Íme, a vég: étel és ember küzdelme

A hedonisztikus kor alkonyán még ki-ki a maga módján kitombolja magát utoljára. Látványkonyhák követelnek babérokat maguknak pazarló fesztiválokon. Kimondhatatlan nevű fűszereket, gyümölcsöket, zöldségeket hordanak össze, egzotikus állatokat csempésznek illegálisan, kínoznak és ölnek le, hogy jusson divatos falat pár gazdag ember tányérjára. Hogy csiklandja a gazdag ember érzékeit, míg ezt is meg nem unja. Ez lenne a minőség forradalma a konyhában. Vagyis hát annak a paródiája, a visszfénye, a leszálló ága.
Mert ilyeneket papolnak többnyire a főzős meg az utazós-luxushajós-főzős műsorok a tévében, nem csoda, ha a nép nagyon egyszerű gyermekei mindezeken egyszerre csak begorombulnak. Egy Adam nevezetű borzasztó egyszerű amerikai a Spektrumon látható sorozatban elhatározta például, hogy ő biz’ felfalja Amerikát! Mármint Amerikában mindazt, amit ehetőnek vél, amiből sok van, és ami nagy, és egészen biztosan ártalmas.
A texasi San Antonióban a Lulu pékség másfél kilós fahéjas csigát készít temérdek margarinnal és porcukorral. Amikor szétterítik az asztalon a fincsi GMO-s búzából készült tésztát, azon meg szétmarkolásszák a szintén nagyon egészséges ipari mennyiségű margarint és porcukrot, azt mondják, így rakják bele a szeretetet. Adam lazán megkérdi néhány vendégtől, próbált-e már egyedül megenni egy ilyen fahéjas csigát. Mindenki rémülten tiltakozik, dehogy, négy embernek is sok, de Adamen látszik, hogy ő már túl van rajta. Jönnek a pizzák. Előételnek egy ötvenhét centis marhaszegysültes, és aztán a százhét centis mindent bele pizza. Tizenkétféle feltét kerül rá a kanadai sonkától a jalapeno paprikáig, gombáig, olívabogyóig. Ilyet csak amerikai tud összehajigálni, mindenki más elrontja a gyomrát már a felsorolás hallatán.
A reklámblokk után, amelyben az első filmecske a villamosvezetőről szól, akire rájött a szapora, de nem tudom, mit reklámoz, talán a hasmenést (?), hátravan még a szenzáció: Adam barátunk megpróbálja legyűrni a négylovas hamburgert, amely négyféle csípős paprikát tartalmaz, köztük a legdurvább szellemcsilit. Adam komolyan edz a próbára. Megtanulja meggyűlölni az ételt, hogy le tudja győzni. Föl-földobott hamburgerre lő puskával. Nagyon ízléses és szellemes. (Mit szólna ehhez a magyar paraszt, aki búzát vetni is ünneplőruhában járt a földekre, és akinek a disznóvágás is ünnep, tor?)
Adam végül „győz”. Előbb taktikusan felnégyeli a leküzdendő hamburgert, végül könnyek között, sóhajtozva, öklendezve befalja. Neve felkerül három másik hős amerikai neve után az éttermi faliújságra. A sok hülye amerikai meg éljenzi, interjúvolják a helyi tévében is. Ez a „civilizáció” megérett a saját alkonyára.
(Fald fel Amerikát!, Spektrum)