Magas labda

Kétezer-kettőben javában tartott a hazudós kampány. Emlékszem egy meginterjúvolt tanyasi asszonyra. Anynyira tanyasi, hogy a ház, a csellengő jószágok az udvaron tökéletes hátteret adtak a – nép egyszerű gyermeke megszólal – riporthoz. Villany nem volt, minden generátorról ment, a tv is, ahol három adó ontotta az információkat, győzzék nézni. A tanyasi asszony fejkendőben és gumicsizmában ült a nyári konyhában, így hitelesebb, és válaszolgatott. Aztán becsapott a mennykő. – Aztán kire tetszik szavazni? – hangzott el a taktikai kérdés, hiszen az egész műsor erre ment ki. – Hát az MSZP-re természetesen. – Nem a Fideszre? – Nem, gyermekeim, útálom a Fideszt, csak rosszat tettek az országnak. – És mivel? – így a riporter, hátha hall valami jó kis szaftosat. Az asszony nem késlekedett a válasszal: – Képzeljék el, hogy ezek lábbal tiporták négy évig a demokráciát, mert az a háromhetenkénti parlamenti ülésezés, hát az felháborító…
Jó, hogy keresztet nem vetett az égbekiáltó bűn hallatán. A véleményből könnyű volt visszakövetkeztetni, milyen tv-adókat néznek a tanyákon, s hogy micsoda baromságokat sikerült jó szándékú emberek fejébe beültetni. Háromhetes parlamenti ülésezés. Az MSZP-nek sikerült annyiszor és még annyiszor elmondania, besulykolnia és belerágnia az emberek fülébe, hogy ebből az ártalmatlan aktusból a demokrácia halálos támadása sejlett elő. Pedig volt abban ésszerűség, hogy egy hét plenáris ülés, egy hét bizottsági ülés és egy hét terepmunka. Oda is, vissza is elhangzottak érvek, de az MSZP szája nagyobb volt, és ez a háromheti ülésezés ráragadt a Fideszre, mint a demokrácia elleni súlyos merényleteinek egyike. Mert természetesen minden, amit a Fidesz tesz, mond vagy cselekszik, a demokrácia lábbal tiprása. Kezdve attól, hogy kilopta a nyugdíjasok zsebéből a pénzt, aztán az Orbán-kormány alatt a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lettek, hogy a Széchenyi-terv pénzeit a klientúrájának osztogatta széjjel, egészen odáig, hogy a Fidesz és Orbán szakították ketté az országot. A jámbor választó viszont nem érti, hogy a szocialisták, miután leszerepeltek, megbuktak, miért mindig ugyanazokat a csontig rágott kliséket rántják elő az adott pillanatokban. Már harmadszor tör ki a hisztéria a Fidesz káderpolitikája miatt. Az első az Állami Számvevőszék elnökének kinevezése, a második Schmitt Pál államfővé választása, aminek külön bája, hogy a szocik Sólyom Lászlót ki nem állhatták, és most kezdődik a sipákolás Kövér László házelnöki pozíciója okán. „Köteles Laca” minden borzalom atyja, egy Gerő Ernő, egy gyűlöletzsák, egy modortalan kommunistázó, merev fafej. Mondják ezt azok, akik NEM SZAVAZTÁK MEG, DE egészen jól elvoltak Szili Katalin és Herényi Károly kizárós paktumával, vagy amikor Szili szavazata mentette meg Gyurcsányt vagyoni gyarapodásának firtatásától.
Kövér László kijelentette, politizáló házelnök lesz, hozzátéve, hogy elégedett volt a háromhetes parlamenti ülésezés rendszerével, és akár fontolóra is veszi ennek újbóli bevezetését. Egy magas labda, amit az MSZP azonnal lecsapott. Most másról sem szólnak majd, mint arról, hogy az arrogáns Fidesz lábbal tiporja stb. Nem kéne! Kétharmad birtokában ki lehet adni a Fehér Házat albérletbe, le lehet bontani a bazilikát, fel lehetne szántani a Hungaroringet, de nem kéne. Annál is kevésbé, mert Orbán Viktor az InfoRádióban ígéretet tett arra, hogy nem térnek vissza a háromhetenkénti ülésezésre, legyen ez egy gesztus az ellenzék felé. A Fidesz „betonerős” médiacsapatot állított össze. Legalábbis a hírek erről szóltak. Akkor kerüljék a magas labdákat, ha lehetséges. Az ellenzék baseballütővel játszik, ne lyukas teniszütővel viszonozzuk a labdákat.