A boglári plébános

k ö n y v e s h á z

Varga Béla balatonboglári plébános a XX. század nagy tanúja – és cselekvő részese, alakítója volt. Nem a politika vagy az e világi hatalom kísértette meg, hogy papi hivatása mellett egyetemes és országos ügyekkel foglalkozzon, hanem egyszerű és a század elején még nem ritka emberi érzés: Isten és a haza szeretete. Szegényparaszti családból lett a nemzetgyűlés elnöke, a kisgazdapárt alelnöke, majd 1956 után a New Yorkban működött emigráns Magyar Nemzeti Bizottmány elnöke. Hosszú életének két meghatározó pontja volt a háború utáni rövid ideig tartó magyar demokrácia, majd a rendszerváltást követően újjászülető demokratikus berendezkedés. Vagyis éppen azok a történelmi pillanatok, amelyek mai életünk kereteit is oly jelentős mértékben befolyásolják. Varga Béla életútja tehát, túl a históriai érdekességen, aktuális üzenetet is hordoz.
A történelem dinamikáját már gyerekkorában megtapasztalhatta: tizenegy éves volt, amikor kitört az első világháború, fiatalember, amikor széthullott a Monarchia. Sopron visszatértéért tevőlegesen is küzdött, és meggyőződéses legitimistaként 1921-ben IV. Károly második kísérletét is szemtanúként látta. A szemináriumi évek persze részben más irányt szabtak érdeklődésének, ám amikor felszentelését követően püspöke Somlóvásárhely és Várpalota után Balatonboglárra helyezte, korábbi életútjának tapasztalatait sikerrel kamatoztatta Gaál Gaszton boglári földbirtokos és kisgazda politikus barátsága révén. Így került közeli kapcsolatba többek között Nagy Ferenccel, Tildy Zoltánnal, Eckhardt Tiborral.
Ha az országos és a helyi politikába kapcsolódásának oka személyes ambíció, karriervágy lett volna, Varga Béla életének példája ma kevésbé volna érdekes. De számára a történelem a cselekvés eszköze, lehetősége volt, nem az elsődleges önmegvalósításé. Lengyelek, franciák és zsidók sokaságát mentette meg a háború éveiben. Lengyelország lerohanása után az ő munkájának volt köszönhető Európa egyetlen lengyel nyelvű gimnáziumának működése Balatonbogláron. A londoni emigráns lengyel kormány megbízottja, Tadeusz Celt Svájcba szöktetésével pedig hozzájárult ahhoz, hogy a nyugati világ először kapjon hiteles információt az Auschwitzban történtekről. Celtet ugyanis 1941-ben ejtőernyővel dobták le Lengyelországba, de eredetileg tervezett törökországi visszavonulási útvonala a Gestapo értesülései miatt meghiúsult. A titkos diplomatának végül Varga Béla nem kis kockázatot vállaló segítségével sikerült Jugoszlávián és Itálián keresztül Svájcba jutnia. S mindez úgy, hogy Celtnek és a hidegvérű balatonboglári plébánosnak mindvégig a sarkában volt a német elhárítás…
Igen, Varga Béla élete kész kalandregény, és mégsem lehet pusztán kalandregényként olvasni a róla szóló könyvet, hiszen a XX. századi magyar történelem legtragikusabb pillanatai vonulnak el az olvasó előtt. Megszállások, üldözések, bújtatások, hiábavaló remények, menekülések, jog- és törvénytiprás, emigráció. És még valami: a mindenek fölött álló emberi humánum, amelynek forrása kívül van a tébolyult század minden forgatagán. Ezért válhatott Varga Béla élete még a legreménytelenebb pillanatokban is eleven példává.
Haas György személyes kötődésű és ezért talán kicsit „szabálytalan” könyvet írt Varga Béla életéről. Szabálytalant, hiszen a munka, bár sok tekintetben a történeti monográfiák formáját követi, mégis inkább egy rendkívül sokféle forrásból, ismeretből táplálkozó, de személyes érintettségű életrajznak tekinthető. Talán a munka megszületéséhez rendelkezésre álló idő vagy az adott terjedelem korlátai miatt maradtak el a jegyzetek. De bármi volt is az oka, nagy segítségükre lenne a történészeknek, kutatóknak, ha egy későbbi kiadás felfedné a könyv forrásait. Azonban Haas György munkája így is hiánypótló, lebilincselően érdekes olvasmány.
(Haas György: A szeretet apostola volt. Varga Béla élete. Kairosz Kiadó, Budapest, 2009. Ára: 2800 forint.)