Véget ér az adócsalás aranykora

Mindennapjainkban érzékelhetjük, milyen morális károkat okozott az adócsalást eltűrő, sőt, némelykor arra buzdító kormányzati mentalitás. Ha az állam a társadalmat folyamatosan a törvények megszegésére kényszeríti, idővel a szabályok áthágása elfogadottá válik

Nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt években az adócsalás aranykorát élte Magyarországon. Feketézés, minimálbéres foglalkoztatás, külföldi rendszámú autók, fiktív számlázás, offshore társaságok – a kis keresetűektől a milliárdos forgalmat lebonyolító üzletemberekig mindenki megtalálhatta azt a kiskaput, amivel elkerülhette az adófizetést, kihúzhatta magát a közterhek viselése alól. Jórészt a szocialista kormányok jóvoltából jutottunk el odáig, hogy jelenleg kétmillió adózó tartja el az államot és közvetve a többi nyolcmillió polgárt.
Az MSZP morális züllése nem csak a közpénzek elherdálásában vált láthatóvá, helyet kapott a jogszabályokban is. A folyamatos adóemelésekkel és bizonyos rendelkezések megalkotásával a szocialista párt magánszemélyek és vállalkozások tömegét kényszerítette adócsalásra. Ilyen volt a minimálbér adómentessé tétele is: ma papíron 1,1 millió polgár él havonta 73 ezer forintból. Arra következtethetnénk, hogy a munkát végzők egyharmada alacsony képzettségű és csak a legcsekélyebb hozzáértést igénylő feladatokat képes elvégezni. A valóság azonban egészen más. Becslések szerint a minimálbéresek kétharmada, vagyis nagyjából hétszázezer ember adókikerülésre használja a minimálbért, 73 ezer forintra jelentkezik be és keresetének további részét feketén, zsebbe kapja. Hozzá kell azonban tenni: a minimálbéresek jelentékeny százaléka nem önszántából választotta ezt az utat. Sokan csak ilyen feltételekkel kaptak munkát, sok minimálbéres nem az adóját szeretné lefaragni, hanem dolgozni akar. Többnyire nem ők tehetnek róla, hogy a minimálbér az intézményesített adócsalás államilag támogatott formája lett.
Hasonló szabályt alkotott a szocialista kormány a vállalkozásoknál is. A kisebb társaságok számottevő része évek óta veszteséges adóbevallást készít. Nem nehéz kitalálni, miképpen lehetséges ez. Ha a kis és közepes cégek befizetnék az összes közterhet, becsukhatnák a boltot. Ezt elkerülendő trükköznek, például számlákat vesznek. A csalárdságot, az adóelkerülést az MSZP vezette kabinetek szó nélkül hagyták. Azt várták el csupán, hogy a létfenntartással küzdő társaságok befizessék az úgynevezett minimumadót. A csekély összeg fejében pedig az állam hagyta, sőt, lényegében elősegítette az adócsalást. Azt sugallta a vállalkozóknak: róják le az elvárt összeget és utána úgy mutatják ki a veszteségüket, ahogy tudják.
Amíg a kisebb cégek a veszteség mögé bújhattak, addig a nagyok előtt az offshore cégalapítás kapui tárultak ki. Az elmúlt nyolc év kormányai a nemzetközi adókikerülés ellen semmit nem tettek, nem küldték rá az APEH-ot a vagyonukat külföldre menekítő üzletemberekre. Inkább adókedvezményt és büntetőjogi amnesztiát kínáltak nekik – így ösztökélve az adóparadicsomokban heverő, magyar eredetű pénzek visszahozatalát. Az érintetteknek persze eszük ágában sincs hazautalni pénzüket. Épp ellenkezőleg. Mind több magyar dönt úgy, hogy külföldre viszi vagyonát: jelenleg a tízezret is meghaladhatja azok száma, akiknek offshore cége van. Persze adódik a kérdés: miért hagyná valaki itthon a vagyonát, ha külföldre is viheti? Azért, hogy 30-40 százalékkal többet fizessen?
