Nicsak, ki beszél?

Vajon hol voltak Bauer Tamásék a demokráciát, szabadságjogokat és „másfajta politikát” nemcsak egzisztenciálisan, hanem kardlapokkal, rendőri bakancsrúgásokkal, viperákkal, gumilövedékekkel, könnygázzal szankcionáló rendőrállam idején?

Ha van még valaki a liberális világnézeti klubban, aki megőrizte a józan ítélőképességét, igazán figyelmeztethetné Bauer Tamás barátait, hogy mára már erősen kontraproduktívvá váltak az olyan nyilatkozatokkal vívott gerillaharcok, amelyek újra és újra bizonyságát adják a liberális holdudvarban létező kettős mércének, a politikai erkölcsi feslettségnek.
„A demokratikus jogállam magyar híveit növekvő aggodalommal tölti el, hogy az országgyűlési választás nyertesei a kormányváltást forradalomnak tekintik, a politikai ellenfél választási vereségét pedig alkalomnak az ellenféllel való leszámolásra.” „A negyvenes évek végén is így kezdődött a demokrácia felszámolása, és nem lehet kétségünk afelől, hogy a politikai ellenfélnek a közéletből való eltávolítása ezúttal is hasonló célt szolgál” – ilyen szövegeket írtak bele Bauerék abba nyilatkozatba, amit vasárnap, a politikai hírekben szegény munkaszüneti napon hoztak nyilvánosságra. A számításuk bevált, szinte valamennyi hírforrásba bekerült a száznyolc baloldali liberális értelmiségi által aláírt nyilatkozat. Amúgy nagy bajban lenne demokratikus jogállamunk, ha csupán száznyolc híve lenne. Ha mindössze száznyolcan gondolják úgy, hogy itt elszámoltatás helyett leszámolásra kerül sor, akkor erősen meggyengült a baloldali liberális kemény mag ereje.
A demokráciánkért aggódó Bauerék szerint a Fidesz az elszámoltatás alatt összemossa a bűncselekményekért való felelősségre vonást „a másfajta politika egzisztenciális szankcionálásával”. Nehezményezik azt is, hogy több fideszes politikus is Gyurcsány Ferenc elleni eljárással fenyegetőzött. Ez a jogállamban megengedhetetlen – vallják az aláírók. Bauerék figyelmét bizonyára elkerülte, hogy a „másfajta politikához” kötődő képviselőket közönséges köztörvényes bűncselekményekért a Gyurcsányék által kinevezett rendőri és ügyészi vezetés vonta eljárás alá. Néhány politikai „másként gondolkodót” pedig csupán a mentelmi joga védte meg eddig attól, hogy zabrálási vagy talicskázási kedvét szegje a honi pártoktól független bűnüldözés.
Korrupciógyanús ügyletek, az állami vagyon elsikkasztásának, hűtlen kezelésének vagy a szervezett bűnözői csoportok létrehozásával a közvagyon ellen elkövetett bűncselekmények alapos gyanúja esetén vajon mi lenne a követendő helyes eljárás a demokratikus választáson hatalomra került pártszövetség részéről? Talán a bűnpártolás? Tényleg azt gondolják Bauer Tamásék, hogy ha nem vizsgálnak ki minden egyes, a közvagyon kárára elkövetett gyanús ügyletet, az a demokráciánk fejlődését, a közbizalom helyreállítását szolgálná? Vajon a baloldali liberális szellemi elit a saját kedvenc politikai pártjainak példájából indul ki, és attól fél, hogy ugyanolyan módszerekkel fogják üldözni a baloldali hatalom szolgálatába szegődött menedzsereket, köztisztviselőket, pártkatonákat, mint azt 2002 után a szocialista–szabad demokrata politikai hatalom öklétől, Keller László közpénzügyi államtitkárságától láttuk?
A sajtóban az aláírók közül Bauer Tamást, Béki Gabriellát, Kuncze Gábort, az SZDSZ korábbi országgyűlési képviselőit, a félnehézsúlyú „MDF-es” Bokros Lajost, a nehézsúlyú filozófust, Heller Ágnest, történészként, Kenedi Jánost, Vásárhelyi Mária szociológust, Konrád György írót és Farkasházy Tivadar humoristát emelték ki név szerint Debreczeni József és Gréczy Zsolt mellett. Pedig szépen mutat a listán Fleck Zoltán, Hell István, Kőszeg Ferenc, Mécs Imre, Andrassew Iván, Seres László, Révész Sándor, Marosán György neve is. Ha a jobboldal kerül hatalomra, valahogy mindig felbukkannak ezek a hivatalos rettegők. Láttuk az Antall-kormány idején megszervezett Demokratikus Charta zászlóbontása idején is, amikor egy hasonló összetételű liberális és baloldali maroknyi csoport riogatta azzal a közvéleményt, hogy veszélyben a demokrácia Magyarországon, mert Antall József le merte váltani Surányi Györgyöt, s mert állítólag terjedtek a szélsőséges jobboldali eszmék.
