Amikor hiába hí a haza

Nem tör talmi babérokra a magyar női kosárlabda-válogatott, amely ma Romániát, holnap a vb-címvédő Ausztráliát, szombaton pedig Szlovákiát fogadja Szombathelyen, nemzetközi tornán. A közelgő Eb-selejtezők (augusztus 2–26.) előtt heroikus feladat vár Székely Norbert szövetségi kapitányra, olyan csapattal kell megkísérelnie a lehetetlennel határos bravúrt – a kijutást a jövő évi, lengyelországi Eb-re –, amelynél jelentősen erősebb lenne a szereplést lemondókból összeállítható nemzeti együttes.

Iványi Dalma, Englert Orsolya, Honti Kata, Vajda Anna, Újhelyi Petra. Csere: Németh Bernadett, Eördögh Edit, Császár Andrea. Nem rossz kis csapat… Apró probléma, hogy közülük heten ilyen-olyan okokra hivatkozva eltekintettek a szerepléstől, Honti, a Sopron klaszszisa pedig még nem gyógyult fel sérüléséből.
A múlt héten két felkészülési meccset már letudott a magyar válogatott, egyszer Baján legyőzte a legjobbjait szintén nélkülöző Szerbiát (80-77), majd kikapott tőle (78-85). Szombathelyen már néhány rutinosabb hölgy is csatlakozik a kerethez, amelynek összetétele jelentős részben még így is az újdonság erejével hat, és nem csak a laikus számára: Fegyverneky Zsófia, Bujdosó Nóra, Török Szilvia, Turóczi Nikolett, Czank Tímea, Fürész Diána, Krivacsevics Tijana, Laklóth Anna, Horti Dóra, Horváth Zsófia, Varga Zsófia, Kajdacsi Judit, Szlimák Hajnalka, Vida Anna.
Most jöhetne a közhely, hogy mindig az a nemzeti válogatott, amely éppen a pályára lép, de ez bizony ostobaság. Sterbenz Tamás főtitkár szerint is, aki így értékeli a helyzetet: „Nyilvánvaló, hogy ezzel a klisével nem intézhetjük el a lemondássorozatot. Ha külön-külön nézzük a távolmaradókat, mindegyikük indoka elfogadható, de cseppet sem örömteli, és hosszú távon ebbe nem is törődünk bele. A közelmúltbeli közgyűlés után megújuló MKOSZ azon munkálkodik, hogy a játékosoknak természetes legyen a szereplés a válogatottban. Húsz-harminc évvel ezelőtt Vajda Anna például nem hátrált volna ki a válogatottból, még úgy sem, hogy a térdei valóban ramaty állapotban vannak. Ma már más a világ. A klubok a sportolók kenyéradói, és mindenki arra figyel, hogy a klubmeccseken a lehető legjobb állapotban álljon munkáltatója rendelkezésére. Feltett szándékunk e lehetetlen állapot megváltoztatása, bár nincs könnyű dolgunk, mert a szövetség anyagi lehetőségei határán áll.”
Legalább ekkora baj, hogy kiesett tíz-tizenöt év. Mármint az utánpótlás-nevelésből, Sterbenz szerint. „Most már csak három külföldi lehet egyszerre a parketten csapatonként a bajnoki mérkőzéseken, de volt az négy is a múltban. A játékospolitika kimerült a légiósok utáni kajtatásban, vásárolni kétségkívül kevésbé macerás, mint nyolc-tíz év alatt megtanítani kosarazni egy gyereket, majd NB I-es játékost faragni belőle. De az sem törvényszerű, hogy az immár tizenhárom csapatos női NB I-ben mind a százötven kosaras profi legyen. Miért nem tud egy tizenhat éves gimnazista lány iskola után kedvtelésből kosarazni?” – teszi fel a költői kérdést a főtitkár.
Pénteken mindenesetre ingyen kosarazik a magyar válogatott, amikor a szombathelyi tornán Ausztráliát fogadja. Azt az Ausztráliát, amely szombaton 87-72-re megverte az olimpiai bajnok Egyesült Államok Diana Taurasival, Sue Birddel és megannyi világsztárral felálló válogatottját. Lauren Jackson, Penny Taylor és Tully Bevilaqua ugyan nem jön, de az egykori soproni Alicia Poto, a 203 centis Liz Cambage, a dirigens Kristi Harrower, a bedobó Belinda Snell és a korszakos tehetségnek tartott, az amerikaiaknak 20 pontot dobó Jenna O’Hea igen.