Június közepén kezdődött meg a per, ami annak a huszonöt fős körnek a szerepét igyekszik föltárni, amelyik a szórakozóhelyre érkezett a végzetes éjjelen. Magatartásukkal megbotránkozást keltettek, „csoportosan, a köznyugalmat súlyosan megzavarva, nyilvános rendezvényen” garázdálkodtak. Ám hogy mit keresett valójában az enyingi banda Veszprémben, csak a vádlottak köre tudja, kívülálló csupán a tárgyalásokon felszedegetett apró mozaikdarabokból rekonstruálhatja. Összeállításunkban erre vállalkoztunk.
– Egyvalamiről szó sem esik a tárgyalóteremben, nevezetesen, hogy a gyilkosság a szervezett bűnözés hozadéka – fakadt ki Kálomista Gábor a Veszprém Megyei Bíróság folyosóján a tárgyalás első napján. A Szíven szúrt ország című dokumentumfilm rendezője a forgatás során nyilván több információhoz jutott, mint amit megoszthatott a széles közönséggel, így az ügyet csak a híradásokból ismerők értetlenül állhatnak kijelentése előtt.
De miről is beszélt a rendező-producer? Hiszen a Cozma-ügyet a nyomozó hatóság két eljárásra bontotta ugyan (garázdaságra 25 vádlottal, illetve gyilkosságra hét vádlottal), ám a vád egyik eljárás kapcsán sem említ szervezett bűnözést, noha a garázdasági ügyben több vádlott esetében kitér kitartottságra.
Ha komolyan vesszük a producer kijelentését, mélyebbre kell ásnunk. Mondjuk 2008 júliusáig, az úgynevezett siófoki vonulásig. Akkor a Balaton-parti város promenádján kétszáz, jórészt kigyúrt, leginkább a roma etnikumhoz tartozó személy vonult tüntetőleg. Sokan, sokféleképpen értelmezték a térfigyelő kamerák felvételeit, ám leginkább az a vélekedés tartotta magát, hogy a felvonulás erődemonstráció volt, amely figyelmeztette a Balaton fővárosának vendéglátósait, kinek kell fizetniük a jövőben a védelmi pénzt. Persze lehet, hogy az így gondolkozóknak nincs igazuk…
A nyomozó hatóságoknál többször firtattuk a szervezett bűnözés kapcsolatát az esettel, de falakba ütköztünk. Bolcsik Zoltán, a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője azt mondta lapunknak: a szervezettség foka a döntő, mert három fő is alkothat csoportot, de az ilyen szervezeteket nem hasonlítaná össze az ország más részein vagy az Európában jelen lévő szervezett bűnözői csoportokkal. Hogy hová sorolná a 25 veszprémi, illetve 200 siófoki garázdát, nem derült ki.
Kérdésünkre, tudott-e a veszprémi rendőrség arról, hogy az enyingi banda szemet vetett a Bakony fővárosára, Veszprémre, és át akarta venni a hatalmat a helyi alvilágtól, azt válaszolta: „ezek csak feltételezések, amelyek nem tudom, hogy honnan származhatnak, mi ilyet soha nem mondtunk.”
Nézzük, mi támaszthatja alá a feltevést, hogy a két eset (a vonulás és a Cozma-ügy) kapcsán többen a szervezett bűnözést emlegették. Tanulságos például Tóth Dezső, Enying polgármesterének véleménye, aki a gyilkosságot követő hetekben arra a kérdésünkre, ismeri-e az enyingi elkövetői kör életmódját, a következőket felelte: „Óriási hiba, hogy az APEH nem vizsgálja az olyan látványos vagyongyarapodásokat, mint amilyenek Sztojka Iván és más enyingi lakosok hirtelen megtollasodásához vezettek.”
Az APEH azóta megtette ezt, ám akkor Tóth Dezsőnek az szúrta a szemét, hogy Sztojkáék látszólag munka nélkül élnek az átlag színvonal fölött, és mindenki láthatja a városban, milyen drága autókkal közlekedik egy körözött bűnöző és hasonszőrű társai. „Én 64 évesen, két diplomával és polgármesterként sem jutottam el oda, ahová ezek a fiatalemberek” – fogalmazott akkor a városvezető.
