Szanyi kikéri magának – de mit?

Ki ne hallaná szívesen, hogy ő nem hibás semmiért, sőt még ki is húzhatja magát? Be is jön ez a furfang minden olyan párt esetében, amelynek nincsenek vérmes reményei, ám szeretné a fogyatkozó tábort kicsit összerántani a kollektív körbedicsérés jegyében. Vagyis: hamisítatlan kispárti kampányretorika az MSZP-é

Szinte lubickol a népszerűtlenségben a Magyar Szocialista Párt. A politikai pancsolásban a legfőbb úszómester Szanyi Tibor. Mindenki azt hihetné, a szocialisták gőzerővel azon vannak, hogy elkerüljék az utóbbi nyolc év baklövéseit. Szó sincs róla. A kampányfőnök hangyaszorgalommal tüsténkedik, hogy még véletlenségből se maradjon ki egyetlen balfogás a repertoárból. Kínos gonddal ügyelnek, hogy a nagyképűség, a gyűlölködés, a velük nem szimpatizáló – egyre gyarapodó – tömegek megvetése, botránykormányzásuk rózsaszín cukormázzal öntözése, a múlt átfestése legyen a fővonal az önkormányzati választások előtt. Mert, ugye, közismert tény, mennyire imádják a választópolgárok, ha a sárga földig lehordják őket, amiért másra szavaztak. Egyenesen élnek-halnak azért, ha az általuk választott politikusokat mindennek elmondják: félelemkeltő diktátoroknak, szélsőséges demagógoknak, aljadékoknak. Márpedig a köz akaratából több mint kétharmadot értek el a polgári erők. Ha ezt a szövetséget tünteti föl antidemokratikus színben az MSZP, választók millióit sértegeti. Nemhogy politológiai előképzettség, de még nyolc általános sem kell ennek megértéséhez.
Szanyi és csapata azonban, úgy látszik, még a józan paraszti ésszel felfogható evidenciák világában sem igazodik ki. Foggal-körömmel ragaszkodnak a garantált vereséget eredményező kampánytechnikákhoz. De ha ez ennyire nyilvánvalóan öngyilkos taktika, miért rohannak a vesztükbe? A radikális megmondóember Angyalföldön egyéni mandátumhoz jutott, ami hatalmas szó az utódpártban, mivel rajta kívül csak a kerület polgármestere tudott győzni. Az amúgy is önbizalom-túltengéses Szanyinak tehát alaposan megnövekedett a respektje párton belül. A győzelem értékét még növelte is, hogy közben lebukott, miután kiderült: körzetébe átjelentkező szavazók kitermelésére buzdította aktivistáit egy hiteles hangfelvétel szerint. S lám, bejött a csel. Ő az tehát, aki hajszállal, de legyőzte a Fideszt, s innentől kezdve isszák minden szavát. Csak hát Angyalföld speciális terep, mondhatni fehér holló. A lakosság még mindig honorálja ezen a tájékon a pártállami rekvizitumokat, áthallásokat. De hogy ebből az egész önkormányzati világra általános recepteket lehetne gyártani? Aligha. Az MSZP-ben azonban megpróbálkoznak a lehetetlennel. Ez a hívó szózat amúgy is sokkal édesebb a kényelmes szocialista füleknek. Nem kell bajmolódni mindenféle haszontalan, kóros önvizsgálattal. Helyette a szunnyadó, már-már konyuló szoci büszkeséget élesztgeti a kampányguru.
Nem ti szúrtátok el, nem a ti hibátok, hogy elvesztettük a hatalmat. Az emberek éretlenek és hülyék, mert a demagóg erőkre adták szavazataikat, és kormányrúdhoz, sőt kétharmadhoz segítették a szélsőséges, populista nacionalistákat. Ki ne hallaná szívesen, hogy ő nem hibás semmiért, sőt még ki is húzhatja magát? Be is jön ez a furfang minden olyan párt esetében, amelynek nincsenek vérmes reményei, ám szeretné a fogyatkozó tábort kicsit összerántani a kollektív körbedicsérés jegyében. Vagyis: hamisítatlan kispárti kampányretorika az MSZP-é. Kevesek lehetnek vele elégedettek, ám azokat legalább képes mozgósítani. Már szinte várjuk, mikor mondja majd az angyalföldi hérosz a jól bevált fordulatot, hogy aszongya: fantasztikusak vagytok. Ismerős szöveg? Nem kell sokat kutakodnunk az emlékezetünkben, kitől hallhattuk oly sokszor. Igen, ön nyert: Gyurcsány Ferenc kedves fogása volt ez az önbizalom-növesztő ömlengés, amivel letámadta hallgatóságát, a jól fizetett pártközönséget. És igen, azért ismerősek ezek a Szanyi-féle technikák az ellenfél ócsárlásától a saját közeg gátlástalan felmagasztalásáig, mert nem is oly régen szenvedő alanya volt ezeknek az egész társadalom. Azaz a gyurcsányi romlás virágai tovább élnek a szocialista üszkösödő romokon, és minden reménye megvan az utódpártiaknak, hogy még nagyobb sikertelenséggel járjanak, mint tavasszal.
