Olvadás

Gázcsövek tekeregnek az út alatti láthatatlan mélységben. Az avatott szem számára rendszert alkotnak, a laikusoknak azonban inkább labirintusszerű kuszaságnak tűnik az egész, amelyben az egyes vezetékek elindulnak a központból, egymáson keresztülvágnak, majd visszaérkeznek oda, ahonnan elindultak. Ha ezt a rendszert egy legalább harmincnégy helyen megrepedt nagyító segítségével próbáljuk szemügyre venni, körülbelül olyasfajta képet kapunk, amilyennek a hazai energiaár-képzés kinéz – repedt nagyító nélkül is.
Ezen a helyzeten próbál változtatni az új kormány az árformula újragondolásával. Ehhez azonban idő kell, ami ez esetben nem kerül pénzbe. Az Orbán Viktor miniszterelnök által bejelentett gazdasági akcióterv egyik pontja értelmében ezért fagyasztották be a főként a lakosságot érintő egyetemes szolgáltatás tarifáit. A hétfőn elfogadott törvény szerint addig nem változtathatnak az energiaszolgáltatók díjszabásukon, amíg a nemzeti fejlesztési miniszter arról rendeletben nem határoz.
Ez a rendszer, vagyis hogy a szakminiszter határozza meg a gáz- és áramszolgáltatók lakossági tarifáit, nem új, hiszen az elmúlt két kormányzati ciklus első hét évében is így határozták meg az árakat, mégis óriási változást jelent a korábbi gyakorlathoz képest. A szocialista kormányok időszakában a miniszter által meghatározott gázárak szinte valamennyi alkalommal rövid távú politikai érdeket is szolgáltak, vagyis attól függően drágult kisebb- nagyobb mértékben az energiahordozó, hogy a kormány milyennek ítélte a lakosság hangulatát, s a maga pozícióját. Ezúttal viszont arról van szó, hogy kialakítsanak egy, a korábbinál átláthatóbb, jóval kevésbé torz árképzési rendszert, amely hoszszú távon éppúgy szolgálja a fogyasztók, mint a piaci szereplők érdekét.
A célhoz hasonlóan teljesen eltérő a módszer is. Az új kormány jelenleg széles körű tárgyalásokat folytat a szolgáltatókkal és az érintett szervezetekkel a rendszer átalakítása érdekében. Ehhez képest a szocialista kormányzás alatt előfordult olyan is, amikor a gázárképletet egyik napról a másikra változtatták meg a szereplők megkérdezése nélkül. Ennek eredményeképp a magyar fogyasztók tudtukon és akaratukon kívül több mint százmilliárd forintos tartozást halmoztak fel egy tél alatt a gáznagykereskedőnél, s ez a tétel később – nem meglepő módon – megjelent a számlákon.
Magyarországon sokba kerül az energia, kivált a fizetésekhez mérten. Az unió statisztikai hivatala, az Eurostat legutóbb rávilágított: a 27 EU-tagállam közül a vásárlóerőhöz képest hazánkban emelkedett legnagyobb mértékben a villany ára 2008 és 2009 második fél éve között. Ugyanezen időszak alatt a magyar háztartások számára nőtt leginkább a földgáz tarifája. Ráadásul Magyarország volt az egyetlen olyan tagja a közösségnek, ahol a vizsgált tizenkét hónapban összességében nem olcsóbb, hanem drágább lett a lakossági energia. Mindez azért érdekes, mert ebben a periódusban a korábbiaktól eltérően már nem volt közvetlen hatása az illetékes miniszternek az árképzésre, a végfelhasználói tarifa a szolgáltatók javaslata alapján, a Magyar Energia Hivatal ellenőrzésével alakult ki. Az ellenzők szerint a hatósági ár bevezetése visszalépés a piacnyitási folyamatban, ugyanakkor úgy tűnik: az egyetlen hatékony eszköz, hogy a realitásoktól minden eddiginél erőteljesebben elrugaszkodott díjakat meg lehessen fékezni.
Az új árképzés a cél szerint tisztább piaci viszonyokat hozhat. A mesterségesen előidézett „jégkorszakot” pedig már őszszel követheti a régen várt olvadás.