Az ön államtitkári munkája egyaránt és közvetlenül kiterjed az egyházak, a nemzetiségek és a civil szervezetek világára. Ez újdonság. De mi az, ami e három területet egyébként is összefűzi, hol a hasonlóság?
– Az egyházak, a nemzeti és etnikai kisebbségek, valamint a civilek egyaránt a közösségi értékeket erősítik, illetve erősíthetik helyi és tágabb szinten egy közösséghiányos társadalomban. Nem kormányzati tevékenységet valósítanak meg, ám igénylik az állami segítségnyújtást, kapcsolattartást. Ehhez azonban kormányon belüli koordinációra van szükség, amelyért a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium felel, az a tárca, amelynek keretei között a mi államtitkárságunk is működik.
– Nyolc év egyházakkal szembeni bizalmatlanság, diszkrimináció után most olyan egyházbarát kormány került hatalomra, amelynek társadalomfilozófiája közel áll a történelmi felekezetekhez. Csakhogy lehet-e majd egy „baráti” hatalommal vitatkozni, ha úgy hozza a helyzet?
– Az elmúlt hat-nyolc év szocialista-liberális, illetve szocialista kormányai voltak azok, amelyek még csak az érdemi tárgyalások élményéhez sem juttatták az egyházakat. Jegelték a dialógust, még a vatikáni szerződést nyomon követő vatikáni–magyar vegyes bizottság munkáját is megszüntették. Holott az 1997-es, a magyar állam és az Apostoli Szentszék közötti megállapodás volt az alapja a honi katolikus egyház közszolgálati és hitéleti finanszírozásának, s ez képezte aztán a többi egyházzal kötött kormányszerződés modelljét. A baloldali-liberális garnitúra a többi történelmi egyházzal való kapcsolatot is mellőzte. Persze így könnyebb volt hátrányos helyzetbe hozni, esetenként ellehetetleníteni a felekezeti közintézményeket. Ezek következtében megszűnt a bizalom az állam és az egyházak között. Legsürgetőbb feladatunk, hogy újjáéleszszük ezeket a kapcsolatokat és visszahozzuk a bizalmat. Autonóm kormányzat és autonóm egyházak egyenrangú partnerségét kívánjuk megteremteni.
– Kísért-e állam és egyház összefonódása, amelynek veszélyét húsz éve állítják posztkommunisták és szélsőliberálisok, no meg extrém kisegyházak?
– Már régóta nem az a kihívás, hogy az állam és az egyház szétválasztva működjön, hanem az, hogy az alkotmányosan garantált szétválasztottság mellett, illetve fölött hogyan tud ez a két önálló entitás egymásra maradéktalanul számítani a súlyos 21. századi társadalmi problémák megoldásában, a közjó munkálásában, érték- és közösségteremtésben. Közös célunk a társadalomépítés, a családok és más közösségek fölemelése. Szellemi-anyagi erőforrásainkat egyesíteni kell, méghozzá stratégiai partnerség mentén.
– A száznyolcvan fokos fordulatot jelzi, hogy ez a parlamenti többség és ez a kormány bátorítja az egyházi közintézmények – iskolák, szeretetotthonok – térnyerését. Holott 2005-ben Göncz Kinga akkori szociális miniszter levélben riadóztatta miniszterelnökét, Gyurcsány Ferencet, hogy akasszák meg ezt a spontán folyamatot, amely részben fenntartócserével halad előre…
– Göncz Kinga elhíresült levele írásban illusztrálta a gyakorlatban igencsak észlelhető hivatalos egyházellenességet. Elképesztő, hogy épp azoktól a sok évszázados nagy egyházaktól féltették a közoktatást és a szociális szférát, amelyek rengeteg értéket tettek le a nemzet asztalára. Ezért – Semjén Zsolttal közös kezdeményezésemre – már közvetlenül az új parlament megalakulása után úgy módosítottuk a közoktatási törvényt, hogy ne lehessen kvázi büntetni azokat a települési önkormányzatokat, amelyek felekezeti fenntartásba adják át iskoláikat.
– Az egyházi közintézmények aránya az iskolák tekintetében is alig haladja meg az öt-hat százalékot. Milyen arányt tart kívánatosnak az egész intézményhálózaton belül?
– Semmiképpen nem azon munkálkodunk, hogy több száz új egyházi intézmény jöjjön létre. Az viszont alapelvünk, hogy szektorsemlegesen, egyenlő mértékben és mércével finanszírozzunk minden oktatási intézményt, függetlenül a fenntartójának kilététől. Az új oktatási törvény és az új Nemzeti alaptanterv erre is kitér majd; addig is elindítottuk az egyházi közintézmények finanszírozásának felülvizsgálatát. Remélhetőleg még az ősszel a parlament elé vihetjük azokat a törvénymódosító indítványokat, amelyek kiküszöbölik az egyházakkal szembeni diszkriminációt a magyar jogrendszerből. Tarthatatlan, hogy bizonyos pályázatokhoz egyházi közintézmények nem férnek hozzá, vagy hogy a felekezeti fenntartású szociális és egészségügyi intézmények kiegészítő támogatása nincs rendezve. Akadálymentesítés kell, hogy ne legyenek többé olyan tényezők, amelyek hátráltatják az egyházakat a közszolgálatban. Aztán majd a rendszer „beszabályozza” magát.
– Az Állami Számvevőszék annak idején megállapította, több mint négymilliárd forintot tartottak vissza törvénytelenül a Gyurcsány–Bajnai-kormányok az egyházi iskolák kiegészítő támogatásából. Ön több hete bejelentette: ki fogják fizetni az elmaradást. Lehetséges lesz ez?
