Biszku Béla szerepe Papp László megtört karrierjében

Tompos Ádám Sosem lesz vége? Biszku ordít és keresztet vet című cikkét olvasva a Magyar Nemzet internetes oldalán eldöntöttem, hogy egyelőre nem nézem meg a Biszku Béláról készült filmet. Bőven elég volt elolvasnom a cikket ahhoz, hogy felforduljon a gyomrom ettől a különleges anyagból gyúrt lénytől, mert mint tudjuk, a kommunisták különleges anyagból vannak. Nagyapám mesélte édesanyámnak, hogy a falujukban azok léptek be elsőre a kommunista pártba, akik léhűtők, munkakerülők, másokon élősködők voltak, de akadtak nyilasok is, akik „megtértek” és kommunistává váltak. Ennyit a különleges anyagból gyúrt emberekről.
Nem akarok senkit sértegetni, de Biszku neve hallatán ökölbe szorul a kezem, mert ő volt az a cinikus kommunista vezér, aki valószínűleg egy kollektív döntést közölt édesapámmal, nevezetesen, hogy 1965-ben be kell fejeznie profiökölvívó-pályafutását és nem vívhat meg a világbajnoki címért, amely akkor valódi világbajnokságot jelentett, mert csak egy profi szövetség működött még a világon. Ezt a döntést nem dokumentálták írásban, legalábbis kutatásaim során nem leltem ilyen papírra, de ismerve Biszku mentalitását, és olvasva a fenti cikket, semmi kétségem arról, hogy ő is egyetértett a határozattal. A már nyugdíjas Marosán Györgytől – aki az 1956-os melbourne-i olimpia után, az akkori sportvezetés heves tiltakozása ellenére engedélyezte édesapámnak, hogy a profik táborába lépjen – megkérdezte egy újságíró, hogy miért állították le Papp Lacit, Marosán azt válaszolta, hogy kérdezze Biszkut.
Tudom, hogy 1956 után sok embert kivégeztek, börtönbe vetettek, egzisztenciálisan tönkretettek, elűztek az országból, ami sokkal nagyobb veszteség, mint egy sportolónak derékba törni a pályafutását. De a döntés nemcsak azt jelentette, hogy édesapám zsebéből rengeteg dollárt vettek ki, hanem egész további életére kiható lelki betegséget okoztak neki. Persze ezek az emberek nem gondoltak arra sem, milyen dicsőség és reklám lett volna az, hogy magyar profiökölvívó-világbajnoka van az országnak, aki a világon egyedülállóként, háromszoros olimpiai bajnokként vált volna a vb-öv tulajdonosává.
Ahogy Nagy-Britanniának a Beatles zenekar, úgy Magyarország első számú „exportcikkének” akkoriban Papp Laci számított. Ő volt az itt élő magyarok között a legismertebb a világon, és hazánkban sem akadt olyan ember, gyerektől az aggastyánig, aki ne ismerte volna. S ami a legjobban fájhatott az akkori vezetésnek, hogy a legszeretettebb emberek közé tartozott itthon és külföldön egyaránt. Az ilyen ember a diktatúrákra nézve nagyon veszélyes. Valószínűleg az irigység mellett ez is közrejátszhatott erőszakos visszavonultatásában. Ugyan a világbajnokságért járó pénz felét felajánlotta a Fóti Gyermekotthonnak, de ez sem hatotta meg a vezetőket.
A film alkotóinak szerencséje volt Biszkuval, hogy interjút adott nekik, mert 2001-ben, édesapám 75. születésnapjára a Borbély Zoltán barátommal készített portréfilmben, az előzetes megállapodás ellenére sem sikerült megszólaltatnunk őt. Be kellett érnünk barátjának, Gáspár Sándornak a magyarázkodásával és hazudozásaival. Máig várom, hogy valaki a volt kommunista vezetők közül elmondja, ki vagy kik és miért tették tönkre édesapám pályafutását, és okoztak neki olyan lelki problémákat, amelyek hozzájárulhattak későbbi betegségének kialakulásához.
Sokan kérdezték már tőlem, milyen érzés híres ember gyerekének lenni. Erre mindig azt válaszoltam, Papp Laci fiának lenni nagyon jó, de hírhedt ember, például Biszku gyereke nem szívesen lennék. Nos, nem tudom, Biszku lányai hogy érzik magukat. Nyilván a neveltetésük, a közeg, amelyben felnőttek, meghatározzák a gondolkodásukat. Nem is azt várom az ilyen emberek leszármazottaitól, hogy tagadják meg a szüleiket, de a tetteiktől, gondolkodásuktól elhatárolódhatnak, ha ők más értékrendet képviselnek.
Nagy hiba volt, hogy az Alkotmánybíróság 1990 után megakadályozta a tömeggyilkosok, háborús bűnösök, ember, emberiség és a magyar nép elleni bűnöket elkövetők felelősségre vonását, bár tudjuk, hogy ez volt a nemzetközi magyarellenes erők és az új gyarmatosítók utasítása is. Magas nyugdíjjal, háboríthatatlanul éltek-élnek ezek az emberek, akiknek az agya teljesen másképp működik, mint a kifosztottaké, tönkretetteké. Őket és azonosan gondolkodó leszármazottaikat, illetve a hozzájuk hasonlóan tevékenykedő szellemi utódaikat soha többé, bármely pártban üljenek is, nem szabad olyan helyzetbe hozni, hogy a magyar emberek sorsáról dönthessenek.