Meg kell nagyobbítani a közös tortát

Csaknem 1800 milliárd forintnyi szabad, még nem lekötött forrás áll rendelkezésre a következő három évben az uniós forrásokból, és ennek több mint felét szeretnénk közvetlenül gazdaságfejlesztésre fordítani – mondta lapunknak adott interjújában Cséfalvay Zoltán. A Nemzetgazdasági Minisztérium stratégiai államtitkára szerint most a szervezeteken és a vállalkozásokon a sor, mindenkinek várják a javaslatát az új Széchenyi-tervvel kapcsolatban.

Cséfalvay Zoltán. 1982-ben végzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, ezután az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetének tudományos munkatársa lett. 1990-től miniszteri kabinetfőnökként dolgozott az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban. 1991–95 között a jegybank elnöki tanácsadója, majd 1995–98-ig igazgató a Magyar Trendkutató Központban. 2000–2002 között a Gazdasági Minisztérium regionális fejlesztési helyettes államtitkáraként dolgozott, nevéhez fűződik a Széchenyi-terv kidolgozása, programjainak koordinálása. 2002-ben egyetemi tanárrá nevezik ki az Andrássy Gyula Egyetemen. Jelenleg a Nemzetgazdasági Minisztérium stratégiai államtitkára.

Egymillió munkahely tíz esztendő alatt – ez az egyik fő célja a kormány gazdasági programjának. Reális ez a célkitűzés?
– Teljes mértékben. Természetesen nem a kormány teremt enynyi munkahelyet, hiszen erre csak a vállalkozók képesek. Ugyanakkor a kabinetnek is megvannak a maga feladatai, hogy ez a cél megvalósulhasson. Olyan üzleti környezetet kell kialakítanunk, olyan vállalkozói politikát kell folytatnunk, amely nyomán valóban egymillió adózó munkahely jön létre. A polgári oldal gyökeresen másként gondolkodik, mint a szocialisták. Ők csak a közmunkát és a továbbképzést erőltették, s bár e közvetlen munkaerő-piaci programok is szükségesek, ám ebből nem jön össze az egymillió munkahely. Az új Széchenyi-terv középpontjában a vállalkozók állnak, mert csakis ők képesek tömegével új és adózó munkahelyeket létrehozni.
A szocialisták soha nem voltak képesek elfogadni ezt a gondolatot. Azért képtelenek erre, mert nem szeretik a saját lábán álló önálló embert. Ők inkább osztogatni akarnak, mert aki kap valamit az államtól, az függővé válik tőle. A vállalkozó viszont esetleg visszakérdez, hogy miből jöttek létre az eredmények, sőt meg is válaszolja a kérdést, hogy az ő adójából.
– A szocialisták a fejlesztési pénzek 16 százalékát fordították a vállalkozások erősítésére. Ön miként értékeli ezt az arányt?
– Rendkívül alacsonynak, különösen egy olyan országban, ahol a felzárkózás az elsőrendű feladat. Hihetetlenül hangzik, de a Társadalmi megújulás operatív programja az ön által említett 16 százaléknál jóval magasabb összeget kapott.
– A 2001-ben meghirdetett Széchenyi-terv évente mintegy 200 milliárd forintnyi támogatást nyújtott a pályázóknak, az új Széchenyi-terv kapcsán viszont az első három évben együttesen 1000 milliárd forint jut majd a sikeresen pályázó vállalkozóknak és önkormányzatoknak…
– Nagyobb is lehet ez az összeg, de az 1000 milliárd szabad forrás már biztosnak látszik. Számításaink szerint az uniós forrásokból 1800 milliárd forintnyi szabad, még nem lekötött forrás áll rendelkezésre a következő három évben, és ennek több mint felét szeretnénk közvetlenül az új Széchenyi-terv céljaira és gazdaságfejlesztésre fordítani.
– A kormány a növekedéspárti gazdaságpolitika híve. Miként lehet ezt megvalósítani az ország jelenlegi helyzetében, amikor óriási erőfeszítést igényel a hitelezőink által megszabott alacsony költségvetési hiánycélok betartása?
– Nagyon leegyszerűsítve a világban két gazdaságpolitika létezik: növekedéspárti és újraelosztás-párti. A két nézet között az a különbség, hogy az egyik szerint nagyobb tortát kell készítünk, míg a másik a már meglévő tortát kívánja másként felszeletelni.