És biztos, hogy ez olyan nagy baj egyeseknek, akik a párt pislákoló parazsán sütögetik a pecsenyéjüket? Mi van akkor, ha szántszándékkal ilyen béna ez az MSZP-s kampány már a kezdet kezdetén? Hisz nonszensz, hogy azt a nagy ívű célt tűzik ki maguk elé: a Fidesz ne tudjon nyerni a fővárosban. Tehát ha már győzni nem tudnak, legalább dögöljön meg a budapestiek tehene is. Ha már húsz év alatt alvilági szintre süllyesztették Európa egyik legszebb fekvésű és legnagyobb tradíciójú metropolisát, nehogy olyan vezetése legyen, amely stabil többséggel végre ki tudja kormányozni a mocsárból. Bizony könnyen előfordulhat: Gyurcsánynak az az érdeke, hogy menjen tönkre a párt az önkormányzati választásokon, és akkor majd jöhet ismét ő. Amennyiben túl jó lenne a bizonyítvány, a vágyait is elfújja a szél. Nemigen lehet másként, mert ennél a színvonalnál még az elemeire esett álbaloldali alakulat is többre képes. De hát hogy számíthatnak arra reálisan, hogy az emberek lelkesen rájuk szavaznak, ha még az aktivistáik sem mennek el egy felkészítő gyűlésre, csak mintegy félszázan három megyéből? Pedig ez történt Győrött, ahol Kovács László gyűlölködésben megőszült volt pártelnök és a kampányfőnök lelkesítőnek szánt fröcsögését voltak kénytelenek végighallgatni az érintettek. Nemigen tudják leplezni, hogy az MSZP a gyurcsányi züllés utáni depresszió állapotába került. Elfelejtik, hogy 1990 után látszólagos mérsékeltségükkel tudtak feljönni és ismét hatalomra kerülni, nem pedig ordibálással.
Ehelyett, tévesen, a 2002-es kampányt akarják reprodukálni, ami egészen más helyzetben, egy sikeres polgári kormány alatti gazdasági fellendülés talaján zajlott. Nem lesz sem Budán, sem Pesten, sem másutt még egyszer kutyavásár. Pedig Kovács László a habzó száj sportszerűtlenségi versenyszámában most is kitesz magáért. Nem árt azonban felidézni: zsinórban vesztette a pereket a nyolc évvel ezelőtti kampányban mondott elképesztő rágalmaiért. Egyik legvisszataszítóbb volt az a rémhírkreációja, hogy a Fidesz éjnek idején kamionokban hoz be az MSZP-t kompromittáló kampányanyagokat, és majd kampánycsend idején teríti. A hazaimportált politikus most azzal próbálja pártjához édesgetni a választókat, hogy az IMF a Gyurcsány–Bajnai-éra által megkezdett megszorítópolitika folytatását szerette volna, ám a gaz Fidesz ezt nem akarta. És Kovács reményei szerint azért fognak többen rájuk szavazni, mert igényt tartanak a valutaalap és az MSZP által szorgalmazott megszorításokra. Ugye nem kell ehhez kommentárt fűzni? Mint ahogy az is magáért beszél: Szanyi azzal vadászik voksokra, hogy az ország soha nem fejlődött olyan sokat, mint az utóbbi nyolc évben. Meg avval, hogy leteremt és melegebb éghajlatra küld mindenkit, aki úgymond lekommunistázza, lekorruptozza őket. Ez aztán közönségcsalogató! Arra az egyszerű megoldásra nem is gondolnak, hogy nem kellene például sikkasztással és vesztegetéssel vádolt politikusokat támogatni, meg nem kellene úgy viselkedni, hogy az MSZP-t a korrupcióval azonosítsák az állampolgárok. Meg talán megszólalhattak volna a Biszku Béláról készült film kapcsán. Netán még el is ítélhették volna, hogy a vén pártállamvezér a demokráciát és az ötvenhatos forradalmat sárba tiporja. Így mindenki joggal gondolja úgy, hogy azért kaptak szájzárat, mert egyetértenek vele. Miért is ne? Szanyi porondmester már az előző polgári kabinet alatt azt üvöltötte világgá, hogy meg kell dönteni a Fidesz-kormányt.
Különben is: miről beszélnek? Csak az MSZP ragaszkodik a „kommunistázás” napirenden tartásához. Itt az idő, hogy ezzel a hisztériával is felhagyjanak.