Profit a hisztériából

Az oroszok ismét a spájzunkban vannak. S nemcsak jelképesen, hanem a szó szoros értelmében, hiszen piaci elemzők szerint miattuk drágul most világszerte a gabona és az élelmiszer. Pontosabban amiatt indult el a nagyarányú áremelkedés, mert hatalmas területeken pusztították el az aranyló búzatáblákat az Oroszországban dühöngő tűzvészek. Már olyan mértékű a kár, hogy Putyin kormányfő e hét végétől megtiltotta a gabonakivitelt. Ez a lépés lehetőséget adott a befektetőknek arra, hogy a csillagos egekbe tornásszák fel az árutőzsdéken a búza árát. A nagy időket megélt idős brókerek sem tapasztaltak még olyan ugrást, mint amilyet például a chicagói börze produkált az utóbbi hónapokban, ahol lényegében megduplázódott a tengerentúli gabonaár. De ideát, az öreg kontinensen sem volt ritka a másfélszeres drágulás, miközben Európa nyugati felében koránt sincs a kalászosból hiány.
Az árutőzsde szárnyalása kísértetiesen emlékeztet a két évvel ezelőtti eseményekre, amikor a világméretű élelmiszer-drágulás már az éhséglázadások kitörésének veszélyével fenyegetett. Akkor is a börzéken kezdődött el a folyamat, ami az áruházak élelmiszerpolcain ért véget, ahol egy idő után húsba- és mellbevágóan magas összegek fogadták a vásárlókat. Akkoriban két tényező mozgatta a piacot: a nemzetközi szinten igen alacsony gabonakészletek és azok a spekulánsok, akik az öszszeomlott pénzpiacokról az árupiacokra menekítették a pénzüket. Most mindkét kiváltó ok hiányzik. A pénzpiacok úgy-ahogy, de muzsikálnak, a készletek pedig negyvenmillió tonnával nagyobbak, ami valamivel több, mint az Oroszországban most kieső termés mennyisége. Ebből is látszik, hogy valós piaci eredője nem lehet a mostani árrobbanásnak. Azok „ugrottak rá” az orosz exportstop hírére, akik nagyot akartak kaszálni a gabonán, vagyis busás haszonnal kecsegtető üzletet szagoltak ki az árutőzsdéken. Számításaik beváltak: menetrend szerint kitört a spekulációs hisztéria, ami az élelmes befektetőknek jókora összegeket hozott a konyhára. Ugyanakkor vannak olyan jelek, amelyek arra mutatnak, hogy a mesterséges drágítás kifulladóban van, tegnap legalábbis lefelé indultak a nemzetközi árak.
Idehaza viszont akkor sem ússzuk meg azt, hogy többet kell fizetni a lisztért és a kenyérért, ha csakugyan rövid életűnek bizonyul a chicagói vagy párizsi spekuláció. A malmok és a pékek ugyanis a magyar búza árából indulnak ki, márpedig a kenyérnek valóból a szokásosnál jóval kevesebb termett idehaza az idén. Az okokat magyarázni sem kell, hiszen mindannyiunk átélte a tavasz végi, nyár eleji időjárási viszontagságokat. A kevesebb gabonából pedig nemcsak többe kerülő sütőipari termék, hanem drágább takarmány és hús is lehet. Így megy végig a láncreakció, ami végső soron érthető, hiszen a piac szabálya az, hogy a kevesebb nem lehet olcsóbb. Ami kevésbé elfogadható, ha ismét a nemzetközi árubörze lovagjainak a kezébe kerülünk, és azért kell mélyebbre nyúlni a pénztárcánkba, hogy az ő hasznukat is kifizethessük. Részben elkerülhető lenne ez, ha a kormány csökkentené az alapvető élelmiszerek általános forgalmi adóját. De emellett a multinacionális kereskedelmi láncok árképzését is korlátozni kellene, mert az árutőzsdei befektetők mellett ezek a cégek azok, amelyek a legtöbb profitot teszik zsebre az élelmiszereken.