Nem csak kellék

A film hollywoodi, a történet itáliai, a helyszín magyar. És a míves, reneszánsz kés is, amelyre nem kevés figyelmet fordított az amerikai rendező.

A film számára készült, úgynevezett navaja bicska a „késplasztikus” vázlatán. Elvárás volt, hogy tükröződjön benne a reneszánsz kifinomultság és a féktelen brutalitás.

Az amerikai filmipar megszerette Magyarországot, és ez a szerelem korántsem új keletű. Túl azon, hogy Korda Sándor, George Cukor és a többi
magyar származású kinti híresség megágyazott ennek a bizalomnak – mi, itthoniak különös nagylelkűséggel bocsátjuk Budapest utcáit a hollywoodi forgatócsoportok rendelkezésére. Sőt egyik legnagyobb pénzemberünk, Demján Sándor nem titkolt szándéka, hogy Magyarország belátható időn belül a filmesek paradicsoma, amolyan Hollywood pandantja legyen.
Budapestet említettük mint első számú forgatási helyszínt, lévén ebből a városból akár Berlint, Moszkvát, Párizst vagy New Yorkot ki lehet hozni – a századelőtől kezdve.
Az utóbbi időkben mintha nemcsak a helyszín lenne sokoldalúan használható, eklektikus és olcsó az amerikai filmipar számára, a szupport minőségével is elégedettek. Lassan – úgy fest – elég lesz csak a szereplőket, a rendezőt meg az operatőrt transzportálni, és ehhez tán az alábbi történet is hozzájárul.
Fazekas Gábor tatai „késplasztikus”, szenvedélyes késműves – amúgy kétkezi rajztanár egy komáromi általános iskolában – néhány hete egy e-mailt fedezett fel honlapján.
A számára ismeretlen feladó leírta, hogy egy XV. századi spanyol, nyitható pengéjű kést szeretnének tőle filmforgatáshoz. Megkezdődött az egyeztetés levelekben, aztán telefonon.
Hősünk először arra gondolt, valami alacsony költségvetésű, független magyar film készül, és ehhez keresnek kelléket. Megindult a kommunikáció – ám meglehetősen rejtélyesen.
Elmondták: korhű, spanyol, úgynevezett navaja bicskáról lenne szó, ebből is a korai „friction folder” típusra gondolnak, ezeknél gyakran előfordult maratott díszítésű penge. Hivatalosan kellék lenne, de valójában mégsem, mert egy minden részletében „igazi” eszközre van szükség.
A késsel kapcsolatban egyre tisztult a kép, azt viszont még mindig homály fedte, hogy milyen filmben szerepelne. A megbeszélések egy pontján világos lett: a kivitelezés és főleg annak gyorsasága további mesteri segítséget igényel, úgyhogy Fazekas uram ettől kezdve Szántó Szabolcs kollégáját is bevonta a konzultációkba.
A szükséges történelmi-technikai információk begyűjtése után a filmesek nevében tárgyaló úr feltette a kérdést: Ha egy héten belül kell elkészülnie a késnek, akkor menynyibe kerülne?
Nos, itt nem árt tudnunk, hogy szerte a világon az úgynevezett custom kések (értsd: egyedi, a megrendelő számára testre szabott, netán művészi alkotásnak is minősíthető darabok) elkészítését többnyire határidő-megkötés nélkül, de legalábbis hónapokra vállalják a mesterek. Sőt…
Az ár tekintetében Fazekas Gáborék – a fiatal hazai filmes szakmát támogatandó – példás önmérsékletet tanúsítottak, ajánlatukat a titokzatos megrendelők azonnal elfogadták.
Röviddel később csengett a telefon: két óra múlva érkezik a repülő, jön a rendező és a főszereplő, látni akarnak egy részletes vázlatot a késről.
Mesterünk mindenesetre meglepődött: milyen repülő, milyen rendező?
Kiderült: az Oscar-díjas Neil Jordan érkezik a szintén Oscar-díjas Jeremy Ironsszal. A Magyarországon forgatandó film pedig a The Borgias, a spanyol–olasz Borgia család életének nagyszabású feldolgozása.
Ettől kezdve persze már felgyorsult az információk áramlása: a történet és a film egyik fontos jelenete, amikor a másodszülött Cesare elvágja bátyja torkát – így szerezve meg az áhított hatalmat. Ez az a pont, ahol a Borgiák gátlástalansága, hatalomvágya mindenki számára érzékelhetővé válik, úgyhogy a rendező a testvérgyilkosságra különös figyelmet kíván fordítani. Nem a szokásos kellékekkel, hanem valódi késsel – persze letompított élűvel – szeretné bemutatni. A kés legyen „ikonikus” – tükröződjön benne a reneszánsz kifinomultság és a féktelen brutalitás. A filmben több alkalommal visszatérő szereplő lenne, sok közelivel. És már csak 1 óra 50 perc maradt arra, hogy odaérjen a rajz, különben ugrott a megbízás. Ha odaér, kiderül, mit szólnak hozzá…
Odaért, nyugtázták – ígérték: visszaszólnak. Izgatott várakozás, majd jött a telefon: nagyon tetszik, azonnal akarják, gyerünk, hajrá!
Gábor riasztotta Szántó Szabolcsot, aki a terv szerint, elképesztően jó minőségben két és fél nap alatt megépítette a kés alapjait. Autóba be, vágta érte, aztán a folytatás már Fazekas Gáboré.
Pontosan az előírt határidőre megtörtént az átadás,
sikerrel. A kés jelenleg a magyarországi Korda Stúdióban vár a nagyjelenetre.