Pánikszerűen menekült át Kelet-Berlinből a város nyugati részébe 1989 decemberében az NDK apparátusának különleges kiváltságokkal rendelkező funkcionáriusa, Alexander Schalk-Golodkowski. A miniszterhelyettesi, államtitkári, KB-tagsági tisztségeket halmozó gazdasági szakember 1967-ben ért fel karrierje csúcsára, amikor rábízták annak a szervezetnek a vezetését, amelynek szigorú titoktartás mellett kellett nyugati devizával ellátni az állandóan megszorult államkasszát. Schalk-Golodkowski volt a kommunista rendszer kapitalista specialistája. Irányításával a Kommerzielle Koordinierung (KoKo) szervezet a berlini fal leomlásáig huszonhétmilliárd nyugatnémet márkának megfelelő összeghez segítette az NDK külkereskedelmi minisztériumát. Szakértők szerint a devizainjekciók nélkül a kommunista rendszer már évekkel előbb összeomlott volna.
Az újabb és újabb források után kutató Schalk-Golodkowski az erkölcsileg vitatott megoldásoktól sem riadt vissza. Már kiderült ugyan, hogy a pártvezetők kívánságának eleget téve őket is rendszeresen ellátta illegális árukkal, így kábítószerekkel, pornográf filmekkel és nyomtatványokkal. Ám csak most derült arra fény – amelyről nyugati partnerei mélyen hallgatnak –, hogy a KoKón keresztül nagy gyógyszergyártó cégek gyanútlan keletnémet állampolgárokat használhattak fel kísérleti nyúlként. Az érintett személyek száma ráadásul sokkal magasabb volt annál, mint amire először a Der Spiegel hetilap utalt röviddel az újraegyesítés után. Az új információkat ezúttal az új tartományok közös tv-állomása, a Mitteldeutscher Rundfunknak (MDR) a magazinműsora, az Exakt tárta fel. A volt NDK egészségügyi minisztériumából fennmaradt iratok és a Stasi-iratok feldolgozásával foglalkozó hivatal szerint ugyanis több mint kétezer beteget érintettek az illegális tesztek. A nyugati gyógyszergyártó cégek partnerre találtak a devizaéhes KoKóban, és a rajta keresztül beszervezett keletnémet kórházakban.
Az MDR konkrét példaként egy idősebb, depressziótól megviselt hölgy esetét említi, akit lánya csak azzal a feltétellel tudott elhelyezni Plauen kerületi kórházában, ha az édesanyja aktív szerepet vállalt a tudományos akcióként leplezett kísérletsorozatban. Így az idős hölgynél alkalmazott Brofaromin nevű gyógyszer klinikai tesztjét a svájci Ciba Geigy gyár végezte. A kísérlet hatása lesújtó volt. A páciens rohamosan soványodott, a külvilág eseményeire nem reagált, és a betegnél hamar az elhalálozás jelei mutatkoztak. Állapotában csak azt követően állt be javulás, hogy lánya határozott kérésére a kórház beszüntette a Brofaromin alkalmazását és helyette a már bevált keletnémet Amitriptelint nevű orvosságot használta. A svájci cég levonta a majdnem emberéletet követelő kísérlet tanulságát, mert végül lemondott a gyógyszer forgalmazásáról. Nem mindenkinek volt azonban szerencséje. „Többen meghaltak a teszteket követően” – állította az MDR, hivatkozva az NDK egészségügyi minisztériumából származó iratokra.
A Stasi-papírokkal foglalkozó és a KoKo módszereit tanulmányozó Reinhold Buthmann szerint a tesztekért kapott deviza tetemes része nem a kórházakat illette, hanem a Schalk-Golodkowski vezette szervezethez folyt be. A nyugati gyógyszergyártó vállalatok számára jó üzletet jelentett, hogy az Eric Honecker vezette keletnémet rezsim szabad kezet biztosított számukra. A tesztek eredményeiről, az orvosságok hatásáról – kevés pénzért – megbízható orvosoktól értesültek. Az esetleges műhibáért a biztosítás költségeit éppen úgy megtakarították, mint ahogy nem kellett félniük attól sem, hogy folt esik nemzetközi imázsukon.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
