Nem csak új elnök, új jövőkép

Ha egészen pontosan akarunk fogalmazni, akkor Schmitt Pál a Magyar Köztársaság megválasztott, de még nem kinevezett, valamint a Magyar Olimpiai Bizottság hivatalban lévő, de már leköszönő elnöke. A két tisztség párhuzamba állítása kissé erőltetettnek tűnhet, ám az egyikből következik a másik. Véget vetve a találgatásoknak Schmitt vasárnap bejelentette, az alkotmány rendelkezése értelmében köztársasági elnöki beiktatásával egy időben távozik a MOB éléről. Ezzel persze új találgatásnak nyitott utat: ki lesz az utódja? Ő maga annyit árult el, szeretné, ha olimpikon követné. Sportberkekben általános vélemény, hogy ez a kör tovább szűkíthető az olimpiai bajnokokra. A távirati iroda tegnapi körkérdésében Kovács Istvánt, Vaskuti Istvánt és Gyulay Zsoltot tüntette fel esélyesként. Mi úgy tudjuk, Borkai Zsolt lehet a befutó.

Az 1996-os atlantai olimpián az ökölvívók 54 kilogrammos súlycsoportjában győztes Kovács István a választások után lapunknak nyilatkozva elárulta, szívesen lenne a MOB elnöke, s azóta sem visszakozott:
– Amíg az elnök urat augusztus 6-án be nem iktatják köztársasági elnöknek, addig nem nagyon érdemes kampányolni vagy arról beszélni, ki lesz az utód, mert bár a magyar sport rossz helyzetben van, de a MOB elnöksége működik, a londoni felkészülés is zajlik. Az biztos, hogy én jelöltetem magam, és a jelöléshez szükséges két MOB-tagon túl lényegesen többen biztosítottak a támogatásukról. Egyetértek az elnök úrral abban, jó lenne, ha olimpikon, s még jobb, ha olimpiai bajnok lenne a MOB következő elnöke is. Több helyen egyeztettem már a feladatról, az elnök úrral is részt vettem oktató jellegű beszélgetéseken, s bírom az ígéretét, hogy a megválasztásom esetén mindenben számíthatok a segítségére.
Kovács esélyeit növeli, hogy ő a MOB sportolói bizottságának a vezetője, nemcsak a sportolók, hanem a szurkolók körében is népszerű. Ezenkívül ő még említett egy szempontot önmaga mellett:
– Az elnökségi tagok közül én vagyok a legfiatalabb, ami talán előny, mivel hosszú távú munka vár ránk, nem is csak London vagy Rio, hanem a magyar sport jövője a tét.
Az 1980-as moszkvai játékokon Foltán László társaként kenu kettes ötszáz méteren első Vaskuti István, aki jelenleg a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség alelnöke, nem volt ennyire beszédes:
– Nem akarnék senkivel sem szembemenni, háborúskodni, ezért csak abban az esetben indulnék harcba a posztért, ha a tagság részéről valóban érezném az akaratot. Most tehát várakozom, majd meglátjuk, mit hoz a jövő, önjelölt semmiképpen nem leszek. Ez egy nagyon fontos, komoly, összetett, egyben közéleti feladat is. Ráadásul nem könnyű olyan nagy ember után következni, aki a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban is meghatározó szerepet tölt be. De hangsúlyozom: ha azt érezném, hogy széles a támogatottságom, belevágnék.
Gyulay Zsolt, aki 1988-ban Szöulban két versenyszámban is, kajak egyes ötszáz és Csipes Ferenccel, Hódosi Sándorral, valamint Ábrahám Attilával egy hajóban, négyes ezer méteren is győzött, jelenleg az augusztusi, szingapúri ifjúsági ötkarikás játékokra készülő magyar csapatot irányítja az előkészítő bizottság vezetőjeként. Ő a személyi helyett a szervezeti kérdésekre helyezte a hangsúlyt:
– Addig, amíg ez a poszt nincs kiírva, nem kívánok a kérdéssel foglalkozni. Szomorúnak tartom, hogy hetek-hónapok óta folyik a találgatás Schmitt Pál utódjáról, inkább a MOB jogosítványairól, a sportirányításban betöltendő szerepéről kellene értekezni. Miközben mindenki a személyi kérdésekkel foglalkozik, mások elviszik előlünk a feladatokat.
Gyulay meg is nevezte a legfontosabb teendőket: a 2012-es londoni olimpiai felkészülés, a nemzeti edzői státus és az egycsatornás finanszírozási rendszer megteremtése, amelyek fontosságával nehéz lenne vitatkozni.
Borkai Zsolt ugyancsak Szöul bajnoka, tornában, lólengésben volt első. 2006 óta Győr polgármestere, áprilisban országgyűlési képviselőnek is megválasztották, a jelöltek közül egyedül ő politikus, ám csak Kovács Istvánhoz mérten nyilatkozott visszafogottan:
– Magam is értesülök a háttérben zajló beszélgetésekről, köztük arról a számomra kecsegtető véleményről, miszerint engem is a tisztségre esélyesek táborába sorolnak. Ám korainak tartom azt, hogy ez a kérdés már most a fókuszba kerüljön. Az elnök úr még le sem mondott, csak utána következik a jelöltállítás és a szavazás, amely időszakot viszont minél rövidebbre kell szabni, mert a MOB-nak nem érdeke a hangos kampányolás. A hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk, egyelőre korai találgatásokba bocsátkozni.
Annál is inkább, mert a MOB elnökét nem kinevezik, hanem megválasztják. Ez az eljárás pedig mindig tartogathat meglepetést.
Másrészről nem mellékes, hogy ki lesz az elnök, de legalább ilyen fontos, miként alakul az olimpiai mozgalom és az állami sportirányítás kapcsolata. Elhangzottak olyan vélemények, miszerint a MOB lesz a sportirányítás csúcsszerve, az viszont tény, hogy a sportállamtitkárság már felállt.
Nem csak új elnök, jövőkép is kerestetik a MOB-nál.