– Már ellenzékben azt mondtuk, a jogállamiságot e téren is helyre kell állítanunk. Vállalásunk a következő három-négy évre szóló ütemezett visszafizetésre szól.
– Az akadálymentesítésen túl arra nincs szükség, hogy ösztönözzék is az egyházak társadalmi szerepvállalását?
– Az egyházakon is nyomot hagyott a négy diktatórikus évtized, majd a balliberális kormányok megbízhatatlan és elégtelen finanszírozási gyakorlata. Mi itt, az államtitkárságon más érintett államtitkárságokkal három projekten is gondolkodunk, hogy a közös értékteremtő munkát segítsük. Az egyik az egyházak összekapcsolódó hitéleti és oktatási tevékenységét serkentené. A másik a hátrányos helyzetű térségekben, a harmadik a magyar szórványokban bízna a helyi egyházakra mint civilizációs végpontokra komplex lakosságmegtartó, közösség- és kultúrafejlesztő feladatokat. Természetesen ezek indítási feltétele a költségvetési alap megteremtése.
– Mi lesz azokkal, akik üzletszerűen kéjelegnek a vallásalapításban?
– Hazánkban jelenleg a katolikus, a református, az evangélikus és a zsidó felekezeten kívül még további tíz intézményfenntartó egyház, illetve vallásfelekezet van; mindannyiukra vonatkozik akadálymentesítő szándékunk. Egyedül a kiskapukat kereső bizniszegyházaknak kell azzal számolni, hogy kiemeljük őket a rendszerből. Őket átvezetjük az egyházi törvény hatálya alól az adójogszabályok és az egyesületi törvény világába. Közben azt is el kell érni, hogy ne termelődjön újra ez a jelenség. Botrány, hogy amíg a szomszédos Ausztriában tízezren alapíthatnak csak vallási közösséget, addig nálunk ehhez száz ember elég. S az sincs ellenőrizve, léteznek-e ezek az alapító személyek, s ha igen, közreműködtek-e más alapításokban is.
– A 2006 előtti kisebbségi önkormányzatiképviselő-választásokon a többségiek is szimpátiaszavazatokat adhattak le. De mi különbözteti meg a szimpátiaszavazatoktól azok voksait, akik négy éve és most mindenfajta ellenőrzés nélkül feliratkozhattak a kisebbségi választói névjegyzékre?
– A kisebbségi választói névjegyzék intézménye alapvetően jó döntés volt, kevés kivétellel maguk a kisebbségek is támogatták. Viszont működhetne jobban is, gátolva az etnobizniszt. Ezzel is összefügg, hogy belevágtunk az egész kisebbségi joganyag felülvizsgálatába, méghozzá úgy, hogy felhívásban kértük a 13 nemzeti és etnikai kisebbség szervezeteit javaslataik benyújtására. A jelenlegi kisebbségi törvény alapvető üzeneteit kellene minél teljesebben kibontani. Vagyis azt, hogy a kisebbségekhez tartozóknak egyénileg is, kollektíven is biztosítsuk az identitásuk szabad megéléséhez való jogokat. Szeretnénk például viszszaállítani azt az első Orbán-kormány idején hozott rendelkezést, hogy olyan településeken, ahol a kisebbség a többség, a kisebbségi önkormányzat átalakulhasson települési önkormányzattá.
– Érdekes, hogy ezt éppen a jobboldalt magyarkodással vádoló szocialista-liberális törvényhozók törölték el. Ugyanők a népszámlálási törvényt is úgy módosították, hogy hazánkban ne legyen téma a kisebbségi lét.
– Egyetértek ezzel a látlelettel. De akkor szólni kell azokról a milliárdokról is, amiket a nemzetiségektől vett el az elmúlt nyolc év kisebbségellenes kormánypolitikája. Elsorvasztották a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítványt és a Magyarországi Cigányokért Közalapítványt; felháborító, hogy a közmédiumokban mennyire összezsugorodott a kisebbségi adások időtartama… Reméljük, mindezt fokozatosan orvosolhatjuk.
– Mit lehet tenni azzal a problémahalmazzal, amely a legnagyobb lélekszámú etnikai kisebbség önkormányzatiságában jelentkezik? Helyi, területi és országos szinten számos büntetett előéletű és közpénzekkel összefüggő visszaélések miatt bíróság előtt álló roma „érdekvédő” működik.
– Már elzártuk a jelenlegi Országos Cigány Önkormányzat pénzcsapjait. A kormány emellett állami számvevőszéki vizsgálatot kezdeményezett a 2009-es és 2010 első félévi pénzügyi gazdálkodásra vonatkozóan. Mi nem fogjuk hagyni, hogy az adófizetők pénzéből a cigány kulturális autonómiára fordítandó támogatások ellenőrizetlenül folyjanak szét. Például roma gyerekek táboroztatása helyett felnőttek dorbézolására. Kezünkbe vettük a halmozottan hátrányos roma gyermekek idei nyári üdültetését, ami Zánkán éppen most valósul meg. Ez a balatoni üdülés hétszáz gyereket érint, együtt szervezzük a Balog Zoltán vezette társadalmi felzárkózásért felelős, illetve a Soltész Miklós vezette szociális államtitkársággal. Azt viszont, hogy hiteles cigány kisebbségi képviselőréteg választódjék ki, nem lehet pusztán a kisebbségi törvénycsomag módosításaival, illetve egyszeri kormányzati intézkedésekkel végérvényesen megoldani. Olyan partnereket kell találnunk a cigány közösség soraiból, akik segítenek a folyamat jó irányba fordításában.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
