Mint tudjuk, még Szerbia kérte a hágai Nemzetközi Bíróságot (ICJ), hogy vizsgálja meg Koszovó státusát, illetve a volt szerb tartomány függetlenségének egyoldalú kikiáltását. A Belgrád számára negatív eredményt látva nem tűnik úgy, mintha Szerbia politikai öngyilkosságot követett volna el?
– A kérdést Szerbia kérésére az ENSZ közgyűlése vetette fel az ICJ-nál, és számos állam szeretett volna választ erre. Az eredményről szólva önnek igaza van, a válasz nem úgy alakult, ahogy mi azt vártuk, vagy reméltük volna, amikor felvetettük ezt a témát. Mindezek ellenére nem mondanám azt, hogy ez politikai öngyilkosság volt Szerbia részéről, mint inkább egy próbálkozás, hogy választ kapjunk az ICJ-től arra, jogos volt-e a függetlenség egyoldalú kikiáltása az ideiglenes koszovói intézmények részéről. A kérdés természetesen az volt, ez a pristinai lépés megsértette-e a nemzetközi jogot. A szavazás után az ICJ úgy vélte, a függetlenség egyoldalú kikiáltása nem volt jogsértés. A testületben voltak olyan bírók, akik más véleményen voltak, és úgy gondolják, óvatosan kell ehhez a kérdéshez, viszonyulni. Ez csak egy állomás volt azon a hosszú úton, amelyen arra törekszünk, hogy megoldjuk ezt az ügyet, és megőrizzük Szerbia területi integritását. Határozatjavaslatot terjesztettünk az ENSZ közgyűlése elé, melyben párbeszédet javasolunk a két fél között valamennyi nyitott kérdésben.
– Ha már nemzetközi jogról beszélünk, azért az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Koszovóra vonatkozó 1244. számú határozata és a népek önrendelkezési joga között érezhető némi különbség…
– Az ICJ Koszovó kapcsán nem ejtett szót a népek önrendelkezéséről, sőt minden olyan állásfoglalástól is tartózkodott, amely az egyes entitások függetlenedésének jogával kapcsolatban adott volna ajánlást. Az ICJ csak a koszovói függetlenségi nyilatkozattal foglalkozott, megállapítva, hogy az abban foglaltak nem sértik meg a nemzetközi jogban szereplő egyoldalú önrendelkezést, de nem foglalkozott ennek jogi következményeivel. A bíróság így nem foglalt állást az ügyben, hogy Koszovó állam-e vagy sem, és ilyen szempontból nem vonta kétségbe az ENSZ BT 1244-es határozatának érvényességét.
– Igazak-e azok a híresztelések, hogy belgrádi politikusok egy sikeres uniós integrációt követően garantált EU-tagállami státus fejében akár el is állnának ettől az egész procedúrától?
– Mindenki tudja, Szerbia messze áll az uniós tagságtól. Ez hosszú folyamat lesz még, amelyet Belgrádban prioritásként kezelnek. A tagállammá váláshoz azonban – mint minden jelentkezőnek – a meghatározott koppenhágai kritériumoknak maradéktalanul meg kell felelnünk. Noha igaz, olykor felröppennek olyan hírek, hogy néhány politikus valóban beleegyezne egy ilyesfajta cserébe, azt hiszem, Szerbia számára elengedhetetlen, hogy minden politikai követelménynek megfelelve kerüljön be az Európai Unió tagállamai közé. Ami Koszovót illeti, bízunk abban, hogy az új ENSZ-közgyűlés idei szeptemberi határozatát követően megindulhatnak a tárgyalások Belgrád és Pristina között.
– Mit gondol arról a felvetésről, amit néhány napja Hashim Thaci koszovói kormányfő tett, hogy az észak-koszovói szerb enklávé az Ibar folyótól északra területi autonómiát kapna Pristinától?
– A sajtóból értesültünk ilyen jellegű felvetéséről, egy esetleges autonómiáról Mitrovica esetében. Ezt azonban Hashim Thaci tagadta, mondván, sose tett ilyen ajánlatot. Ez újabb példája azoknak a híreszteléseknek, amelyek nem feltétlenül pontosan jöttek át a sajtóban. Az tény, a decentralizáció – nem csak Koszovó esetében – igen fontos, és az is, hogy mielőbb rendezzük a Koszovó északi részén élő, nem csak szerb etnikumok helyzetét, könnyítsünk mindennapi életükön.
– Tegyük fel, hogy ez egy valós ajánlat lenne. Egyetértene ezzel?
– Diplomataként jelen pillanatban nem mennék bele semmilyen találgatásba, spekulációba ezzel kapcsolatban.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