Az ötödrendű vádlott (arról, hogy melyik vádlottat pontosan mivel vádolják, lásd keretes írásunkat – a szerk.), Bihari Csaba ellen korábban életveszélyt okozó testi sértés miatt folyt eljárás, mert a védelmi-pénz-beszedőként ténykedő férfi egy vita során szamurájkarddal okozott súlyos sérülést.
Persze, legyinthet az olvasó, mit bizonyít mindez? Ezért úgy gondoltuk, szükséges, hogy részletesen ismertessük a garázdaságra kiterjedő per vádiratát is, valamint a vádlottak sokszor ellentmondó vallomásait.
Ahhoz, hogy világosabban lássunk, a vádirat megszületésénél korábban szükséges kezdeni a történetet. Évekkel ezelőtt Székesfehérváron a másodrendű vádlott Németh Győzőt egy vita során életveszélyesen megszúrta M. Miklós. Az ügyben M. ellen tanúskodott az enyingi Raffael Andor, akit ezért nem zárt szívébe a fehérvári alvilág.
A vádirat szerint 2009. február 6-án M. Miklósék megkergették és megfenyegették Raffael Andort Fehérváron. Hogy ezt a sérelmet megbosszulják, Andor bátyjai, Raffael István és Raffael János hatod- és hetedrendű vádlottak több személyt Enyingre rendeltek baráti körükből, akik Raffaeléknál múlatták az időt, mialatt futárjuk Fehérváron kutatta M. Miklóst. Mivel a keresés nem járt sikerrel, a veszprémi Beéry testvérek javaslatára a közeli benzinkútnál italozó csapat hajnalban a Patrióta lokálba indult.
Raffael Sándor ugyan nem volt hajlandó vallomást tenni a bíróságon, ám a Bogdánné Gremsperger Ágota bíró által ismertetett nyomozati vallomásából kiderült: már a lokálba érkezésükkor kiszúrták Marian Cozmát (magatartása alapján azt gondolták, maffiafőnök), aki szerintük fölényesen viselkedett, durván táncolt, zavarta a tömeget, és kikezdett a lányokkal. (Érdemes megemlíteni, hogy Marian Cozma barátnőjével érkezett a diszkóba, így nem valószínű, hogy nőket molesztált, miközben párjával táncolt.)
Németh Győző a tömegben Marian Cozma „mellé sodródott”, ahol Raffael Sándor vádlott állítása szerint a román sportoló folyamatosan lökdöste, amiből „Győzőnek elege lett”, és verekedés robbant ki a két férfi között. Raffael verziója így szólt: közéjük ugrott, hogy szétválassza a verekedőket, amikor fejbe verte valaki egy üveggel. Halálfélelme volt, elájult, később is csak foltokat látott. Aztán az utcán többen körülvették őket, és ő ösztönösen elmenekült a verekedés elől; az egész eseményből csak villanásokra emlékszik.
Raffael Sándor vallomásának van egy igen fontos részlete: állította, hogy Svájcban és Olaszországban gyakran tartózkodott Németh Győzővel. Ez azért lényeges, mert Raffael rendszeresen kapott kéjnőktől csekken pénzt az említett országokból.
A tárgyalási napokon hallottakból úgy tűnt, Raffael Sándor a többi vádlott nagy részét egyáltalán nem vagy csak felületesen ismerte, ezért volt érdekes Németh Győzőnek szintén a bíró által ismertetett vallomása; ez kiterjedt több olyan körülményre, amelyek jobban megvilágítják az előzményeket.
Némethnek Sztojka Iván harmadrendű vádlott szólt a végzetes nap délelőttjén, hogy Enyingen születésnapi buli lesz. Németh azt vallotta, szoros barátság fűzi az enyingi Raffael Jánoshoz, ám arra mégsem emlékezett, hogy találkozott vele 2009. február 7-én délután a budapesti Blaha Lujza téren. Állította: a Raffael Andort ért támadásról sem tudott. Furcsa ez a szűkszavúság egy szoros barátság esetében.
A verekedésről szólva kifejtette, hogy azt Marian Cozma kezdeményezte, földbe döngölte őt, a diszkó előtt pedig útjukat állták a kézilabdások, ezért visszament a szórakozóhelyre, és mire újra az utcára ért, egy embert látott a földön feküdni. Egy másik épp fölé hajolt, ám mivel azt vélelmezte, hogy Raffael Sándor a földön fekvő, fejbe rúgta az illetőt. Arra nem tudott felelni, miként téveszthette össze Raffaelt a feltűnő, csíkos pólót viselő Cozmával.
