Hivatalosan ma, Péter, Pál napján kezdődik az aratás a vele járó ünnepi ceremóniákkal, ám az idén másmilyen lesz a betakarítás, elmarad az ihaj-csuhaj is. A gabonatáblák jelentős részét víz borítja, kombájn, cséplőgép sem igen tudná megközelíteni, vagy ha mégis, ugyan mit csinálna szegény a szúnyog lepte sártengerben… A magyar mezőgazdaságot az idén elintézte a természet. Történt mindez éppen akkor, amikor nyakig áll az ország a gondban, még abban is nehéz dönteni, hol kezdjük a romeltakarítást. Borítékolni lehet, hogy a természeti katasztrófát áremelések sora követi, drágább lesz a zöldség, a gyümölcs, a gabona, minden, amiből ilyenkor hiány van. Mezőgazdaságból élő emberek kerülnek kétségbeejtő helyzetbe.
Megindító, ahogyan megjelenik a bajban a segítő szándék. Akiben csak lapul jó érzés, a maga módján tesz valamit a szorult helyzetbe jutott másikért. És milyen furcsa: gyakran az adakozóbb, aki maga is rászoruló. Ki pénzzel, ki munkájával segít, sok-sok kamion, teherautó viszi a segélyeket; koncerteket, kiállításokat, bemutatókat rendeznek a bajba jutott térségek javára. Segít az egyház is: miséken, istentiszteleteken gyűjtenek a károsultaknak, értük szól az imádság. Érvek és ellenérvek csapnak össze: legyen-e tűzijáték a fővárosban augusztus huszadikán, vagy ne legyen? Az attrakció megspórolt kiadása segítené-e jobban az árvíz sújtotta embereket, vagy a parádéra összegyűlt tömeg mint az összetartozást szimbolizáló egység? A vélemények megoszlanak, de a jó szándék nem kétséges. Sok kombájn ma, Péter, Pál napján a gépházban marad, ott csak a traktorokat indítják be, pótkocsijukban leginkább a mentenivalót viszik. Amit meghagyott a sors.
Tűrhetetlenül agresszív, több képet csináltat magáról, mint Taylor Swift - a baloldalról is bírálják Magyar Pétert