Bakondi korszerűsítené a katasztrófavédelmet

A polgári védelem és tűzoltóságok állapotáról, a hatósági jogkörök elmúlt nyolcévi megnyirbálásáról és a belső konfliktusokról is beszélt a lapunknak adott interjúban Bakondi György, a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság másfél hónapja kinevezett vezetője. A vezérőrnagy arra számít, hogy a T. Ház már az ősszel tárgysorozatba veheti az új katasztrófavédelmi törvénycsomagot.

Pályakép. Bakondi György 1952-ben születetett. Szolnokon érettségizett, majd 1975-ben elvégezte a Kossuth Lajos Katonai Akadémia parancsnoki szakát. Tanított a Katonai Főiskola határőr szakán, Szegeden szolgált, majd a röszkei határátkelő parancsnokhelyettesévé léptették elő. 1983 elején a Ferihegy II. repülőtér bővítését koordinálta, 1987 végén a Határőrség Országos Parancsnokságára vezényelték, két évvel később pedig az összes határátkelőhely főnökévé, határforgalmi főosztályvezetőjévé nevezték ki. 1990-ben országos parancsnokhelyettesként közreműködött a hivatásos határőrség létrehozásban és a délszláv háborús válság határövezeti feladataiban. Ebben az évben ezredessé, 1994-ben pedig dandártábornokká léptették elő. Tanult az Egyesült Államokban, és címzetes docense a Rendőrtiszti Főiskolának. Számos publikáció szerzője, és tagja több társadalmi szervezetnek. Bakondi György 2000-től az OKF főigazgatója volt, 2002-es felmentése után pedig ügyvédként dolgozott. A nyugállományból reaktivált tűzoltó vezérőrnagyot 2010. július elsejével ismét a katasztrófavédelem vezetőjévé nevezték ki. Felesége nyugdíjas büntetőjogász. Két felnőtt fiuk bankár, illetve informatikus, és egy kiskorú gyermeket nevelnek.

---

Hiánypótlásra várva. Kétszázhuszonöt pályázat vár miniszteri döntésre, ezerötszázat viszont hiánypótlásra kellett visszaadni az árvízi vis maior keret igénybevételére beadott pályázatok közül – közölte tegnap Nagy Anna kormányszóvivő, miután az MSZP azzal vádolta a kabinetet, hogy az indokolatlanul tartja vissza az árvízkárosult településeknek járó összegeket. A szocialista párt kedden azt kérte a Fidesz–KDNP-kormánytól, hogy „ne hagyja magára az amúgy is rengeteget szenvedett, árvízkárosult térség lakosait”. Az MSZP szerint van példa arra, hogy a késve fizető kormány időhúzási jelleggel újabb és újabb táblázatokat, hiánypótlásokat követel a károsult önkormányzatoktól, veszélybe sodorva ezzel a helyreállítási munkák tél előtti befejezését. A tegnapi kormányszóvivői tájékoztatón Nagy Anna elmondta, miután közpénzről van szó, rendkívül gondosan kell eljárni, az odaítélés egyik feltétele, hogy a pénz felhasználása pontosan nyomon követhető legyen. A 3,9 milliárd forintos vis maior keret mellett a kormány 3,17 milliárd forintot biztosít 348 lakóingatlan újjáépítésére – tette hozzá a kormányszóvivő. Hangsúlyozta, hogy a helyi önkormányzati vezetők részéről nagyon gyors és precíz munkára van szükség ahhoz, hogy az árvízi károk elhárítása minél zökkenőmentesebb legyen.

Szerződés. Két egyházi karitatív szervezettel, a Katolikus Karitásszal és a Baptista Szeretetszolgálattal írt alá együttműködési megállapodást a Belügyminisztérium tegnap Budapesten az árvíz sújtotta területeken végzendő munka összehangolása érdekében.

