Tisztelt Olvasó!

Bár műhelytitoknak minősül, annyit talán elárulhatunk, hogy a Sport7fő vb-témáinak kiválasztásakor számos lehetőség között ingadoztunk. Kínálta magát például a dél-amerikai labdarúgás magasztalása, hiszen a legjobb tizenhat között a szubkontinensnek még mind az öt képviselője versenyben volt, négy a negyeddöntőre is állva maradt – ráadásul az egyetlen kiesőt, Chilét épp Brazília verte ki –, és szombat éjszakára akár négyből négyre is módosulhatott volna az arány. Aztán úgy lett belőle nagy nehezen négyből egy, hogy a ghánaiak a 122. percben büntetőt rontottak az egy szem túlélő, Uruguay üdvére. Brazilok és argentinok már sehol.
Afelől nem volt vita, hogy Maradonáról, a jelenségről és a német válogatottról, az olvasztótégelyről írni kell. A szombat délutáni 4-0 aztán a lassan edzőként is isteniként tisztelt Diegót igencsak földivé és halandóvá fokozta le, de így legalább eredmények által már átfesthetetlen képet alkothatunk róla, a Nationalelf pedig akkor is a vb sikersztorija, ha az elődöntőben simán kikap Hollandiától. Mert ez is előfordulhat, de az egyenes kieséses szakaszban az angoloknak, majd az argentinoknak vágott kétszer négy gól egyedi bravúr. Azaz majdnem egyedi, hiszen egy válogatott azért már akadt, amely a negyeddöntőben Brazíliának, az elődöntőben Uruguaynak hintett négyet – hát persze, a mi arany-, illetve ezüstcsapatunk, 1954-ben. Erről bővebben Várhidi Pál mesél.
Visszatérve egy gondolat erejéig Maradonához, árulkodó tény, hogy a vb-nek a kispadról is ő lehetett a legeredetibb figurája. Az aktív sztárjátékosok ugyanis lebőgtek; az argentinok vezéregyénisége, Messi a szezon hét, számára legfontosabb mérkőzésén (az öt vb-fellépésen és az oda-visszavágós Barcelona– Internazionale BL-elődöntőben) nemhogy vezér nem volt, egyéniség se, Cristiano Ronaldo és Rooney is észrevétlenül távozott Dél-Afrikából. Ha a futballtörténelem legnagyobbjait emlegetjük, bölcsen tesszük, ha megmaradunk Pelénél, Maradonánál, Puskásnál.
Feledhetetlen meccshelyzeteket, momentumokat, pillanatokba sűrített megdicsőüléseket és bukásokat azonban produkál a vb, talán minden korábbinál többet is. Vegyük csak a negyeddöntőket! A német–argentin párharcot már említettük, de Európa és Dél-Amerika másik csúcstalálkozója is megér egy mondatot. Hiszen meghökkentő volt látni, hogy a brazilok attól a puszta ténytől megsértődnek és megőrülnek, ha az ellenfelük vezetni merészel ellenük, az pedig nem csak a futballban holland nemzeti sajátosság, hogy e náció képes a semmiből mindent csinálni. A Spanyolország– Paraguay parti a két percen belül mindkét oldalon elrontott büntető miatt marad talán örökre emlékezetes, de ha már a tizenegyeseknél tartunk, a ghánai Gyan egy egész földrészt megindító monodrámája kívánkozik az élre. Persze onnan is közelíthetünk, hogy a 122. percben a gólvonalon szándékosan kezező, így a továbbjutó Uruguayt a góltól és kieséstől megmentett Suárez valószínűleg minden idők leghasznosabb piros lapját vallhatja magáénak.
Lám, annyi az érdekesség, hogy valósággal szétfeszíti az újságot. Mint ahogyan minket is a tudat: miközben a vb-döntőre már nem egészen egy hetet kell csak várni, addig a következő Sport7főre még kereken kettőt.