Szégyen

Levelet kaptam minap bizonyos Kovács Gábor úrtól (cím, telefonszám, minden), aki a napokban érkezett haza a sanghaji világkiállításról. Egyebek közt ezt írja: „Impozáns, az olimpiát tényleg felülmúló. Csodálatos építészeti megoldások. Elsősorban a kínai pavilont szerettem volna megnézni. Nem sikerült. Legalább háromórás sorban állás, de előre kell a belépést regisztráltatni. Ez a sorban állás a többi pavilonnál is megvan… Van viszont egy pavilon, ahol nem kell sorban állni, nincs tömeg, azért mennek a látogatók. Ez a magyar pavilon. Nekem sem kellett sorban állni. Bementem büszkén. Körülnéztem, aztán szégyenkeztem…”
Kovács úr ma már velünk együtt tudhatja, hogy a sanghaji világkiállításon nyújtott magyar „teljesítmény” nem csupán hazánk szégyenfoltja, magán viseli az a Gyurcsány-korszak számtalan gyalázatos trükközését, galádságát is. Amint azt tegnapi lapszámunkban is megírtuk, az expó magyar főbiztosát egy offshore tulajdonosi hátterű vállalkozás is képviseli, mintegy helyettesként. Bizonyos értelemben szükség is van rá, hiszen a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) alkalmazásában álló világkiállítási főbiztos, Huszty András (még Medgyessy Péter volt kormányfő nevezte ki a magyar–kínai kapcsolatok felügyeletére, a Horn-érában a Magyar Fejlesztési Bank vezére volt) sem kínai, sem angol nyelven nem tud. Nagy lendülettel szórja viszont a magyar adófizetők pénzét, a világkiállításra szánt 3,2 milliárd forintot. A fent említett, a Virgin-szigetekre bejegyzett offshore brigád például 3,85 milliót kapott, hogy úgymond képviselje a MeH érdekeit, és ellenőrizze a pavilonban folyó munkálatokat.