Az első Orbán-kormány hivatali ideje alatt alapító főigazgatója volt és két éven át vezette az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot (OKF), majd a Medgyessy-kabinet felmentette beosztásából. Többéves ügyvédi praxissal a háta mögött mi indította arra, hogy ismét egyenruhát öltsön?
– 1999 júniusában kért fel a kormány arra, hogy újjáépítési kormánybiztosként dolgozzak az ország tizenhét megyéjében harminc települést érintő árvíz után, amikor a határőrség parancsnokhelyettese voltam. A feladatot végrehajtottam, a parlament pedig időközben elfogadta azt a katasztrófavédelmi törvényt, amely közös szervezetté olvasztotta a tűzoltó- és polgári védelmi parancsnokságokat. Olyan új feladatok kerültek a szervezethez, mint a veszélyes üzemek működésének engedélyezése, ellenőrzése és bírságolása, és 2000 januárjában már önálló költségvetéssel működött az OKF. Az uniós vélemények, majd a tiszai ciánválság, a folyó akkori áradásának, valamint az egy évvel későbbi esőzéseket követő gátszakadások és a beregi károk elhárításának eredményes kezelése is azt igazolta, hogy a törvényalkotó jól döntött. A kormányváltás után a Belügyminisztérium a Keller László-féle államtitkárság feltételezései, vélhetően politikai megrendelések alapján összesen negyvenhét vizsgálatot indított a főigazgatóságon, amelyek azonban nem igazolták a koncepciót.
– Mégis hogyan váltották le?
– Azt ajánlottam Lamperth Mónika akkori belügyminiszternek, hogy közös megegyezéssel távozom az OKF éléről, azonban ő ezt nem fogadta el, és ragaszkodott a felmentésemhez. A civil világba kikerülve először arra gondoltam, hogy valamelyik nagyvállalatnál helyezkedem el, csak valahogy mindig jött egy telefon, és nem sikerült munkába állnom. Ezért úgy döntöttem, hogy ügyvédként folytatom. Ezután nyolc éven át gazdasági joggal, közbeszerzéssel, társasági joggal, távközlési joggal foglalkoztam.
– Hogyan lett az ügyvédből az áradás sújtotta borsodi településeken keletkezett károk elhárításáért felelős kormánybiztos?
– A választások előtt szakértőként segítettem a Fidesz kormányzati felkészülését, júniusban a kormány ülésére azzal hívattak, hogy át kellene vennem a Hernád menti védekezés irányítását. Régóta dolgozom együtt Pintér Sándor belügyminiszterrel, kitűnőnek tartom a vezetési stílusát, ezért igent mondtam a felkérésére, mert úgy gondoltam, hogy sikeresen meg tudom oldani a feladatot.
– Milyen helyzetben találta a szervezetet, amikor július elsején ismét főigazgatóvá nevezték ki, és átvette az irányítást egykori helyettesétől, Tatár Attilától?
– Tatár Attilát annak idején én választottam ki egyik szakmai helyettesemnek, és a tűzoltóság iránt igen elkötelezett, az élete java részét ennél a szervezetnél töltő szakembert ismertem meg benne. Minden bizonnyal az, hogy az irányítására bízott szervezet ilyen helyzetbe került, nem csak az ő hibája, mert azok a fő problémák, amelyek az OKF-nél ezalatt jelentkeztek, magukon viselik az elmúlt nyolc év elhibázott kormányzati intézkedéseinek nyomát.
– Melyek a legfőbb problémák?
– Az elmúlt nyolc évben jelentősen csökkentek azok a hatósági jogkörök, amelyek éppen arra voltak kitalálva, hogy bizonyos eseményeket a hatóság munkaeszközeivel, az előírások érvényesítésével, figyelemfelhívással, engedélyezési gyakorlattal és szankcionálással szinten lehessen tartani.
– Milyen jogköröket vontak el?
– A hatáskörcsökkenés a katasztrófavédelem mindhárom fontos területét érinti. Kiterjed a veszélyes üzemekkel kapcsolatos feladatokra, ahol sajnálattal tapasztaltam, hogy a különféle mulasztások okán a hatóságnak mára nincsen szankcionálási lehetősége. Ez elég baj, mert egyes mulasztások, amelyek az ilyen veszélyes helyszíneken bekövetkezhetnek, nagyon súlyos lakosságvédelmi konzekvenciákkal járnak, és lényeges lenne, hogy az engedélyező hatóságnak megfelelő eszközei legyenek a jogszabályi előírások érvényesítésére. A másik ilyen terület a polgári védelem, ami a legszorosabban véve lakosságvédelmet jelent. Felmentésem idején ennek a szervezeti egységnek harminchárom hatósági jogköre maradt, amiből mára mindössze három maradt. Késedelmes volt jogalkotás, de a tűzvédelmi tekintetében is olyan különös változások történtek, mint az, hogy eltűnt a tűzvédelmi hatósági jogkör a panelprogram ellenőrzéséből, amelynek veszélyei mára már közismertek. Úgy tekintek a katasztrófavédelmi hatóság eszközparkjára, hogy az a legszorosabb értelemben a szerves részét képezi a magyarországi közbiztonsági helyzetnek.
