Pozsonyi átrendeződés

Fico vesztét a jelek szerint éppen azok a koalíciós partnerek okozták, akiktől néhány hónappal ezelőtt még szabadulni akart. Akkor arról szóltak a hírek, hogy a népszerűségi csúcsokat döntögető Irány – Szociáldemokrácia (Smer) párt egyedül is képes lesz abszolút többséget szerezni a választásokon, s ezáltal lerázhatja magáról Slotát és Meciart, akik európai szinten is szalonképtelenné tették a baloldali– szélsőjobboldali pozsonyi kormányt. A soviniszta politikai partnereit kendőzetlen magyarellenes hadjárattal semlegesítő Fico elszámolta magát. Bár Meciar formációjának parlamenti jelenlétét valóban fölöslegesnek találták a szavazók, és Slota nemzeti pártját is épp csak átlökték a bejutási küszöbön, utóbbiak hívei nem vonultak hosszú, tömött sorokban a Smerre voksolni. Úgy tűnik, Fico semmit sem érő győzelmet aratott, azaz megbukott.
A várhatóan négypárti új kormánykoalíció dolga ugyanakkor nem lesz könnyű. Nyolcfős többsége akár megnyugtató is lehetne, csakhogy a hatalom közelébe került jobbközép politikai erők egysége egyelőre kizárólag Fico leváltásában nyilvánul meg. Egyébként pedig felettébb tarka társaságról van szó. A Mikulás Dzurinda vezetésével korábban nyolc éven át bizonyító Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió vélhetően vezető szerepre tör, holott listavezetőjének, Iveta Radicovának rátermettségét a kormányfői posztra még pártján belül is megkérdőjelezik. De a Kereszténydemokrata Mozgalom együttélése a Szabadság és Szolidaritás párttal sem lesz felhőtlen, figyelembe véve, hogy a meglepően jó eredményt elért liberálisok a homoszexuálisok partneri kapcsolatának legalizálása mellett, valamint a könnyű drogok fogyasztásának büntetése ellen szállnak harcba. Végül pedig ott lehetnek az új kormányban a Most – Híd szlovák–magyar párt emberei. Ennyi juthat a fordulatból az utóbbi négy év alatt állandó célpontokká vált felvidéki magyaroknak.
A Bugár Béla vezette, magát polgárinak nevező, alapvetően liberális párt tizennégy megszerzett mandátumából hét szlovák nemzetiségű politikusé lesz, ami egyrészt erősen megkérdőjelezi e frakció elkötelezettségét a magyar ügyek iránt, másrészt pedig azt jelenti, hogy az eddigi húszról mindössze hétre zsugorodik a magyarok létszáma a százötven fős pozsonyi parlamentben. A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) megdöbbentő kiesése a törvényhozásból merőben új helyzetet teremt, s egyben rendkívüli felelősséget ró Bugár Bélára. Hogy sikerül-e ennek megfelelnie, azt csak az elkövetkező évek döntik el. Hiba lenne ugyanakkor tragédiaként felfogni az MKP kudarcát, hiszen az a szlovákiai magyarok szabad akaratából történt, még akkor is, ha a Most – Híd párt feltűnően sok pénzt tudott kampányra költeni, Bugárt pedig – mint általában – most is a tenyerén hordozta a szlovák média. A nacionalista támadássorozatnak kitett, megfélemlített felvidéki magyarság nagyobbik része az együttműködés reményében keresett új menedéket. Belegondolni is rossz, mi lenne, ha mégis Fico maradna a hatalomban.
A MKP kiesése a pozsonyi parlamentből egyben azt is jelzi, mennyire törékeny a határon túli magyarok érdekképviselete. Olyan törvényi keretek hiányában, amelyek lehetővé tennék a kisebbségben élő nemzeti közösségek döntési, beleszólási jogát saját ügyeikbe (pozitív példaként lásd a Szerbiában létrehozott kulturális autonómiát), akár egy sikertelen kampány nyomán született választási eredmény is kockára teheti a politikai szempontok szerint változó jogbiztonságot.