Nyomoz a rendőrség a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása bűntett elkövetése gyanúja miatt – ez derült ki a BRFK kommunikációs osztálya tájékoztatásából. Az ’56-os forradalmat követő megtorlások belügyminiszterét a jobbikos Szilágyi György jelentette fel Biszku augusztus 4-i Duna TV-nek adott interjúja miatt. Az MSZMP Központi Bizottsága politikai bizottságának (ez az állampárt legmagasabb vezető testülete volt) egykori tagja a műsorban ellenforradalomnak nevezte az ’56-ban történteket, míg az azt követő megtorlásokat jogszerűnek minősítette, amelyekbe szerinte nem avatkozott bele a politikai vezetés, így ő sem. Beszélt arról is, hogy a halálos ítéletek törvényes bírósági eljárások következményeként, nem pedig koncepciós perek végén születtek.
Ez az álláspont tehát kimerítheti a Btk. egyik passzusát, amely alapján büntethető a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása. A törvény szerint „aki nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Az 1957 és 1961 között belügyminiszterként tevékenykedő Biszku saját szempontjából a lehető legrosszabb ütemben adott nyilatkozatot, hiszen a kommunista bűntettek tagadása egy június 8-i törvénymódosítás óta büntethető, a törvény a kihirdetést követő harminc nappal később lépett hatályba (korábban csak a nemzetiszocialisták tetteinek tagadása volt jogsértő).
*
A 89 éves korábbi kommunista politikus iránti érdeklődés a közelmúltban azután nőtt meg, hogy június 16-án – Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársai kivégzésének évfordulóján – bemutatták a róla szóló, Bűn és büntetlenség című dokumentumfilmet. A Rubicon című történelmi magazin legfrissebb száma is részletesen foglalkozik Biszku Béla személyével. Kahler Frigyes történész tanulmányában kijelenti: nincs kétség afelől, hogy Biszku Béla nem mellékszereplője volt a megtorlásoknak.
A Veszprém megyei bíróság büntetőjogi kollégiumának vezetője közli, hogy belügyminiszterként Biszku fő mozgatója volt a rendőrségen, az ügyészségen és a bíróságokon folytatott tisztogatásoknak, korlátlan ura az internálásoknak és az előzetes letartóztatottak kiválasztásának, az MSZMP legmagasabb vezető testületének tagjaként pedig közvetlen ráhatása volt a megtorlás megszervezésére és végrehajtására.
A tanulmányból kiderül, hogy Biszku „érdemi intézkedések sorozatával vett részt Nagy Imre és társai hóhérkézre juttatásában” is. Az MSZMP PB 1957. december 10-i ülésén Biszku az állampárt büntetőpolitikájának egyes kérdéseiről tett előterjesztést, amelyet szóban kiegészített. A volt belügyminiszter azt mondta, hogy a politikai jellegű bűncselekményeknél sok az enyhe ítélet és viszonylag kevés a fizikai megsemmisítések száma.