– Mit tartalmaz az új katasztrófavédelmi törvénycsomag, és mikor léphetnek életbe a jogszabályok?
– A tíz éve működő katasztrófavédelmi rendszer és a külföldi tapasztalatok alapján, az élet által hozott új kihívásokra kíván választ adni. Példaként a kritikus infrastruktúrákat, a gáz-, víz- és áramszolgáltatást vagy a vízelvezető rendszerek ellenőrzését említeném, amelyeket a lakosság érdekében muszáj kontroll alatt tartani azért, hogy megtehessük a szükséges lépéseket, még mielőtt eljön a baj órája. A júniusi áradás idején kihirdetett vészhelyzetnek, amelyről még az előző kormány döntött, nem volt megelőző időszaka, amikor a megfelelő erőket még idejében át lehetett volna csoportosítani a leginkább veszélyeztetett területekre. Ezek mind olyan tapasztalatok, amelyeket az előkészítés alatt álló törvénycsomagban kezelhetők lesznek.
A határidő szeptember hatodika, amikor a törvénycsomag a kormány elé kerülhet, és csak remélni tudom, hogy a parlament mielőbb megtárgyalja és elfogadja a változásokat.
– Az elmúlt években a legtöbbször a tűzoltóknak járó túlórapénzek ki nem fizetéséről lehetett hallani. Mit kíván tenni ezen a területen?
– Amikor az unióhoz csatlakoztunk, a közösség szabályai szerint a tűzoltóságoknál addig működő huszonnégy-negyvennyolc órás szolgálati rendszer olyan többletterhelést jelentett a tűzoltóknak, ami nem volt tartható. Túlóraigények keletkeztek, azonban a hivatalban lévő kormányok nem tettek érdemi intézkedéseket annak ellenére, hogy az érdekvédők pereket kezdeményeztek. Az önkormányzati tárca az átadás-átvétel idején elegánsan átnyújtotta azokat az aktákat is, amelyek alapján a kamatokkal együtt közel tízmilliárd forintos követelést kell kezelnünk. A perek most ott tartanak, hogy meg kell állapítani a pontos összegeket, és a Belügyminisztérium vizsgálja a probléma megoldását, mert úgy gondolom, hogy a mulasztásokhoz nem az OKF mulasztásai, hanem a korábbi kormányzatok hibás döntései vezettek. Meg kell találni azt a módot, amely figyelembe veszi az ország gazdasági helyzetét, és rendezi a jogos járandóságok kifizetését.
– Milyen belső konfliktusokra bukkant?
– Léteznek hivatásos, köztestületi, létesítményi és egyesületbe tömörült tűzoltóságok, amelyekkel az OKF szüntelen konfrontációban állt. Állandó és értelmetlen koncepciógyártás zajlott, és a különféle tűzoltó-szakmai szövetségekkel,hol összevesztek, hol alkut kötöttek egy másik ellenében. Úgy gondoltam, hogy ezt le kell zárni, és a fővárosi tűzoltóság július 28-i nyílt állománygyűlésén világossá tettem, hogy a hivatásos tűzoltóságok nélkül nincs katasztrófavédelem Magyarországon. Azt szeretném, ha a tűzoltóságok inkább a közös gondolkodást választanák, és úgy tekintenének az OKF-re, mint a katasztrófavédelmi rendszer szakmai koordinátorára. A fogadtatást pozitívnak értékeltem akkor is, amikor részt vettem azon a motorosfelvonuláson, amelyet a négy évvel ezelőtti egyetemi tűzben elhunyt tűzoltók emlékére szerveztek, és elbeszélgettem a tűzoltókkal.
– A Jobbik éppen a napokban követelte a tűzoltók helyzetének sürgős javítását. Ezek szerint a párt nyitott kapukat dönget?
– A tűzoltóságok eszköz- és létszámfejlesztése évente 5-7 milliárd forint költségvetési támogatást igényel, amit a hivatásosoknak, valamint a köztestületi tűzoltóságoknak és önkéntes egyesületeknek fizetünk ki. Az összeg véleményem szerint a szinten tartáshoz elegendő, azonban fontos elem lenne, hogy ezt a pénzt egységes tűzvédelmi koncepció mentén költsük el, a területarányos lefedettség függvényében. A Jobbik által most felvetett kérdésekkel már egy hónapja foglalkozunk, és célunk, hogy a hivatásos tűzoltók életpályamodellt találjanak a pályán, és fizetésükből megélve, ne kényszerüljenek arra hogy másodállást vállalva tartsák fenn magukat és családjukat.
– Tisztázódott már, hogy ki az első számú tűzoltó Magyarországon?
– Ez mindig az a parancsnok, aki az aktuális helyszínen intézkedik, mert állhat felette bármennyi tábornok, ha hibás döntéseket hoz, vagy nem állnak rendelkezésére a megfelelő eszközök és kiképzett állomány, az tragédiához vezethet. A tűzoltóságok felügyeletét az új szervezeti elem, a tűzoltósági főfelügyelőség látja el.
– Az átadás-átvétel során bukkantak-e elő olyan ügyek, amelyek büntetőjogi felelősséget vetnek fel?
– Erre még korai lenne választ adni, de már felszínre kerültek olyan tanácsadói szerződések, különös beszerzések és beruházások, amelyeket jelenleg is vizsgálunk.