A szocialisták összeomlásának egyik talpraesett túlélője Szűcs Erika. A korábbi szociális és munkaügyi miniszter tavalyi távozása után sem esett kétségbe, volt tárcájától megbízást kapott a szépen csengő Út a munkához program monitorozására. Feladata az volt, hogy a programmal kapcsolatban megjelent sajtócikkeket, híradásokat elemezze. (Sok dolga nemigen lehetett, merthogy a munkához nem nagyon volt út a Gyurcsány–Bajnai-világban, bár ő azt mondja, éjt nappallá téve dolgozott.) Fáradozásáért kilenc hónap alatt közel hatmillió forintot tehetett retiküljébe a pogácsafogyasztásáról legendássá lett asszony, aki egyébként az új Országgyűlésben is ott üldögél, őrzi a baloldali gondolat lángját. A politikus semmi kivetnivalót nem talál a fentiekben. – Egy szervizben 5000 forintos órabérért dolgoznak, én 5850-et kaptam – mondja szűkszavúan, ugyanis kiszámolta, ő pontosan ezer órát fáradozott ezért a pénzért. Hangsúlyozta: komoly beszámolókat is készített.
Miután nem egyedi történettel állunk szemben, akár önkritikának is felfoghatjuk Mesterházy Attila megválasztott MSZP-elnök szavait a szocialisták szombati rendkívüli, tisztújító kongresszusán: „Olyan pártot fogunk építeni, amely méltó az emberek bizalmára.” Értsd: ez eddig nem sikerült, sok volt a Szűcs Erikákból…
Folyamatosan szivárog a klór Sajóbábonyban