Kovács úr megnyugtatja, ám a víz már a házuk ajtajának feszül, úgy döntenek, nem kockáztatják meg a bejutást, félő, hogy a víz elöntené a lakásuk felső szintjét is.
A gumicsónakban ülők rezignált arccal fürkészik az „utcát”, a nyúlgát fel-feltűnő fehér homokzsákjait, amint a házak ablakpárkányait nyaldossa a víz. Szomszédaik, rokonaik ugyanúgy jártak, mint ők.
– Félelmetes robajjal tört át a víz az éjszaka – emlékszik Árvai István.
Almási Mónikát egy kolléganője férje riasztotta, aki azon a szakaszon védekezett, ahol átbukott a nyúlgát felett a Bódva. – Azt mondta, azonnal meneküljünk, miközben őket is majdnem lesodorta a víz a gátról. Mi meg a hónunk alá kaptuk a gyerekeket, úgy rohantunk velük, mint a macskák – mondja könnyeit nyeldesve. A férje próbálja nyugtatni. – Az a fontos, hogy a gyerekek és mi élünk, házat meg majd építünk újat – igyekszik lelket önteni a feleségébe Kovács István.
*
– Bevásároltunk több mint tízezer forintért, hogy ha baj lesz, legyen tartalékunk. Hozzá sem tudtunk nyúlni, percek alatt kellett menekülnünk – sóhajt szívbemarkolón a fiatal nő.
Árvai Istvánéknak szerencséjük van, házuk ajtajáig magas lépcsősor vezet. Egy búvár tűzoltó tapogatja ki alattunk a vízben megbúvó kerítés tetejét, s miután kikötünk, kezdődhet a kiszállás nem egyszerű művelete. A búvár akrobatákat megszégyenítően mászik ki a verandára, majd a házigazdáknak is sikerül a veranda kerítésén átmászniuk. Maradnak, nem szállnak vissza a csónakba, megvárják a következőt, addig összeszedik legfontosabb értékeiket.
Kovácsék megpróbálnak anyósukhoz bejutni, ám a meggyfák megakadályozzák a kikötést. Úgy határoznak, az olcsó kínai boltban vesznek váltás ruhát a rokonoknál elhelyezett gyermekeiknek.
Este még senki sem gondolt a legrosszabbra. – Ki kell bírni a gátnak, ki kell bírni – mormolta mantraként Molnár Oszkár, Edelény polgármestere, s még akkor sem rettent meg, amikor a L’Huillier Coburg-kastély mögött az egyre támadó folyó nyomását nem bírta tovább a nyúlgát, átszakadt, majd a Bódva percek alatt megkettőzte magát a gáton túl.
Hajnali fél egykor hatalmas robbanásra ébredt Edelény, a folyó átszakította a város északi részén tizenkét rétegben emelt nyúlgátat, a zsákfal addig tudta visszatartani az áradatot. Percek alatt megtelt vízzel előbb a Bódva utca, majd a következő párhuzamos utcák is. A lakosságot azonnal evakuálták. Az egész éjjel hunyásnyit sem alvó polgármester, Molnár Oszkár közli: több mint ötszáz embert kellett kitelepíteni.
Katonai helikopter húz el a város központja felett, az átszakadt nyúlgátat a levegőből hatalmas, úgynevezett „big bag” zsákokkal próbálják helyreállítani. A kastély egy kisebb dombra épült, az épületbe még nem folyt be a víz, de körülötte tajtékozva tombol a Bódva. A köztereken akadálytalanul rohan a folyó, a görög katolikus templom, a posta, valamint a partfal melletti szoborpark mind vízben áll.
A 27. számú főút hídján csak hatalmas teherautókkal és munkagépekkel lehet átjutni a város túlpartjára, épp a rendészeti szakközépiskolások utaznak egy markológép kanalában – a túlparton is szükség van a dolgos kezekre. Edelény központjában egymás sarkában járnak a traktorok, szállítják a homokot, a megtöltött zsákokat.
Megállás nélkül ömlik az eső. A városban mindenfelé riadt, ázott, kimerült kutyák kóborolnak, nem lelik helyüket, nem értik, mi történik körülöttük. A Tóth Árpád utca már tisztes távolban húzódik a gáttól, ám az emberek már itt is homokzsákokkal kénytelenek védeni otthonaikat. Egy keresztutcában megfáradt tűzoltók pihennek. Hihetetlen kép fogad: egy nyugdíjas hölgy körömcipőben, homokzsákon állva oszt kolbászt, sajtot, felvágottat, üdítőt a védekezőknek. A fővárosból érkezett Hajnalcsillag Alapítvány elesett embereket támogat, de úgy érezték, most itt a helyük.
A tűzoltók elmondják: tizenegy órakor itt még nyoma sem volt a víznek, de úgy tudják, a nyúlgát megerősített szakasza mellett újra utat tört a víz, már a környéket támadja. Edelény legalacsonyabb részén, a Katona József utcában a két héttel ezelőtti állapotokhoz hasonlóan újra kedvére folyik a víz, hiába magasítja a katonaság a lakosság segítségével a nyúlgátat, szinte lehetetlen a barna áradat útját állni.
Orbán Viktor miniszterelnök a helyszínen próbál lelket önteni a lakosságba, megígéri: minden forrás a város rendelkezésére áll majd az újjáépítéshez, csak azért imádkozik, legyen végre túl az ország a megpróbáltatásokon. A kormányfő Pintér Sándor belügyminiszter, valamint Ódor Ferenc, a megyei közgyűlés elnökének kíséretében ellátogat abba az iskolába is, ahol a kitelepítettek egy részét helyezték el.
Az intézmény mellett rét zöldell, innen szép a kilátás a városra – békeidőben. Most azonban vízben áll Edelény, végeláthatatlan vízben.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!