Érdekes, most nem is annyira a szélsőjobb eszmék elterjedése miatt, sőt parlamentbe jutása miatt ágálnak – kényelmes fotelekben nyilatkozatokat fabrikálva – Bauer Tamásék. Pedig a szélsőjobb veszély már nem a kertek alatt nyomul, hanem már ott ül benn a T. Házban. Úgy tűnik tehát, így utólag, hogy műbalhé volt a Jobbik-veszéllyel való riogatás is. Hiszen Bauerék ma már sokkal jobban aggódnak „a másfajta politika egzisztenciális szankcionálása” miatt, mint a masírozó gárdistákkal szorosan együttműködő Jobbik miatt. „A Fidesz frakcióvezetőjének korábbi nyilatkozatát követően most Kövér László fenyegetőzött Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök elleni eljárással, a politikai ellenfélnek a közéletből való erőszakos eltávolításával” – írják. Kibújik a szög a zsákból: ezeknek tényleg az a céljuk, elérjék Gy. Ferenc és társai sérthetetlenségét, a törvényen felül emelését, a bűnpártolás erkölcsi ódiumát is magukra vállalva.
Bauer Tamás és elvbarátai talán azt hiszik, hogy a hatalom birtokosai az ószövetségbeli „szemet szemért, fogat fogért” elvet követve most majd bosszút állnak azokért, akiket az első Orbán-kormány után ártatlanul meghurcoltak. A fideszes politikusok is rosszul fogalmaznak, amikor nem teszik teljesen – Bauer Tamásék számára is érthető módon – egyértelművé, hogy a politikai hatalomnak az igazságszolgáltatás szervezeteinek eljárására semmilyen befolyása nincs, nem lehet, amikor ők vannak hatalmon. Ugyanakkor egyértelművé kell tenni, hogy fölösleges politikai indítékról beszélni akkor, amikor nyilvánvaló köztörvényes bűncselekmények gyanúja miatt ügyészségi feljelentést kell tenniük az állami ellenőrző szervezeteknek, országgyűlési képviselőknek, kormánytagoknak, különben velük szemben merülne fel a bűnpártolás gyanúja. Egyébként pedig pont Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban emlegetni „a másfajta politika egzisztenciális szankcionálását”, enyhén szólva is politikai perverzió, hiszen köztudomású, hogy a nevezett úrnak elévült bűncselekménygyanús ügyletei voltak, éppen amiatt, mert a hazai igazságszolgáltatás eddig valahogy mindig kesztyűs kézzel bánt a politikai kötődésű, védett férfiakkal, a „gyurcsányi” urakkal. Azért az tényleg tréfás, hogy kik védelmezik itt a demokráciát a kétharmados többséget szerzett jobboldali pártszövetségtől. Bauer, aki az anyatejjel szívta magába – vagy csepegtették az agyába – a demokrácia eszményét, „a másfajta politika” tiszteletét, Kuncze, aki ciántablettát osztogatott volna az ország helyzetét másként értékelő polgártársak számára a letargiájuk megszüntetése érdekében, vagy Heller, a véreskezű filozófus Lukács tanítványa és szellemi örököse, vagy éppen Konrád, aki demokráciánk fejlődését a kenderszármazékok liberalizációjában vélte felfedezni.
Egyébként a demokráciát féltő nyilatkozat aláírói között egyedül Kőszeg Ferenc a kakukktojás. Hiszen az általa alapított Helsinki Bizottság is többször és hangsúlyosan felszólalt a 2006. októberi rendőri brutalitással szemben. Ez a Kőszeg nevéhez fűződő bizottság fordult az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságához, és hívta fel a figyelmet mind a 2006. őszi rendőrségi túlkapásokra, mind pedig az MSZP–SZDSZ-kormány idejére eső egyéb jogsértésekre. Vajon hol voltak Bauer Tamásék a demokráciát, szabadságjogokat és „másfajta politikát” nemcsak egzisztenciálisan, hanem kardlapokkal, rendőri bakancsrúgásokkal, viperákkal, gumilövedékekkel, könnygázzal szankcionáló rendőrállam idején, amikor a nekik oly kedves gyurcsányi hatalom lábbal tiporta az emberi és politikai jogokat Magyarországon?
Megmondom, hol voltak: az akolban élvezték a vérgőzös hatalom melegét.