Elégedetten hallgattam a parlament júliusi záróülését, amelyen Orbán Viktor miniszterelnök nyugodt hangon magyarázta a jelenlegi helyzetet. Felháborodottan észleltem viszont azt az eszelős reagálást, amit ez a kulturált hangon elmondott beszéd az ellenzékből kiváltott. Na ja, ők az ellenzék. Mégis, rémisztő volt az az üvöltő hang, az a magából kikelt vádaskodás, amit az LMP vezérszónoka – akit eddig aránylag kulturált viselkedése különböztetett meg a másik oldaltól – dühödt arccal, megkétszerezett hangerővel produkált. Éppen úgy, mint az MSZP-s Mesterházy, aki házi feladatként otthon megírt, vagy megíratott reflexióját szintén üvöltözve mondta el. Vona Gábor sem vonakodott a támadástól. Még szerencse, hogy az MSZP üdvöskéje „szirénahangját” nem hallatva, egyáltalán nem az expozéra figyelt, hanem szomszédjával csevegett (a tévé rákocsizott, nem hiányzott). Orbán miniszterelnök úr nyugodt hangú viszonválasza meggyőzött arról a jelentős különbségről, ami kulturális értelemben ma a kormányt elválasztja az ellenzéktől.
Dr. Székely Tamás
Budapest
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
