök mondott áhítatot.