A növekedéspárti politika a fejlesztési célok támogatásával, a vállalkozások előtt álló akadályok lebontásával, például adócsökkentéssel, bizonyos adók eltörlésével, az adminisztráció egyszerűsítésével, a bürokrácia visszaszorításával, a korrupció felszámolásával, az oligarchikus szervezetek elleni fellépéssel valósítható meg.
– Az EU-ban soron következő magyar elnökség számunkra milyen lehetőséget ad?
– Magyarország gazdaságpolitikai elképzelései a korábbiakhoz képest most erősebben jelenhetnek meg. Mivel az unió a görög válsággal megégette magát, most a stabilitás került előtérbe. Ám valamenynyi ország komoly lépéseket tesz a versenyképesség erősítése érdekében is, az új Széchenyi-terv is alapvetően ezt szolgálja. Magyarország része az EU-nak, együtt hozzuk a döntéseket, együtt gondolkodunk a fejlesztéspolitikáról. Amióta hazánk belépett az államközösségbe, mindig azt hallottuk, hogy Brüszszelben majd megmondják, s mi azt tesszük, amit tanácsolnak. Ám nekünk is hallatni kell a hangunk az unió fővárosában. Ráadásul 2014-ben megkezdődik az unió új költségvetésének időszaka. Erről várhatóan már a magyar elnökség alatt elkezdődnek a tárgyalások, és fontos, hogy hazánk világos fejlesztéspolitikai célok mentén képviselje érdekeit.
– Az új Széchenyi-terv hét kiemelt programját milyen szempontok alapján határozták meg?
– Az irányok kijelölésekor négy szempontot vettünk figyelembe. Elsőként azt vettük alapul, hogy az új értelemben fogalmazott kitörési pontok klasszikus iparágak integrációjára épüljenek. A mai gyorsan változó gazdasági környezetben nem lehet klasszikus sikerágazatok kijelölésében gondolkozni, ezért szükséges az egységes megközelítés. Az egészségipar esetében például a kozmetikumok és a gyógyszergyártás együttesen hozhatnak létre újat. A másik szempont, hogy olyan fejlesztési területeket támogassunk, amelyeknél versenyképes, európai vagy globális léptékben is csúcsminőségű vállalat-, illetve termékcsoportok jönnek létre. Ezek profilját azonban a vállalkozók és a piac mondják majd meg.
A harmadik szempont a piacbővítés. Erre jó példa az első Széchenyi-terv gyógyfürdő-fejlesztési programja. A gyógyfürdőbe érkező vendég ugyanis eszik, iszik, alszik, s általában kulturális élményekkel is gazdagodni szeretne. Kiszámítható, hogy egy ilyen támogatásnak milyen további piacbővítési következménye van. A fürdő mellé eredményesen működő panzió, szépségszalon, étterem létesíthető, s művészek is meghívhatók kulturális rendezvényekre.
A negyedik szempont, hogy olyan ágazatokat támogassunk, amelyek jelentős hozzáadott értékeket állítanak elő. Ilyen például az egészség- és a gyógyszeripar.
– Az új Széchenyi-terv által támogatott fejlesztések a határainkon is átnyúlnak, a kormány most már az egész Kárpát-medencét megcélozza…
– Valóban megfogalmazódik a tranzitgazdaság gondolata is, ami nem csak arról szól, hogy Magyarország tranzithelyzetét jobban kihasználjuk, s utakat építünk, hanem arról is, hogy a határainkon átnyúló fejlesztésekben veszünk részt. Gondolunk itt vállalkozásfejlesztésre is, hiszen e vállalatok egy részének magyarok a tulajdonosai.
– Az új Széchenyi-terv ugyan jóval nagyobb összegből gazdálkodhat, mint az elődje, de bizonyos szempontból most rosszabb a helyzet. Gondolok például az államadósságra…
– Nyolc év rombolás után mindent újra kell kezdeni, de szerencsére van tapasztalatunk. Nyilván egyszerűbb lenne a helyzetünk, ha a nyolc esztendőt megtakaríthattuk volna, de tanultunk ebből is.
– Az új Széchenyi-terv vitairata elkészült, most jöhet a vita…
– Mi megtettük ezt a lépést, most a szervezeteken és a vállalkozásokon a sor. Várjuk mindenkinek a javaslatát. A beérkezett vélemények alapján fokozatosan bővül az új Széchenyi-terv, s január 15-én elindítjuk a programokat.