A tinnyei volgás

Rozoga Volga vesztegel a benzinkúton, gyors tankolás, némi intermezzo, aztán Cingár, Csoki és Gaben bepattannak, és repesztenek tovább. Június vége óta forog az Üvegtigris 3., december közepétől pedig már a mozivásznon pereg majd egy újabb fejezet a kultikus tinnyei büfé hat lúzerének kalandjaiból. Roadmovie a peremvidéki balekfészektől a pesti csillogásig. A forgatáson jártunk.

Üvegzseb. Az Üvegtigris 3. háromszázmillió forintos költségvetésének több mint 20 százalékát a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMK) gyártási támogatása adja, amely az MMK kifizetéseinek befagyasztása miatt egyelőre nem érkezett meg. Ezt az összeget 40 milliós normatív támogatás egészítené ki, amelyet Rudolf Péter és a film operatőre (az első rész társrendezője), Kapitány Iván az előző filmjeik után kaptak volna, ez az összeg azonban egyelőre szintén nincs a stábnál. A forgatás költségeit – bízva a pénzek utólagos kifizetésében – Kovács Gábor producer magántőkéből finanszírozza. A költségvetés 30-35 százaléka ezenfelül is a magánszférából származik, számolhat a stáb húszszázalékos adókedvezménnyel, és folynak tárgyalások több szponzorral is a hiányok fedezése érdekében. Az első néhány forgatási napon az alkotóknak a szélsőséges időjárás miatt jelentős vesztesége keletkezett. Az első rész alvó siker volt (lassan terjedt el, a DVD-kiadás után lett kultfilm, végül a moziban is elérte a 120 ezres nézőszámot), a második már a pénztáraknál is robbantott. Csak az első hétvégén 120 ezren voltak kíváncsiak rá. Az Üvegtigris 3. bemutatóját december 16-ra tervezik, és a Szuez Film forgalmazásában a tervek szerint 40 kópiával kerül majd a mozikba. A két producer, Kovács Gábor és Pataki Ági szeretné, ha a több mint háromszázezres nézőszámot elért Üvegtigris 2. számait hozná a harmadik rész is.

Ha minden jól megy, a dolgok gyakran rosszra fordulnak, aztán úgy is maradnak, vagy nem. Vagy mégis, de akkor még mindig marad az örkényi bokafogás: a feje tetejére állítva, kissé túlozva-torzítva a fanyar valóság is vicces. Még egy fél tucat ártalmatlan simlis balfék tengődése is. Rudolf Péter és Kapitány Iván 2001-es első közös rendezése óta a fél ország tudja, hogy az egybubis víz kicsit drágább, mert hát abból ki kellett venni a többi bubit, az „Ízirájder, öcsém, ízirájder!” matrica gyakorlatilag motorosminimum, és a kocsmaszleng is kapott egy bibliányi aranyköpést. Az ország meg egy sor Üvegtigrisre keresztelt útszéli büfét.
Az Üvegtigris első két részét moziban összesen több mint négyszázezren látták, ehhez jön még a százötvenezerhez közelítő DVD-eladás, a letöltések vagy az önmagában is beszédes tény: az Üvegtigris 2. 2006-ban az utóbbi 15 év legsikeresebb hazai premierjét produkálta. Szinte kötelezően kínálta magát a folytatás.
– A harmadik rész önállóan is megáll a lábán. Nem szükséges az első két rész ismerete, elég, ha valaki ebben az országban töltötte az elmúlt húsz évet. Át fogja érezni, hogy a dolgok legmélyén még mindig nem változott semmi. A néző több fogódzót kap, erősebb végleteket, hogy jól lássa az extrém társadalmi különbségeket – summáz két korty kávé között Reviczky Gábor, azaz Gaben. Az első részben még Impalában utazott, most egy rozoga Volgával furikázik, és a végére begördül majd a képbe egy Bentley is, de erről többet nem árulhat el. Okulva a második rész idején történtekből, a stáb tagjait titoktartás köti; 2006-ban már az Üvegtigris 2. premierje előtt két héttel felkerült az internetre egy változat.
A jeleneteket most egyszerre három kamera rögzíti, a forgatókönyvet Hársing Hilda, Búss Gábor Olivér és Rudolf Péter közösen jegyzi. Rudolf Péter megmarad Lalinak, és az Üvegtigris 3. részét egymaga rendezi is. Június 21. óta mindennap forog a film, feszes a tempó, az éppen alakuló benzinkutas jelenetnél (Dunakeszi közelében) már 879-nél jár a csapó. Ráadásul a történet szerint bonyolítja a helyzetet egy új figura (Kamarás Iván) és három nő (Szabó Erika, Pikali Gerda és Ruttkay Laura) is. Na de hogy kerül hat lúzer mellé három nő? – A nők összezavarják Lalit, és Lali összezavarja őket – titkolódzik Rudolf Péter. Annyit még elárul, hogy Lali a szemlélődő háttérszerepből most előrébb lép, és olyan helyzetbe keveredik, ami az első két részben rá nem volt jellemző. Több lesz az akció, de az alapérzés megmarad. – Talán több fér a snittek közé abból, miért szeretem ezeket a figurákat annyira. Részei a gyerekkoromnak – teszi hozzá. – A korábbi forgatókönyveket mozaikszerű állapotban kaptam meg, megtoldottam őket, de ez most egy kifejezetten eleje-vége történet. Marad a balfácánkodás, de talán jobban látszik majd, Lali, Sanyi, Cingár, Csoki, Róka és Gaben miért került olyan messzire a fősodortól. Az öregedést pedig nemcsak vállaljuk, még rá is játszunk – meséli a monitorok tövében. Gyors ebéd, aztán csapó, és tucatszorra is a jelenet.
– Tudod, hogy nézett rám? Mint egy darab szarra! – fakad ki a kútról a tankállás felé trappolva Csoki. – Miért, hogy nézzen rád? Mint egy királyra? – veti oda Gaben. Ajtó feltép, némi „Na, mi van?” az anyósülésről (Cingár), Gaben a volánhoz, Csoki hátra, a rekesz sör mellé. Volga el. Ízirájder.