A vége jó, de azért nem minden jó

A tradíciók és a hazai rendezés szülte eredménykényszer a férfiak hagyományos versenyét magyar szempontból „gúzsba kötötte” a debreceni Európa-bajnokságon, de a lányok minden számban maradandót alkottak, a fiúk pedig a váltó magabiztos megnyerésével bizonyították, hogy nem felejtettek el öttusázni. További bizonyítékot a szeptemberi kínai vb-n lehet majd adni az esetleg kétkedőknek.

Éremtábla
arany ezüst bronz
1. Németország 2 2 1
2. Magyarország 2 1 –
3. Csehország 1 1 –
4. Franciaország 1 – –
5. Lengyelország – 1 1
6. Nagy-Britannia – 1 1
7. Litvánia – – 3

Orendi Mihály, a debreceni sportcentrum vezetője az idei öttusa Európa-bajnokság zárszavában elégedetten jelentette ki, ennél jobb koreográfiát nem találhatott volna ki a sors a kontinensviadalra. A múlt vasárnapi férfi hagyományos verseny csalódása után ugyanis hétfőn a női, kedden a férfi váltónk nyert, bearanyozva az Eb végét, s megszerezve a németek mögött az éremtábla második helyét (lásd keretes írásunkat). A megtelt fedett lelátó népe – kevesebb VIP-vendég, annál több helyi sportrajongó – pedig hálásan ünnepelte a magyarokat, s énekelte tiszteletükre, velük együtt a Himnuszt. Ennél mélyebb közösségi élményt hazai rendezésű viadalon lehetetlen megélni. Orendi boldogan számolta ki, hogy a 2001 óta sorjázó 18 különböző debreceni világversenyen a férfi öttusaváltó szerezte a 13. bajnoki címet, így ez a szám errefelé inkább szerencsés. Hozzátesszük, a remények szerint csak a következő házigazdaságig, hiszen akkor tovább nőhet a mennyiség.
Ez persze amolyan lokális büszkeségnek számít, s a rendezést sem érheti rossz szó, de az általános tanulságokat szintén le kell vonni, főképp szakmai szempontból. Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány némi szarkazmussal mondta még a fiúk váltója előtt, mindenképpen nyerni kell, hogy nekik is maradjon egy kis „konc”. Maradt. „A lányokkal tökéletesen elégedett vagyok, a legfiatalabb trióként nyertek ezüstöt csapatban, s aranyat váltóban, egyéni helyezéseik is kiválók. Ha egy kis rutint szereznek, s néhány számuk biztosabbá válik, nem maradnak majd el az egyéni érmek sem. A fiúk Tibolya Peti kiesése miatt eleve búcsút mondhattak a csapatsikernek, egyéniben pedig túl sok energiát fecséreltek a felzárkózásra, s hiába indultak kiváló pozícióból, a kombinált számot mindannyian elrontották. Ritka az ilyen kollektív betli, amit részben a hazai helyszín, a nagyobb elvárás számlájára írok, ezért örülök külön a váltódiadalnak, mert így nem negatív, hanem pozitív élménnyel távozhattak a pályáról. Mindenkinek bizonyították, hogy nem felejtettek el öttusázni, a kombájnt pedig éppen ellenkező szinten teljesítették, mint vasárnap.”
Nem árt aláhúzni sokadszor a kombinált szám jelentőségét, amely bizonytalanságával, izgalmával új, élénk színt vitt a sportágba. Ezt az új színt talán nem is érzékelik azok, akik csak a régivel voltak-vannak tisztában. Természetesen az öttusa alapvetően egyéni küzdelem, ez számít leginkább, főképp, hogy 1992 után a csapatversenyt levették az olimpiai műsorból. Ám a nagy sportági viadalokon hat számot bonyolítanak le, összesen tizennyolc érmet osztanak, négyévente egyszer kell kizárólag az egyénire koncentrálni. S az 1992 előtti csapateredményeket sem annullálják csak azért, mert már nincsenek az ötkarikás programban.
A 2012-es londoni olimpiáig még öt világversenyt rendeznek, legközelebb vb-t ősszel a kínai Csengduban. Több versenyzőnk a magyarországi rendezés miatt a debreceni Eb-t tartotta az év fő viadalának, de a szakvezető kicsit másképp látja. „Most pihenünk a hét végéig, aztán megszakításokkal az utazásig folyamatosan Tatán edzőtáborozunk. Itthon nyerni mindig hatalmas élmény, de ettől még a vb-t sem szabad lekicsinyelni, ott is kell siker, főképp a fiúknak.”
S ha ők javítanak debreceni formájukon, a lányok pedig megtartják azt, jó éve lehet 2010 a magyar öttusának.