Kedvelt a börtönélet

Bár lenne rá lehetőségük, minden negyedik elítélt a letöltendő börtönbüntetést választja Svédországban az elektronikus nyomonkövetési rendszerrel (EM) szemben. Szakértők szerint a meglepő adatok hátterében az EM-mel járó szigorú szabályok és a kirekesztettségtől való félelem áll – jelentette a The Local helyi újság.
A bezártság és a korlátok ellenére sokan úgy gondolják, jobb társasági életük van a börtönben, ahol találkoznak másokkal. A büntetési intézmény falain kívül, igaz, ott van a saját otthonuk, nincsenek azonban kapcsolataik – magyarázta a statisztikákat Lena Mellström-Bäckman bűnügyi nyomozó.
A központi adatok alapján a bíróság 2009-ben 5309 elítéltnek ajánlotta fel a lehetőséget, hogy a cella helyett egy apró, bokára csatolható nyomkövető állandó társaságában, a börtön falain kívül töltse le büntetési idejét. Mindöszsze 3940 ember döntött az EM mellett, s közülük is több százan visszaléptek, amikor megtudták, hogy pontosan mivel jár az alternatív igazságszolgáltatás.
A műanyag bokaszalagba épített technológia jelzi, ha az illető a meghatározott távolságnál meszszebb vándorol otthonától. Bár napközben viszonylag szabadon mozoghat, az estéket lakásában kell eltöltenie, s a büntetés lejártáig nem ihat. Csak azok válthatják ki ilyen módon a börtönbüntetést, akiknek bejelentett lakcímük van, vezetékes telefonjuk és legalább egy félállásuk vagy aktív diákviszonyuk.
Európában először Angliában és Walesben vezették be az elektronikus nyomonkövetési rendszert 1989-ben. Példájukat hamarosan Svédország (1994) és Hollandia (1995) is követte, az elmúlt két évtizedben pedig már számtalan ország igazságszolgáltatási rendszerének vált részévé az EM. Az elsődleges érv az elektronikus nyomonkövetés mellett, hogy jóval kevesebbe kerül az adófizetőknek. Svédországban egy ember egynapi megfigyelése ilyen módszerrel mindössze két euróba kerül. Becslések szerint az alternatív igazságszolgáltatás jóvoltából az elmúlt években több mint 160 millió dollár maradt az államkincstárban. Kezdetben csak a rövidebb börtönbüntetéseknél használták az EM-t, 2001 óta azonban bővítették alkalmazásának kereteit.