Mindennapjainkban érzékelhetjük, milyen morális károkat okozott az adócsalást eltűrő, sőt, némely esetekben arra buzdító kormányzati mentalitás. Ha az állam a társadalmat folyamatosan a törvények megszegésére kényszeríti, idővel a szabályok áthágása elfogadottá válik. A normák kikerülése lesz a követendő norma. Így már nemcsak akkor játsszák ki a jogi rendelkezéseket, amikor ezt a létfenntartás megköveteli, hanem – szokásból. Az elmúlt évek Magyarországát pontosan ez jellemezte: vezérlőelvvé lépett elő a trükközés, az ügyeskedés, a közösség megkárosítása. A szocialista kormányok, ahelyett, hogy a megoldást keresték volna, pénzbehajtással és a társadalmi feszültségek gerjesztésével töltötték idejüket. Hosszú távú és észérveken nyugvó gazdasági tervek híján adóemelésből finanszírozták osztogatásaikat, hatalmuk megtartását, s arra a kétmillió emberre róttak folyamatosan újabb terheket, akik addig is a hátukon vitték az országot. Akinek pedig ez nem tetszett, APEH-ellenőrzést kapott a nyakába. Az utóbbi időszak csak annyi újat hozott, hogy míg a válság előtt az MSZP saját elhatározásából növelte az adókat, addig a krízis és a nemzetközi pénzügyi szervezetek kölcsöne után külföldi utasításra tette ezt.
A szocialisták mára sem tudtak elszakadni korábbi gyakorlatuktól, és hamis szociális demagógiával támadják a társadalom szinte valamennyi tagjának előnyt hozó adócsökkentési terveket. A napokban megtudhattuk: az új kabinet egykulcsos, a családokat, a gyermekvállalást támogató személyi jövedelemadózást vezet be az elkövetkező két évben. Méghozzá úgy, hogy a mostani 17 és 32 százalékos kulcsot egyetlen, 16 százalékos mérték váltja fel. A baloldal azt hangoztatja: ez igazságtalan és a gazdagokat támogatja.
Ennek éppen az ellenkezője igaz. Nehezen képzelhető el igazságosabb megoldás annál, minthogy mindenkitől pontosan ugyanakkora arányú közterhet vonnak el. A Fidesz adóügyi tervei nem a gazdagokat segítik, hanem tanulásra, szorgalomra, minél több munka elvégzésére ösztönöznek, s megteremtik annak lehetőségét, hogy kialakulhasson a polgárosodó, saját erejében bízó és saját vagyonára támaszkodó középosztály. Ezt szolgálja az egyenes ági rokonok közötti ajándékozási és öröklési illeték eltörlése is. Demográfiai folyamatainkat ismerve a gyermekvállalás, a családalapítás támogatása elengedhetetlen. A példa Franciaország lehet, ahol a családi adózás bevezetése előtt csökkent a lélekszám, ma pedig egy halálesetre két születés jut.
A közterhek enyhítése a vállalkozói szférában is eredményekkel kecsegtet. A szocialistáknak az elmúlt években csak arra futotta az erejükből, hogy a külföldi multinacionális cégeket horribilis adókedvezményekkel segítsék. A Fidesz most a hazai kis- és közepes vállalkozásoknak adna kilencszázalékos adócsökkentést. A válság idején – miközben a szocialista kormány emelt a közterheken – vidéki nagyvárosaink többsége csökkentette a helyi iparűzési adót. A hatás nem maradt el: a kisebb terhet többen fizették be, s így nemhogy nem csökkent, egyes településeken még a krízis alatt is nőtt az adóból befolyt összeg. Így megalapozottnak tűnik, hogy az adómérséklés új munkahelyek keletkezését és az állami bevételek növekedését hozhatja, miközben fehéredik a gazdaság. A minimálbér megadóztatásának gondolata egyértelműen az illegális szféra visszaszorítását célozza. Hiszen a kormány közölte: az érintettek jövedelme a minimálbér emelése folytán nem csökken majd. A polgári párt adótervei senkit nem károsítanak meg, s emellett fontos, hogy a várható intézkedések itthon tarthatják az üzletembereket. Számos magyar vállalkozó az utóbbi időben azért költöztette cégét például Szlovákiába, mert északi szomszédunknál csekélyebb terheket rónak rá. Az új kormány adómérséklése a kiköltözött vállalkozásokat is hazahívja.
A Fidesz törekvése világos: enyhít a közterheken, de mindenkitől elvárja az alacsonyabb adók megfizetését. Ez az elgondolás érvényesül az adóhatóság tervezett átalakításánál is. A szervezeti módosítások lehetővé teszik majd, hogy az APEH az adófizetők folyamatos vegzálása helyett megtalálhassa és megbüntethesse az adócsalókat. A kormányváltással új időszámítás kezdődik az adózásban is. Véget ér az adócsalás aranykora. Ideje, hogy a csalárdságot a jogbiztonság és a közösség érdekeinek tisztelete váltsa fel.