Gránitalapon

Tegnap megtartotta első ülését az új kormány. Most már tényleg elkezdődhet a jövőépítés. A múltból csak a romok maradtak itt meg az adósságözön, egy kétségbeejtő korszak mementói. Átláthatatlan mennyiségű munka vár Orbán Viktorékra, egy szőnyegbombázás utáni országot kell talpra állítaniuk, egy szétlopott, erkölcseiben megrendült hazát.
Szombaton délután szinte lüktetett a lelkesedéstől az Országház előtti Kossuth tér. Akinek szemernyi kétsége volt afelől, van-e a még ennek a nemzetnek hite az újrakezdéshez, itt választ kaphatott. Több volt ez egy nagygyűlésnél, a téren most nem voltak kordonok, vízágyúk és rohamrendőrök, csak egy hatalmas, boldog, zászlókat lengető tömeg. Olyan forradalmi volt minden, szinte érezni lehetett: hihetetlen energiák szabadultak fel az emberekben, sokak szemében könny csillogott…
Most nehéz napok, esztendők következnek. Ahogy az új miniszterelnök is mondta, gránitalapokra akarunk építkezni, a rozzant, rosszul felhúzott falakat le kell rombolni. Kánaánra még nem számíthatunk, de az ország mindenképpen megindul a helyes irány felé. Újra erős nemzetté leszünk, gyarapodni fogunk hitben, lélekszámban, vagyonban. Valóban itt az idő! Megindulhatunk, új a parlament, új a kormány, új az irány. Végre megkaptuk a jó szelet is. És ne feledjük: a Kossuth térről indultunk…