Hátszéllel szárnyaltak tovább

Uruguay legutóbb negyven éve jutott be a labdarúgó-világbajnokság negyeddöntőjébe, Ghána pedig még soha, az idén, Dél-Afrikában azonban mindkét ország válogatottja végbevitte e bravúrt; előbbi a Koreai Köztársaság, utóbbi az Egyesült Államok feletti 2-1-es szombati győzelemmel. Tegnap az angol–német örökrangadó jelentette a nyolcaddöntők csúcsát, ez a párosítás ténye mellett a 4-1-es német diadal és az angoloktól elvett szabályos gól miatt halmozottan igaz. Az Argentína–Mexikó összecsapás (3-1) első gólja ugyancsak bírói baki, nyilvánvaló les eredménye volt.

Uruguay, az 1930-as és 1950-es világbajnok 1970-ben is beverekedte magát a legjobb négy közé, ám azóta e 2010-es menetelésre várt. Az uruk idén kapott gól nélkül léptek az egyenes kieséses szakaszba, amelynek szombati nyitányán Suárez duplájával 2-1-re legyőzték Dél-Koreát is. A nemzeti hőssé emelkedett csatár utóbb így áradozott: „Ez egyszerűen hihetetlen. Gyerekként arról álmodik az ember, hogy vb-n játszhat, és gólt szerez, nekem utóbbi ma duplán sikerült. Az egyenlítésük után össze kellett szednünk magunkat, de 1-1-nél felébredtünk.”
Ghána viszont tovább álmodja az immár összafrikai álmot, hiszen szombat éjszaka, ha hosszabbítás árán is, de 2-1-re legyűrte az Egyesült Államokat. Így a rendező földrésznek a negyeddöntőben is maradt „hazai” csapata, Kamerun 1990-es és Szenegál 2002-es bravúrja után Ghána a harmadik egylete a fekete kontinensnek, amely vb-n a legjobb nyolcig hatol. Azaz legalább addig, mert az Uruguay elleni újabb párharc sem reménytelen. Mi, magyarok, megnyugvással rögzíthettük, hogy Kassai Viktor játékvezető harmadik vb-feladatát is megoldotta, bízhat abban, hogy nem ez volt az utolsó.
Angliának bezzeg igen. Az idei vb-re is szép reményekkel utazó gárda már a nyolcaddöntő után mehet haza, és ezért súlyos, 4-1-es veresége és harmatos teljesítménye dacára nem csupán önmagát okolja. Tény, hogy a németek a 90 percből mintegy 87-et uraltak, ennek során tőlük régen látott kombinatív játékkal épp úgy szétzilálták ellenfelüket, mint egy hónapja a magyar válogatottat a Puskás-stadionban, kiválóan kontráztak és pazarul értékesítették helyzeteiket; emellett az is vitathatatlan, hogy az angolok elől-hátul szarvashibákat vétettek. Csakhogy a 39. percben, 2-1-es állásnál Lampard nyilvánvalóan szabályos gólját nem adta meg a játékvezető. A 18 méteres lövés nyomán a felső lécről egyértelműen a gólvonal mögé pattant a labda, ám az asszisztens nem jelzett gólt, és az uruguayi Larrionda nem bírálta felül a súlyos tévedést. Kell-e mondani, mi minden változhat, ha az angolok két percen belül két gólt elérve kiegyenlítenek, és döntetlenről kezdődhet a második játékrész?
A párhuzam adódik, hiszen az 1966-os vb döntőjében, a londoni Wembleyben Geoff Hurst vitatható löketénél az orosz Bahramov beintésére gólt ítélt a svájci Dienst, amiből akár azt a következtetést is levonhatnánk, hogy a labdarúgás hosszú távon igazságos játék. Ám a két szituáció messze nem azonos, még akkor sem, ha a második félidőben két gólt szerzett Thomas Müller is azzal kezdte nyilatkozatát: „Most kiegyenlítettünk, már ami az 1966-os Wembley-gólt illeti. Világbajnok akarok lenni.” Joachim Löw szövetségi edző Müllert magasztalva lelkendezett: „Lenyűgöző volt ez a fiatal csapat, öröm volt nézni. Elszántan és bátran játszottunk, jól tettük, hogy a szünet után tovább hajtottunk. Tudtuk, hogy kinyílnak az angolok, és két remek kontrát mutattunk be. Müller utánozhatatlan a 16-oson belül.”
Ilyen gyatra produkció után angol részről persze nehéz mindenért a játékvezetőt átkozni, de róla hallgatni is képtelenség. E kettősség érződött az angol szövetségi kapitány, Fabio Capello szavaiból: „A meg nem adott gól volt a meccs legfontosabb pillanata. Több hibát is elkövettünk, a bíró csak egyet, de óriásit. A németek jól játszottak.”
Mint éjszaka az argentinok is, bár ők meg Tévez nyilvánvaló lesgólja révén szereztek vezetést. A stadion kivetítőjén látható hiba miatt a mexikóiak hevesen reklamáltak, de hiába, ezért egy-két percre felpaprikázódtak, majd leeresztettek. Ennek jeleként Osorio bántóan ügyetlen mozdulattal valóságos gólpasszt adott az ellenfélnek, ezt Higuaín ki is használta, míg fordulás után Tévez 25 méteres bombával végleg szentesítette Argentína diadalát. Mexikó lelki erejét dicséri, hogy képes volt szépíteni. Messi még nem lőtt gólt a vb-n; talán a németek elleni negyeddöntőben.
Már „csak” a játékvezetést kellene rögvest új alapokra helyezni.