Ellenforradalomnak és nemzeti tragédiának nevezte az 1956-os forradalmat a Duna Televízió Közbeszéd című szerdai műsorában Biszku Béla, aki a szabadságharc vérbefojtása után belügyminiszterként kulcsszerepet játszott a megtorlásokban. A 89 éves egykori kommunista politikus elmondta: ő is elszenvedője volt a Rákosi-rendszernek és az ’56-os „ellenforradalomnak”. Utóbbit olyan nemzeti tragédiának tartja, amelyben a rendszer leghűségesebb vezetőit, például Mező Imrét, a budapesti pártbizottság titkárát meggyilkolták, ahogyan sok kiskatonát, karhatalmistát is. A megtorlásokról azt mondta: „akik a rendszer ellen vétettek, azok felelősségre vonását a rendszer kezdeményezte”.
Saját szerepéről azt vallotta: politikai vezető volt, a megtorló ítéleteket – köztük a halálos ítéleteket – nem ő hozta, hanem a „szuverén” magyar bíróság. Tagadta, hogy a büntetőeljárásokba beleavatkozott volna, így azt is, hogy kifogásolta a fizikai megsemmisítések alacsony számát, ugyanakkor elmondta, hogy a forradalom után indult eljárásokat nem tekinti koncepciós pereknek, mert azok szerinte az elkövetett cselekmények miatt indultak. Négyéves belügyminiszterségére úgy emlékszik, hogy „a közbiztonság helyreállt az országban”.
Biszku Béla nem kért bocsánatot a megtorlásokért, viszont megjegyezte: „Rettenetesen sajnálok minden embert, akinek az életét elvették vagy megcsonkították.”
Nyugdíjazásáról elmondta, ő kezdeményezte, mivel több ügyben nem értett egyet Kádár Jánossal, akit a XX. század legnagyobb politikai egyéniségének nevezett. Biszku Béla tagadta, hogy több mint hatszázezer forint a nyugdíja, állítása szerint 240 ezer forintos ellátást kap. Hozzátette: 1989-ben nem félt, nem volt félnivalója, mivel korábban a nép érdekeit szolgálta.
Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója úgy reagált: nem lepte meg Biszku hozzáállása. Kiemelte: „Biszku Béla 1947-től 1980-ig a pártállami rendszer egyik legkiemeltebb vezetője volt, 1957-től fontos párttisztségeket töltött be. És mivel pártállamról volt szó, itt a párté volt a hatalom.” Schmidt rámutatott, az MSZMP Központi Bizottsága titkáraként ő felelt az erőszakszervezetekért, a bíróságokért, az ügyészségért.
M. Kiss Sándor történész elmondta, hogy a hatóságok által megfogalmazott vádak nyolcvan százaléka koncepciós vád volt, a koncepció pedig politikai volt. Megjegyezte: hiába tagadja Biszku, hogy kevesellte a kivégzések számát, a szóban forgó mondatait egy 1957-es, ma már bárki által hozzáférhető jegyzőkönyv bizonyítja.
Rainer M. János az atv.hu-nak kifejtette, okmányok támasztják alá, hogy Biszku Béla megtorlásban játszott szerepe egyértelmű, súlyos és kivételes volt. Orosz dokumentumok alapján például tudható, hogy 1957 augusztusában Biszku vitte ki Moszkvába a Nagy Imre-per vádiratát, amiről ő tárgyalt magas rangú szovjet funkcionáriusokkal.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