Kulcsfontosságú a Beéry fivérek szerepe az ügyben. Nemcsak azért, mert a jórészt roma társaságban a pécsi vádlottakkal együtt kisebbséget képviselnek, hanem vallomásuk is rendre ellentmond a cigány vádlottak állításainak. Beéry Iván elmondta, hogy Raffael János fel akarta kutatni M. Miklóst Székesfehérváron, és meg akarta torolni az öccsét ért sérelmet. Ez bandaháború esetében logikus lépés volna, más kérdés, Raffael János a látszatát is el akarta kerülni annak, hogy Enyingen létezne szervezett bűnözés és hogy ő ebben vezető szerepet játszana.
Beéry Iván amellett is következetesen kitartott, hogy a Patrióta lokálban a lépcső aljáról visszapillantva látta, amint Raffael János megüt, illetve ellök az ír söröző irányába két férfit. Raffael János ezt tagadta, Németh Győző pedig magára vállalta a tettet, igaz, csak gyenge lökésnek titulálva azt, ami a tömegben „elkerülhetetlen”. A videomegosztókon a mai napig elérhető felvételek azonban csak részben igazolják Németh állítását, látható ugyanis, hogy olykor teljesen üres az utcaszintre vezető lépcsősor.
Pál Gábor (negyedrendű vádlott) a tárgyalás másik kulcsembere, aki szintén kijelentette: látta, amint Raffael János megüt egy férfit. Pál többször tett a többi vádlottra terhelő vallomást, megerősítette Beéry Ivánt abban, hogy többeknél is kést látott az enyingi benzinkúton. Ugyanezt vallotta Bihari Csaba is. Érdemes megjegyezni, hogy e három tanú Veszprémben, Budapesten, illetve Zalaegerszegen él, nem Enyingen, vélhetően egyikük sem tartozik szorosan a bűnszervezet kötelékébe. Vagyis: nem vagy nehezebben befolyásolhatók, fenyegethetők.
Pál Gábort azzal hívta fel Németh Győző, hogy sérelem érte Raffael János öccsét, ezért „le kéne menni” Enyingre. Ott azonban Pál Gábor és Raffael Sándor sem érezte jól magát, amit tudtára adtak Némethnek, mire a másodrendű vádlott azt mondta: ha ez a helyzet, közöljék nyugodtan Rafival (Raffael János). Ha merik – tesszük hozzá mi. Ez feltételezi – ahogy az eddigiekből is sejthető –, hogy nemcsak létezik a Balaton déli partján, Enyingen szervezett alvilág, hanem azt a Raffaelék, János és István irányítják. (Nem tartozik a Raffael klánhoz Raffael Sándor, aki nem rokonuk és sárbogárdi.)
Ha valakinek kétségei volnának afelől, miből él az enyingi banda, álljon itt Pál fontos vallomása, aki kifejtette, hogy Raffael Jánosnak ő is segített korábban: 2004-ben Érden egy családi háznál jelent meg egy nagyszámú csoport tagjaként, két évvel később pedig Siófokon szálltak meg egy diszkót Raffael vezetésével. Pál kerek perec kijelentette: Raffael János szórakozóhelyeket véd.
Persze kiegészítették az apanázst mással is: ahogy már említettük, Raffael Sándornak és Istvánnak, Németh Győzőnek, valamint Sztojka Ivánnak tucatnál is több Hollandiában, Svájcban, Ausztriában, Német- és Olaszországban tevékenykedő prostituált küldött rendszeresen valutát. Ahogy a bírósági tárgyalásokon kiderült, csak a hetedrendű vádlott Raffael Istvánhoz 135 alkalommal csöngetett a postás az utóbbi három évben, csaknem 10,5 millió forintot kézbesítve. De milliókat kasszíroztak a többiek is.
Érdekes a fiatalkorú Németh Csaba Richárd vallomása, aki határozottan vallotta: szóba sem került a fehérvári úti cél. Ez annak fényében igen különös, hogy elmondta, az enyingi találkozó előtti napon Raffael Andor társaságában volt a fehérvári Alba bárban, amikor Raffaelt a diszkó előtt több férfi felelősségre vonta, majd megkergette, aki ijedtében egy bódé tetejére mászott üldözői elől.
Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy Raffael János csak a Patrióta lokálba való érkezésük utáni órákról volt hajlandó vallomást tenni a bíróságon. Vagyis: igyekezett még a látszatát is elkerülni annak, hogy a házába rendelt bárkit is öccsét megbosszulni. Kitalálható, ki az, akinek egyetlen szavára ennyi ember engedelmeskedik? Győrből, Pécsről, Zalaegerszegről, a fővárosból, akár lényegében idegenként is. Az olvasóra bízzuk a kérdés megválaszolását.
Folytatva a különös visszaemlékezések sorát, Németh Csaba azt vallotta, hogy a megyeszékhelyen élő, helyismerettel rendelkező Beéry Csaba egy taxistól érdeklődött Veszprém határában, hol érdemes szórakozni. Lehetséges volna ez? Aligha, főleg úgy, hogy a Patrióta lokálba már a Beéry testvérek vezetésével tért be a csapat. Később Beéry Iván maga is elszólta magát. „Az ismeretségi kör már korábban is járt együtt szórakozni Veszprémben” – jelentette ki.
A városban keringő pletykák szerint a szórakozóhelyek tulajdonosai többször jelezték a rendőrségnek a garázda banda viselkedését. (Beéry kijelentése annak fényében is meglepő, hogy a legtöbb vádlott azt állította, sem előtte, sem utána nem járt a város szórakozóhelyein.)
Raffael János a végzetes estéről kifejtette: spontán alakult ki nála házibuli; unokatestvére, Somogyi Tamás kora este szólt neki, hogy születésnapja van, és többedmagával a közeli benzinkút presszójában szórakozik. Különös, mert a legtöbben azt vallották, hogy születésnapra érkeztek Raffael János házába. Raffael azt mondta Katona Eugén tizedrendű vádlottról: fogalma sincs, miként került a házába, Katona viszont leszögezte: egy korábbi szívesség ellentételezéseként invitálta Enyingre a hatodrendű vádlott „Rafi”, és rajta kívül mást nem is ismert a társaságból.
Raffael János Beéry Ivánnal történt szembesítése során tagadta, hogy a diszkóba lépve két férfit megütött, illetve ellökött, és kijelentette: Beéry csak azért állította ezt, hogy kiengedje a rendőrség az előzetesből. Pál Gábor viszont szintén kitartott amellett, hogy Raffael ütötte meg az ismeretleneket. (A teremben ülő hozzátartozók egyike is azt súgta: „Ez mind így igaz!”) Pál kiegészítette azzal: Németh Győző azért vállalja át a pofonokat Raffaeltől, mert az ő rovásán amúgy is sok van, nem oszt, nem szoroz eggyel több nyakleves. Azt is mondhatnánk: Raffael János és Németh „szoros” barátságába még e gesztus is belefér.
De gyakorolt gesztust más is: Karsai Henrik, Farkas István és a fiatalkorú Pataki testvérek egyöntetűen hangoztatták, hogy a Patrióta lokálba Raffael István csak az utolsók között lépett be, miközben például Pataki János a bíró kérdésére képtelen volt megmondani, ki állt előtte és utána a sorban. Ennek az említett pofonok miatt van jelentősége, lévén, hogy a két Raffael, István és János állításuk szerint együtt léptek be az ajtón. Azonban ha a vádlottak állítása igaz volna, az élen haladó Beéry Iván nem láthatta, amint Raffael János megüt valakit. Világos ez, nem?! Senki nem látott és láthatott semmit, mert nem történt semmi.
Hogy meghalt egy klasszis sportoló, kettő pedig életveszélyes sérüléseket szenvedett? „Szó bennszakad, hang fennakad” – írta Arany János az ilyen mellbevágó esetről.
A vádirat
A 25 fős társaság a szórakozóhelyre érkezésétől kezdve agresszív magatartást tanúsított. Elhangzott, hogy „mennyi embernek elb…uk a buliját!”, majd Raffael János tenyérrel megütött egy férfit, egy másikat belökött a földszinti sörözőbe, Beéry Csaba vezérletével pedig többen utat törtek a tömegben. A csoport tagjai fogdosták a nőket, hajukat húzgálták, a férfiakat ellökték, verbálisan inzultálták. A vádlottak részéről tö
