Áttörés tárgyalásokkal

Egy hét telt el a magyar kormány és az Európai Unió, valamint az IMF delegációjának találkozója óta. Ezalatt jó néhány olyan esemény zajlott le, illetve nyilatkozat hangzott el, amely árnyalja a tárgyalások megszakadása után kialakult képet, és továbbgondolásra érdemes.
Fordított időrendi sorrendben kezdjük a miniszterelnök csütörtöki, napirend előtti felszólalásával. Orbán Viktor világossá tette: a magyar kormány nem kényszeríthető olyan lépések megtételére, amelyre nem kapott felhatalmazást a választóktól, akik a kormányzati mandátumot kétharmados többséggel tették a Fidesz–KDNP kezébe.
Ennek gyakorlatba való átültetése az úgynevezett bankadó, valamint az adócsökkentésről szóló törvénycsomag parlamenti elfogadása.
A miniszterelnök hozzáállása egyben megvilágítja a jelenlegi kormánypártok, illetve az MSZP–SZDSZ mint az előző nyolc év koalíciós pártjainak a magyar lakossághoz és a választói akarathoz való viszonyát. Az előző nyolc évben természetes volt, hogy a kormányok által elkövetett hibák következményeit az adófizető állampolgárokra hárítsák (lásd az IMF-nek küldött, az MNB honlapján máig megtalálható 2008-as szándéknyilatkozatot). Ugyanez igaz a legitimáció nélküli, magát „szakértőnek” tituláló Bajnai-kormányra is.
A Fidesz–KDNP-kormány szemléletváltása áttörésként értékelhető.
A meghirdetett új irány – egyesek számára talán nem várt módon – előzetes támogatásban részesült a német kancellár részéről. Orbán Viktorral folytatott tárgyalásai után Angela Merkel a bankadó tervezett bevezetését pártoló nyilatkozatot tett. A német kancellár véleménye igen érdekes megvilágításba helyezi az Európai Unió tárgyalóinak egy héttel ezelőtti magatartását. Ők ugyanis a bankadót mint a hitelezési tevékenységet és ezáltal a gazdasági fellendülést akadályozó, ezáltal helytelen eszköz bevezetésének mellőzését kérték.
Az ellentmondás egyértelmű: az Európai Unió legnagyobb gazdaságát jelentő Németország kancellárja támogat valamit, amit az Európai Unió tárgyalói hevesen elleneznek. Tudjuk, hogy az EU–IMF-delegáció az említett tárgyalási forduló előtt a tervezett bankadóval kapcsolatban kikérte az érintett bankok központjainak véleményét. Ezek után a következtetést mindenki vonja le ízlése szerint a tekintetben, hogy ki kit képviselt.
A nem régi tárgyaláson az IMF bankadóval szembeni alternatív intézkedési javaslata (követelése?) a Népszabadság online kiadása szerint: a közösségi közlekedés díjainak drasztikus emelése, a nyugdíjasok utazási kedvezményinek megszüntetése, illetve a MÁV és BKV de facto bedöntése.
Az IMF számára ismert – mert előzetesen megkapta az adatokat –, hogy a MÁV utóbbi években végrehajtott díjemeléseinek hatására az utaskilométerben kifejezett kihasználtság 20 százalékkal csökkent, ami nagymértékű díjbevétel-zuhanással is együtt járt. Egyszerűen érthetetlen, hogyan lehet annyira sematikusan gondolkodni, mint amit itt tapasztalhattunk.
A MÁV, a BKV és a Volán-társaságok sokkterápia útján való kezelése életveszélyes butaság, tekintve, hogy a gazdálkodó szervezetek hitelei mögött állami és fővárosi garanciák tömkelege áll, tehát egy ilyen lépés önmagában is egyrészt a magyar közvetlen államadósság emelkedését, másrészt Budapest azonnali csődjét jelentené. Az egyéb következmények bemutatásától és elemzésétől itt eltekintek. A Fidesz–KDNP-kormány, valamint a parlament többségének szemléletváltása nemcsak szavakban, hanem intézkedésekben is tetten érhető. Az is világos, hogy ezek az intézkedések milyen felhatalmazás alapján születtek, és kiket képviselnek.
Ez Mesterházy Attila MSZP-frakcióvezető számára is egyértelmű. A miniszterelnök napirend előtti felszólalására reagálva ugyanis kijelentette: a Fidesz „szegényellenes”.
Szegény gazdagok!

A szerző közgazdász