(mi az a Lyme-kór )

Én nem tudom, miért írom azt, hogy nem tudom, amikor tudom. Ráadásul nem leírásokból, nem az internetről, nem szóbeszédből, hanem tapasztalatból. A jó pap holtig tanul, szokták volt mondani, én, őszintén szólva, nem vágytam arra, hogy ezt is megtanuljam. A tapasztalat – amit általában hasznosnak neveznek – nem tölt el túl nagy örömmel.
A lényegre térve: tisztában voltam azzal, hogy a kullancsok sokféle betegséget terjesztenek. Közülük kettő közismert: a baktérium okozta Lyme-kór és a vírusos agyhártya- vagy agyvelőgyulladás. A vírus ellen megelőző oltással lehet védekezni, a Lyme-kór – idejekorán való felfedezése esetén – antibiotikum-kúrával gyógyítható. A kullancs kedvenc élőhelyei az erdős, bozótos, füves területek. Magyarország erősen fertőzött, tehát erdőjárás, kirándulás stb. után nem árt alapos bőrvizsgálatot tartani. Bennem sosem volt kullancs, de állatokból, kutyából, macskából többször szedtem ki termetes példányokat. Azt hittem, minden kullancs olyan forma: vérszívástól megdagadt potroha és lábai szembetűnők. Olvastam, hogy újabban parkokban, kertekben, nagyvárosi környezetben is előfordul és vígan él. Ha gyanús helyen jártunk lányomékkal, unokáimmal, alapos testvizsgálatot tartottunk tehát, de egyetlen vérszívót sem értünk eddig tetten.
A Balatonnál idén a nedves, hűvös, undorító nyárelő minden vérszívónak kedvezett, s mivel a szúnyogirtást is alaposan elszúrták, remélni lehetett, hogy a kullancsok számára is itt az eldorádó.
Jób könyvében egy helyütt ez áll: „Most, hogy rád került a sor, zokon veszed…” El sem tudtam képzelni, hogy az első kullancs, ami hozzám fér, meg is fertőz. Úgy vélem, közérdekű beszámolóm az esetről, mivel hasonló bárkivel, bármikor előfordulhat.
Tehát egy nap jobb alsó karom belső felületén megpillantottam egy mákszemnyi fekete pontot. Azt hittem, egy kis sérülést fedő var. Amikor szórakozottan levettem, egy csöpp lyuk maradt a helyén. És azt látva halvány gyanú futott át rajtam. Megvizsgáltam a mákszemet: nem volt se keze, se lába, egyáltalán nem hasonlított az általam eddig látott kullancsfélékre. (Később tudtam meg, hogy a legkisebb vérszívók lábai nagyítón át tűnnek szembe.) Egy hétig halvány piros pont volt az általam leszedett „var” helyén, aztán a tizedik napon körkörös alakban vörösödni kezdett a bőröm. A vörös folt reggelre eltűnt, de fél óra múlva előjött és egyre inkább növekedni látszott, mígnem – minden fájdalom és viszketés nélkül – mintegy 10 centiméteres átmérőjűvé nőtt. Akkor elmentem a Balatonalmádiban rendelő bőrgyógyászhoz, aki vonalzóval megmérte a bőrpírt, közölte velem, Lyme-kórom van és iszonyú dózis antibiotikumot írt fel azzal, hogy három hétig szedjem. Kilenc napig sikerrel szedtem a gyógyszert, olyan menynyiségben, ami tán egy elefántnak is sok lett volna. Akkor a gyomrom fölmondta a szolgálatot. Háziorvosom tanácsára áttértem a Doxycyclinre és igyekeztem pótolni a bélflórám kinyiffant bacilus állományát.
Egyik éjszaka csopaki kertünkben mindent lepermeteztettem kullancsirtóval, mivel szeretteimet nem akarom kitenni az enyémhez hasonló tortúrának. Azóta sok mindent olvastam és hallottam a kullancsokról, de erről majd legközelebb.
Hogy miért akaszkodott belém éppen egy fertőzött példány, én nem tudom…