Kihasznált mozgástér

Orosz Ildikó személye az elmúlt húsz év alatt szinte teljesen összeforrt a kárpátaljai magyar oktatással. A legismertebb és legkompetensebb kárpátaljai szakpolitikust, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ), a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnökét két évtizedes tevékenysége elismeréseként ma a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány Lőrincz Csaba-díjával tünteti ki.

Tudatos választás, vagy pedig az események alakulása, netalán „ez volt, és ezt kellett szeretni” kényszere folytán került a pályára?
– Mindig is pedagógus akartam lenni. Mi másról szövögethette volna álmait akkor, a múlt század hetvenes éveiben Kárpátalján, egy Nagydobronyban élő fiatal lány, aki birkózott az akkor még államnyelvnek számító orosszal is? Ahhoz elegendő volt a szókészletem, hogy az ungvári egyetem matematikai karára felvegyenek. A tanítást a szülőfalumban, az elemi osztályokban kezdtem, majd pedig kizárólag csak matematikát oktattam, 1991-ben pedig – a Szovjetunió felbomlásának, illetve a független Ukrajna létrejöttének az évében – már a szakmai munkát felügyelő és irányító igazgatóhelyettes voltam.
– Sorsfordító idők voltak, amelyek nagy kihívást jelentettek a kárpátaljai magyar értelmiségnek is, amely akkorra, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség létrehozásával, már megteremtette azt a politikai támaszt, amely egyfajta hátteret biztosított számára a továbblépéshez. Az új célkitűzések vállalása ennek ellenére mégsem volt sem könnyű, sem pedig kockázatmentes.
– Valóban így van, hiszen a szuverén Ukrajna megalakulása után az ukránok, akikkel korábban gyakorlatilag egy csónakban eveztünk, szinte egyik napról a másikra megfeledkeztek arról, mit jelent a többség, az államalkotó nemzet kiszolgáltatottjainak lenni. A nemzetállam építése elvakította és érzéketlenné tette őket a nemzeti kisebbségek problémái iránt, minden elképzelésünket és tervünket kételkedve, már-már ellenségesen fogadták. Tény viszont az is, hogy az első években a nemzetállami oktatásra vonatkozó stratégiai kérdések megfogalmazása gyakorlatilag megmaradt a deklaráció szintjén, ami bizonyos mozgásteret biztosított a kárpátaljai magyarságnak.
– Az ön által említett mozgástér legkimagaslóbb teljesítményeként viszont történetesen annak a két intézménynek, nevezetesen a KMPSZ és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának a létrehozását kell tekinteni, amelyek elválaszthatatlanul összenőttek az ön nevével.
– A KMPSZ néhány tenni és cselekedni akaró, nagy terveket szövögető fiatal pedagógus kezdeményezésére jött létre 1991-ben. A szövetség által kidolgozott és a következő évben elfogadott oktatási koncepció az óvodától az egyetemig terjedő anyanyelvű oktatás megvalósítását, egy regionális szintű, a kárpátaljai magyarság képviselői által irányított, a kulturális autonómia egyik formájaként elképzelt tankerület létrehozását tűzte ki célul, ami azonban, sajnos, mind a mai napig nem valósulhatott meg.
– Úgy tűnik, a közelmúltban történt hatalomváltás elhárította a magyar oktatási hálózat létét, a kárpátaljai magyarság megmaradását, jövőjét fenyegető veszélyeket.
– Valóban kedvező folyamatok kezdődtek, egyelőre azonban csak a deklaráció szintjén, hiszen a beharangozott változásokból ma még csupán annyit lehet érzékelni, hogy az előző, az ukránosítást erőltető hatalom bizonyos intézkedései nem léphettek életbe. Az új hatalom valóban nyitottnak akar mutatkozni a nemzeti kisebbségek problémáit illetően, ami már önmagában is reménykeltő.