Hol a Kossuth-nóta?

Ha majd valaki összeírja az elprivatizált javak listáját, ki ne felejtse a sorból a Magyar Rádió szünetjelét. (Pontosabban a szünetjeleit, merthogy mindháromnak – Kossuth, Petőfi, Bartók – megvolt a maga szignálja.) A Kossuth rádióé speciel a Kossuth-nóta refrénje volt: „Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!” Ezt már évek óta hiába várja a hallgató, szünetjel nincs, helyére mindig valami elhadart, idétlen reklám kerül, nyilván anyagi okokból. Az idő pénz. Ki törődik itt Kossuth-nótával…
Valakinek nem tetszettek a sok évtizedes szünetjelek, hát megszüntette, nem kell nemzetieskedni, hagyományt tisztelni. De hogy újat is alkosson, kitalálta az MR1, MR2, MR3 kifejezéseket. Ebben van valami dögös. A bemondónak néhány esztendeje már azt kell mondania, hogy itt az MR1-Kossuth rádió stb. Ha siet, elég annyit elhadarnia: „Folytatjuk itt, az emeregyen…” Ez így jó laza, sármos, újszerű, polgárpukkasztó. A szabad demokraták szelleme még mindig itt van a falak közt. Lassan a Kossuth nevet is elhagyhatjuk, elég annyi, emeregy. Le a merev, konzervatív, hazafiaskodó rádiózással!
Elnök úr jelek szerint fütyül a hagyományra, a hallgatói szokásokra, a közrádió bevált házirendjére. Saját elképzelései szerint tesz-vesz a Bródy Sándor utcában, csak azt nem tudni, milyen koncepció mentén zajlik a reklámzajos, lázas emeregyesítés… A déli harangszó mindenesetre még hallatszik (bár szünetjel ezt sem előzi meg), és ez biztató, de aztán rögtön követik az emeregy hírei.