Harc a régiók és az EU között

Mercedes Bresso a Régiók bizottságának elnöke, ez utóbbi pedig az a politikai testület, amely lehetővé teszi, hogy a helyi és regionális szint is hallassa hangját az Európai Unió politikaformálási és jogalkotási folyamatában. A régiók bizottságának az unió huszonhét tagállamából összesen 344 tagja van, akik a helyi önkormányzatokat képviselik. Maga Bresso is a húsz olasz régió egyikének, Piemontnak az elnöke.
Bresso a múlt héten a spanyolországi Extremadura régió parlamentjében mondott beszédében kijelentette, hogy az Európai Bizottságnak az az új közleménye, amelyben a kohéziós alapokból való támogatások felfüggesztésével kívánná szankcionálni a túlzott deficiteljárás alatt lévő országokat, ellenkezik az Európai Unió szubszidiaritásra vonatkozó elveivel. A lisszaboni szerződés ugyanis már a bevezetőjében hangsúlyozza, hogy a döntéseket olyan közel kell az állampolgárokhoz meghozni, amilyen közel egyáltalán lehetséges – ez a szubszidiaritás elve.
– Azonnal láttuk, hogy a bizottság szankcionálási szándéka súlyosan sértheti a szubszidiaritás elvét: a kérdés az, valóban joga van-e az Európai Uniónak arra, hogy pénzügyi szankciók kilátásba helyezése mellett feltételeket szabjon a regionális és helyi hatóságoknak, korlátozva ezáltal szabadságukat, hogy maguk döntsenek költségvetésükről – mondotta a régiók bizottságának elnöke. Bresso egyúttal felszólította a regionális és nemzeti kormányokat, hogy alakítsanak ki egy koalíciót a szubszidiaritási elvek védelmére, és ha szükséges akár az Európai Bíróságig is vigyék el az ügyet. Bresso szerint nem kell rohanni a bírósághoz, de a lehetőséget fenn kell tartani, ha más úton nem lehet eredményt elérni, ugyanis az európai intézményeknek döntéseik meghozatala előtt kötelességük konzultálni a régiók bizottságával, amelynek során a szubszidiaritási elveket esetleg érvényesíteni lehet. A régiók bizottságának van egy, a szubszidiaritás elvének megsértését ellenőrző hálózata, amelyben számos regionális és nemzeti parlament részt vesz. Bresso szerint, ha ebben az ellenőrzésben az érdekeltek jobban összehangolnák a tevékenységüket, akkor erőteljesebben képviselhetnék érdekeiket.
Erre annál is inkább szükség lenne, mert az Európai Bizottság gazdaságpolitikája, amelyet most már pénzügyi szankciókkal is ki akar kényszeríteni, számos elismert közgazdász szerint alapvetően hibás, és nem valamiféle konszolidációt, hanem hosszan elhúzódó depressziót fog eredményezni, amelyben a magas munkanélküliség a társadalmi egyenlőtlenségek és feszültségek növekedésével fog párosulni, mint ahogy azt nemrégiben az ismert Nobel-díjas közgazdász, Paul Krugman is kifejtette a The Guardian hasábjain.
Az Európai Unió problémái nem abból fakadnak, hogy kormányaik túl sokat költenek, hanem abból, hogy egy hamis (neoliberális) közgazdasági modell alapján szabadjára engedték a pénzügyi spekulációt, hogy ebben a neoliberális értékrendben nem a munkanélküliség csökkentése a fontos, hanem az infláció alacsony szinten tartása, hogy a „szabad és torzítatlan” piac doktrínájával a fejlett országok „lenyúlták” a fejletlenebbek piacait megállíthatatlan külső eladósodást indítva az érintett országokban.
Ha a régiók bizottságának elnöke – a szubszidiaritás elvét védve – kész szembeszállni a bizottság egyoldalú restrikciós elképzelésivel, minden bizonnyal megérdemli a régiók és nemzeti kormányok támogatását.