Már tudja, mit kell majd gyakorolnia – mondta a moszkvai Európa-bajnokság döntői után egy nappal Szántó Imre tanítványáról, Káté Gyuláról, aki hatodik világversenyes érmét szerezte az orosz fővárosban, de még mindig nincs köztük arany. „Egyszer mindenképpen lesz” – fogadkozott a kisváltósúlyú kiválóság, s ha azt nézzük, hogy 28 éves múlt, így az olimpiai ciklus végén vélhetőleg befejezi, akkor marad számára a 2011-es puszani vb, valamint a 2012-es kontinensviadal és a londoni ötkarikás játékok. Nem könynyű, de nem is lehetetlen vállalás, Szántó mester mindenesetre rengetegszer emlegette, mennyire sajnálja, hogy Káténak most sem sikerült a csúcsra jutnia.
Az ő ezüstje az az eredmény, amely tényleg kettős érzelmeket kelt, hiszen az öröm mellett szomorúságra is okot ad. Utóbbi a mérkőzés visszanézése után csak fokozódott a szakmai stábban, ahogy Kovács László szövetségi kapitány fogalmazott: „Legalább két-három tiszta találatot nem nyomtak be nekünk, így meghatározónak bizonyult, hogy az örmény vezetett.” Ám a pontozói tevékenységgel ebben a sportágban együtt kell élni, s igazából a moszkvai ringet kevéssé jellemezték a bírói csalások. Sokkal inkább a masszívan jó színvonal, ahogy Csötönyi Sándor, a hazai szakszövetség elnöke fogalmazott, évtizedek óta nem látott ilyen erős kontinensviadalt.
Ezek után a mieink kiváló szereplése, az éremtábla harmadik helyének megszerzése még inkább megsüvegelendő, hát még ha tovább hallgatjuk a magyar boksz első emberének meggondolandó szavait: „Erőn felül teljesítettünk! Próbáltunk minden feltételt megteremteni, s ez sikerült is, annak ellenére, hogy az előző kormánnyal aláírt szerződés ellenére az állam 38 millió forinttal tartozik nekünk az idei pénzből. Ha nem kapjuk meg záros határidőn belül, veszélybe kerül szereplésünk a barbadosi női vb-n, pedig már a hölgyek vetélkedése is felkerült az ötkarikás programba, legalább a három olimpiai súlycsoportban részt kellene vennünk. Ez nem panasz, ez tény.”
Mint ahogy az is, pár kiváló és néhány jó bunyósunk mögött nincs komoly hátország. Egyrészt kevés a kesztyűpartner – Kovács László szakvezető szerint minél több nemzetközi edzőtábor segíthetne e gondon –, másrészt még a válogatottban sem biztosított minden súlycsoportban a világversenyhez méltó magyar képviselő. Megoldás lehetne például kisebb csapat szerepeltetése, de Csötönyi más lehetőséget is lát: „Bátrabban kell nyúlni a fiatalokhoz, lehet, hogy már itt, Moszkvában is ki lehetett volna próbálni többüket.” Nem mintha mondjuk az Európa-bajnok Bacskai Balázs a maga 22 évével olyan öreg lenne… Az utánpótlás fejlődésének egyik katalizátora hazai világversenyek rendezése, ezért a szövetség pályázik (jó eséllyel) a 2011-es junior Eb megrendezésére.
Nemcsak a magyar, hanem az egyetemes boksz nagy problémája az olimpián szereplő amatőrök, valamint a profik viszonya. A nemzetközi szövetség (AIBA) vezetősége nemrég kitalálta a franchise-rendszerű WSB (World Series of Boxing) sorozatot, amelyben félmeztelenül és sok pénzért küzdhetnének az amatőrök legjobbjai, így nem feltétlenül kellene elmenniük anyagi okok miatt a hivatásosok közé. A tervek szerint a WSB győztesei kvalifikálnák magukat az olimpiára, ami elég érdekesen hat, hiszen nem ugyanabban a szabályrendszerben és súlycsoportokban folynak majd a küzdelmek, mint a játékokon. Sokan a WSB-t tartják az amatőr boksz megmentése egyetlen eszközének, Szántó Imre szerint viszont elhibázott az egész. Csötönyi Sándor ebből a szempontból óvatosabb: „Vannak szakmai aggályaim, de várjuk ki a végét.” Káté Gyula mindenesetre már aláírt egy WSB-szerződést, kérdés, ezzel közelebb jut-e – amatőr – álmai megvalósulásához.
origo.hu
Az egyik legsúlyosabb bűnt követte el Ruszin-Szendi Romulusz
